Hasznodra válhat-e a hit?

CSAK akkor válaszolhatunk helyesen erre a kérdésre, ha előbb egy másik kérdést vizsgálunk meg, éspedig ezt: Mi az őszinte hit? Bármennyire furcsán hangzik is, a „hit”-ről alkotott általános felfogás nagyban különbözik attól, amit a Biblia tanít. Egy közismert szótár alaposan eltér a helyes iránytól, amikor így határozza meg a hitet: „egy vallás hagyományos tantételeiben való hiedelem” és „szilárd hit olyasmiben, amire nincs bizonyíték”. Hogyan lehetséges ez?

Először is, egy vallás hagyományos tantételei nem feltétlenül igaz tanítások. Jézus megmutatta ezt, amikor így beszélt az írástudók és farizeusok hagyományairól: „Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsát hagyományotok miatt? . . . Képmutatók, Ésaiás találóan prófétált felőletek, amikor azt mondta: ,Ez a nép ajkaival tisztel engem, de szíve messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak folyton engem, mivel emberi parancsokat tanítanak tantételekként.’” (Máté 15:3-9) „Hitetlen és elfajult nemzetség” vezetői voltak ők, olyan nemzetségé, amely azzal mutatta ki hitetlenségét, hogy megölte Isten megígért Messiását, az „élet Főközvetítőjét”. — Máté 17:17; Csel 2:40; 3:15.

Azonkívül a „szilárd hit olyasmiben, amire nincs bizonyíték” éppen az ellenkezője az igazi hitnek. A szótár természetesen a látható bizonyítékokra utal. De ahol egyáltalán nincs bizonyíték, az ilyen hitet helyesen nevezhetik hiszékenységnek. Ez ellenkezik a Zsidók 11:1-ben olvasható meghatározással, melyet a Biblia ad a hitről: „A hit pedig a remélt dolgok biztos elvárása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása.” Figyeld meg, hogy a hit figyelembe veszi a tényleges helyzetet, az olyan dolgokat, melyeknek valósága biztos és kimutatható. A hit a legszilárdabb alapokon áll, bőséges bizonyítékra épül fel.

HITÜNK ALAPJA

Egy másik levelében Pál apostol erőteljes okot ad a hit gyakorlására. A Róma 1:20-ban elmondja nekünk, hogy Isten „láthatatlan tulajdonságai világosan láthatók a világ teremtésétől kezdve, mert a teremtett dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is”. Ezek azok a csodálatos dolgok, melyeket saját szemünkkel láthatunk: a csillagos ég, a bámulatos egyensúlyú földi teremtésmű, az úgynevezett „természet” szépségei, amelyekben világosan megnyilvánul az Építész szeretete és bölcsessége. Ezen teremtett dolgok feletti csendes szemlélődés segít nekünk kialakítani magunkban a Zsoltárok 104:24-ben leírtak szerint való hitet: „Mily számosak a te műveid, ó Jehova! Valamennyit bölcsességben alkottad.” Ez nem olyan „hit, amelyre nincs bizonyíték”.

Isten iránti hitünk azonban nem reked meg puszta létezésének elismerésénél, és teremtésműve dicső voltának értékelésénél. Ez a hit arra a kiváltságunkra is kiterjed, hogy a legáldottabb személyes viszonyba kerülhetünk ezzel az Istennel és Teremtővel. Ha igazán keressük Őt, meg is találjuk, „noha nincs messze egyikünktől sem”. (Csel 17:24-27) Isten megtalálása és megismerése olyan megelégedettséget és örömet ad az életünknek, amit nem múlhat felül semmiféle emberi tapasztalat. Ha elnyerjük tetszését, az a legnagyobb jutalommal jár. Ez pedig hit által valósítható meg. Amint az apostol írja: „Hit nélkül pedig lehetetlen neki tetszeni, mert aki Istenhez közeledik, hinnie kell, hogy Ő létezik és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik Őt komolyan keresik.” — Zsid 11:6.

