A Jeremiás 31:15-ben ezt olvashatjuk: „Ezt mondja Jehova: »Hang hallatszik Rámában, siralom és keserves sírás: Ráhel siratja fiait. Nem akar vigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé.«”

Bárhogy volt is, Jeremiás szavainak prófétai jelentősége volt. A jövendölés évszázadokkal később teljesedett be, amikor veszélybe került a kisgyermek Jézus élete. Heródes király megparancsolta, hogy öljenek meg minden két év alatti fiúgyermeket a Jeruzsálemtől délre fekvő Betlehemben. Ezek a kisfiúk nem voltak többé, meghaltak. Milyen keservesen sírhattak a gyermekeiktől megfosztott édesanyák! Szívszaggató jajgatásuk jelképesen szólva még a Jeruzsálemtől északra fekvő Rámáig is elhallatszott (Máté 2:16–18).

Az a kifejezés tehát, hogy „Ráhel siratja fiait”, ráillett Jeremiás idejére is, és Jézus idejére is, és találóan érzékelteti azoknak az izraelita édesanyáknak a fájdalmát, akiknek meggyilkolták a gyermekeit. Akik meghaltak, és az ellenség, vagyis a halál földjére vitettek, valószínűleg kiszabadulnak majd a halál szorításából a feltámadáskor (Jer 31:16; 1Kor 15:26).