Jézus élete és szolgálata

Vajon hiányzott-e Jánosból a hit?

ALÁMERÍTŐ János, aki már egy éve börtönben volt, hírt hallott a naini özvegy fiának feltámasztásáról. De János egyenesen Jézustól akart hallani annak jelentőségéről, ezért két tanítványát elküldte megérdeklődni: ’Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?’

Különös kérdésnek tűnhet ez éppen attól a Jánostól, aki látta Isten szellemét leszállni Jézusra, és hallotta Isten elismerő szavait, amikor majdnem két évvel azelőtt alámerítette Jézust. János kérdése némelyeket arra a következtetésre vezethet, hogy meggyengült a hite. De ez nem így van. Jézus nem beszélt volna olyan elismerően Jánosról, mint ahogy beszélt róla ez alkalommal, ha János kételkedni kezdett volna. Hát miért tette fel János ezt a kérdést?

János talán egyszerűen Jézustól akarta hallani annak igazolását, hogy ő a Messiás. Ez nagyon erősítő hatással lehetett Jánosra, aki börtönben sínylődött. De nyilván ennél több is volt János kérdésében. Minden bizonnyal tudni akarta, hogy jönnie kell-e még valakinek, egy utódnak, aki teljességre viszi mindannak a megvalósulását, amit a jövendölések szerint a Messiásnak kell beteljesítenie.

A János által jól ismert bibliai próféciák szerint Isten felkentjének királlyá és szabadítóvá kell lennie. És Jánosnak mégis börtönben kellett szenvedni még több hónappal Jézus alámerítése után is. János tehát nyilvánvalóan azt kérdezte Jézustól: ’Te vagy-e az, aki megalapítod Isten Királyságát nyilvános hatalommal, vagy más valaki, egy utód lesz az, akire várnunk kell, hogy beteljesítsen minden próféciát a Messiás dicsőségére vonatkozóan?’

Jézus ahelyett, hogy azt mondta volna János tanítványainak, ’természetesen én vagyok, akinek el kellett jönnie!’, éppen abban az órában figyelemre méltóan meggyógyított mindenféle betegségben szenvedő embereket. Ezért azt mondta a tanítványoknak: „Menjetek utatokra, és mondjátok el Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok visszanyerik látásukat, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak és a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek a jó hírt hirdetik. És boldog az, aki nem botlik meg énbennem.”

Más szavakkal, mivel János kérdése azt a várakozást tartalmazhatta, hogy Jézus tegyen többet, mint amennyit tesz, például szabadítsa meg magát Jánost, Jézus tudtára adta, hogy ne várjon többet ezeknél.

Mihelyt János tanítványai eltávoztak, Jézus odafordult a tömeghez, és elmondta nekik, hogy János az a „követ”, Jehova „hírnöke”, akiről a Malakiás 3:1 jövendölt, és ő Illés próféta is, akit a Malakiás 4:5, 6 előre bejelentett. Így Jézus felmagasztalta Jánost, mint aki egyenrangú bármely prófétával, aki őelőtte élt, és ezt a magyarázatot adta:

„Bizony mondom nektek: Asszonyok születettei között nem támadt nagyobb Alámerítő Jánosnál; de a mennyek királyságában a legkisebb is nagyobb őnála. Alámerítő János napjaitól kezdve mostanáig a mennyek királysága a cél, amelyre az emberek törekszenek, és akik előretörnek, azok ragadják meg azt.”

Jézus ezzel kimutatta, hogy János nem jut be a mennyei királyságba, mivel abban a legkisebb is nagyobb Jánosnál. János az utat készítette elő Jézus számára, de hamarabb következett be a halála, mint ahogy Jézus megpecsételte a szövetséget vagy egyezséget, amelynek értelmében a tanítványai társuralkodók lesznek vele ez ő királyságában. Ezért mondotta Jézus, hogy János nem lesz ott a mennyek királyságában. János ehelyett az Isten Királyságának földi alattvalója lesz. Lukács 7:18–30; Máté 11:2–15.

◆ Miért kérdezte János, hogy Jézus-e az Eljövendő, vagy másvalakit kell várni?

◆ Mit mondott Jézus, milyen próféciákat kellett Jánosnak beteljesítenie?

◆ Miért nem lesz Alámerítő János Jézussal a mennyben?