GONDVISELŐ ATYA

A mi Istenünk és Teremtőnk minden atya közül a legkedvesebb. Így nyilatkoztatta ki magát Mózes prófétának: „Jehova, Jehova irgalmas és kegyes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, aki szerető-kedvességet tanúsít ezrek iránt, megbocsátva kihágást és bűnt, de aki semmiképpen nem tekint el a büntetéstől.” (2Móz 34:6, 7) El tudjuk-e képzelni, hogy egy Isten, aki ilyen magas fokú alapelveket személyesít meg, ne tudná teljesíteni a földi teremtményeinek tett ígéreteit? Soha! Nos, ha egy tökéletlen emberi apa megígér valamit a gyermekeinek, minden bizonnyal keresztülviszi, hogy gyermekei megkapják a megígért ajándékot. Mennyivel inkább az emberiség mennyei Atyja! Amint Jézus mondta hallgatóinak a Hegyi Beszédben: „Ha ti, gonosz létetekre, tudjátok miként adjatok jó ajándékokat gyermekeiteknek, mennyivel inkább mennyei Atyátok ad majd jó dolgokat azoknak, akik kérik tőle.” (Máté 7:11) Fenntartás nélkül hihetünk abban, hogy Isten minden ígérete teljesedik majd kellő időben és megfelelő módon. — Józs 23:14.

De melyek ezek az ígéretek? Ezek nem egyszeri ígéretek. Isten inkább újra és újra megismételte a több mint 4000 éves időszak alatt a jó dolgokkal kapcsolatos ígéreteit, melyeket az emberiség érdekében tesz. Ezek az ígéretek nem hasonlíthatók a politikusok ígéreteihez, akik megígérnek valamit, s azután egészen mást tesznek. Isten ígéretei megbízhatók. Biztosan beteljesednek, mert az ő egyedülálló Jehova nevére teszi meg ezeket az ígéreteket. S az egyik legnagyobb ígérete esetében még esküvel is megerősítette, megpecsételte azt. „Isten, amikor kiválóbban akarta megmutatni az ígéret örököseinek az ő tanácsa változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe.” — Zsid 6:17.

ISTEN ÍGÉRETEIBE VETETT HIT

A Zsidókhoz írt bibliai könyv 11. fejezetében Isten ígéretei elválaszthatatlanul szövődnek a hit kérdéséhez. A Biblia történetében elsőnek említett hithű férfi, Ábel, nyilván tudott Istennek az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett ígéretéről, a „mag”-gal kapcsolatban — akiről bebizonyul, hogy Isten angyalokból álló mennyei szervezete hozza majd létre — és aki megsemmisíti ,az ősi kígyó műveit, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek’. (Jel 12:9) Ábel „nyája első zsengéjéből” mutatott be kövér áldozatot, amely találóan szemléltette azt az áldozatot, melyet a megígért „mag”, „az Isten Báránya” mutat be mintegy 4000 évvel később, hogy megváltsa az emberiséget a bűntől és a haláltól. Ezért „hit által mutatott be Ábel Istennek értékesebb áldozatot, mint Kain”. — 1Móz 4:4; Ján 1:29; Zsid 11:4.

Ott volt továbbá Énók, aki szintén a vízözönt megelőző korban élt. „Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált.” Nem mintha nem halt volna meg, mert az 1Korinthus 15:22-ben Pál ezt írja: „Ádámban mindannyian meghalnak.” De Isten nem engedte meg, hogy átélje a halál gyötrelmeit. Énók hite nyilván Isten ígéreteinek ismeretén nyugodott, mert tudott arról az ítéletről, melyet Isten angyalseregeinek kellett végrehajtani kellő időben minden gonosz egyén eltávolításával a földről. Úgy történt, ahogyan Énók megjövendölte: „Lám! Eljött Jehova sokezer szentjével, hogy végrehajtsa ítéletét mindenkin és bűnösnek nyilvánítson minden istentelent istentelen cselekedetei miatt, melyet istentelen módon vitt véghez és minden utálatos dologgal kapcsolatosan, amit az istentelen bűnösök szóltak Őellene.” (Zsid 11:5; 1Móz 5:21-24; Júd 14, 15) Miként Énók, mi is hitet gyakorolhatunk ma Isten azon ígéretében, hogy minden gonoszságot eltávolít a földről.

Egy másik hithű férfi élettapasztalata is hangsúlyozza Isten ígéretének igaz és megbízható voltát. Ez a férfi Noé volt, akivel kapcsolatban ezt olvassuk: „Hit által tanúsított Noé istenfélelmet, miután isteni figyelmeztetésben részesült a még nem látott dolgok felől, és a házanépe megmentésére bárkát épített; s a hite által elítélte a világot, és a hitből való igazságosság örökösévé lett.” (Zsid 11:7) Ugyanúgy azok, akik ma hittel szolgálják Jehova Istent, élő tanúiként állnak elő gonosz világ megítélésekor. Hitünk jó helyen van. Mert nem vont-e párhuzamot az „ember Fia”, Jézus Krisztus a vízözön és napjaink között, amikor „a dolgok jelen rendszerének végé”-ről jövendölt? Ezt mondta: „Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, sem a mennyek angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Mert amilyenek Noé napjai voltak, éppen olyan lesz az ember Fiának jelenléte is. Mert ahogyan azokban a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába; és nem vettek észre semmit, mígnem eljött a vízözön és mindnyájukat elsöpörte, úgy lesz az ember Fiának jelenléte is.” (Máté 24:36-39) De vajon a mi hitünk nem jelent-e többet, mint csupán annak várását, hogy a „dolgok” mai gonosz „rendszere” eltöröltessék a föld színéről? Minden bizonnyal többet jelent.

AZ ÍGÉRET „MAGVÁNAK” FELISMERÉSE

A „hit” szó első megjelenése a Bibliában Ábrahámmal kapcsolatos, aki 2000 évvel Ábel után élt. Ábrahám „hitt Jehovában; és ezt igazságul tulajdonították neki”. (1Móz 15:6) Ábel, Énók és Noé hitet gyakorolt Jehova ígéretében a „magra vonatkozóan, aki végrehajtja majd az ítéletet Isten ellenségein, de Ábrahámnak Jehova egy bővebb ígéretet adott. Ez azután történt, hogy Jehova próbára tette Ábrahámot, vajon hajlandó-e feláldozni egyetlen fiát, Izsákot. Isten akkor ezt mondta: „Biztosan megáldalak téged és biztosan megsokasítom a te magodat mint az egek csillagait és mint a tengerpart homokszemeit; és a te magod birtokba veszi majd ellenségei kapuját. A te magod által bizonyosan áldásban részesül a föld minden nemzete, mert hallgattál az én szavamra.” — 1Móz 22:1-18.

A föld minden nemzetének megáldása tehát Ábrahám „magva” útján történik. És ki ez a „mag”? Pál apostol így válaszol: „Az ígéreteket pedig Ábrahámnak és az ő magvának tették . . . ,És a te magodnak’, aki a Krisztus.” — Gal 3:16.

Milyen módon hoz tehát áldást Krisztus az összes nemzetekből való emberekre? Egy kormányzati „város” által. Ábrahám hittel tekintett előre arra a városra: „Várta a valóságos alapokkal rendelkező várost, melynek Isten az építője és alkotója.” (Zsid 11:10) Ez egy mennyei város, ahol a „Bárány”, Krisztus Jézus királyként trónol. Hűséges emberekből kiválasztott társai vannak, akiket feltámasztott a halottak közül és akik vele együtt uralkodnak „mint királyok a föld felett”. (Jel 5:9-12) Jusson eszedbe: Ábrahám mintegy 2000 évvel azelőtt élt, hogy Krisztus Jézus az ígéret „magva”-ként megjelent, s az ígéretbe vetett hite mégis megingathatatlan volt. A te hited is biztos, valóságos lehet, miként Ábrahám is szilárdan hitt Isten ígéretében. — Róma 4:20-22.

A HIT NEM KELT CSALÓDÁST

Egészen napjainkig voltak és vannak a földön Krisztus Jézusnak hűséges lábnyomkövetői és ezekről maga Jézus mondja: „Ismerem a tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat és kitartásodat.” Hit általi győzelmükért jutalmat nyernek a mennyekben. (Jel 2:19, 26-28) Azonkívül, az 1930-as évek közepétől kezdve, Jehova nevéről és királyságáról végzett tanúskodásuk hű „tettei” egy „nagy sokaság” begyűjtését eredményezték, „melyet senki sem képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, akik a trón és a Bárány előtt állnak [Jézus Krisztus előtt, aki a legfőbb az ígéret Magvából valók között].” Mivel hitet gyakorolnak a „Bárány vére” megváltó erejében, kijönnek a gonoszokra szakadó „nagy nyomorúságból”, hogy „éjjel és nappal szent szolgálatot” végezzenek Istennek. Ő pedig kiterjeszti felettük védelmének „sátorát”. — Jel 7:9, 14, 15.

Egyéb nagyszerű előnyök is osztályrészévé lesznek a „nagy sokaság”-nak. Mert Isten e földi szolgáiról azt olvassuk: „Nem éheznek és nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem egyéb perzselő hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti őket és az élet vízének forrásaihoz vezeti őket. És Isten letöröl minden könnyet a szemükről.” (Jel 7:16, 17) Mivel megőrizték hitüket a „nagy nyomorúság”-ig sőt azon át is, bőséges gondoskodás történik róluk szellemileg és fizikailag. Megkímélik őket Jehova haragnapjának „perzselő hevé”-től. Maga az Isten Fia üdíti fel őket és vezeti pásztorként a helyreállított földi paradicsom vég nélküli áldásaihoz! A vallási tudatlanság és az igaz Istentől való elszakadás miatt ejtett könnyeik már a régmúlt feledésbe ment dolgaivá lesznek.

A Jelenések könyvének vége felé János apostol látomást kap egy „új ég”-ről és arról, hogy „a szent város, az Új Jeruzsálem a mennyből, az Istentől száll alá”. Ó, ez jelképes leírás a Krisztus „menyasszonyáról”, aki együtt lesz a Bárány Jézus Krisztussal az ő mennyei királyságában! (Jel 21:1, 2, 9) Ennek a Királyságnak az uralma alatt a „nagy sokaság” a feltámadt emberi halottakkal együtt alkotja majd az „új föld” társadalmát, amely szoros, bensőséges viszonyba lép a szerető mennyei Atyával. „Ő velük lakozik és azok az ő népeivé lesznek. És Isten maga lesz velük.” Majd János apostol újra hangsúlyozza az előnyöket, melyek a hitet gyakorló emberekre várnak: „[Isten] eltöröl minden könnyet a szemeikről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak.” Mily nagyszerű áldásai ezek az igazán gondviselő Istennek! — Jel 21:3, 4; Ján 5:28, 29.

Hiszed-e, hogy ezek az ígéretek megvalósulnak? Hinned kellene, mert maga Isten jelenti ki mennyei trónjáról: „Nézd! Mindent újjá teszek.” Majd hozzáfűzi: „Írd meg, mert ezek a szavak hűek és igazak!” (Jel 21:5) Isten ígéretei valóságosak! Az emberi történelem 6000 éve alatt hithű férfiak hittek ezekben az ígéretekben és ezek alapján cselekedtek. Amint a „Mag”, Krisztus Jézus apostola mondta róla: „Aki Őbenne hisz, nem csalatkozik.” — Róma 10:11.