Jaj a hitetlen nemzedéknek!

Jézus nagyra tartja Keresztelő Jánost. De vajon hogyan tekint rá a legtöbb ember? Jézus úgy beszél a nemzedékükről, mint amely „hasonló a piactereken ülő kisgyermekekhez, akik ezt kiáltják a játszótársaiknak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem vertétek magatokat bánatotokban«” (Máté 11:16, 17).

Mit ért ezen Jézus? Megmagyarázza: „eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik, mégis azt mondják róla: »Démon van benne.« Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondják: »Falánk és részeges, adószedők és bűnösök barátja«” (Máté 11:18, 19). János nazireusként egyszerű életet él, még bort sem iszik, mégis azt mondják róla, hogy démon van benne (4Mózes 6:2, 3; Lukács 1:15). Jézus viszont a hétköznapi emberekhez hasonlóan él. Mértéktartó, amikor eszik és iszik, ennek ellenére azzal vádolják, hogy túlzásokba esik. Úgy tűnik, lehetetlen megfelelni az embereknek.

Korának nemzedékét Jézus a piactéren játszadozó gyerekekhez hasonlítja, akik nem táncolnak, amikor a többi gyerek fuvolázik nekik, viszont nem is szomorkodnak, amikor a többiek sírnak. De Jézus szavai szerint a bölcsességet a „tettei” bizonyítják igazságosnak (Máté 11:16, 19). Igen, Jézus és János esetében is a tettek bizonyítják, hogy hamisan vádolják őket.

Miután Jézus elítéli a nemzedékét, amiért nem fogékonyak az üzenetére, név szerint megemlíti Korazint, Betsaidát és Kapernaumot, hogy elmarasztalja ezeket a városokat, ahol hatalmas tetteket hajtott végre. Azt mondja, hogy ha mindezeket a csodákat a föníciai Tíruszban és Szidónban hajtotta volna végre, az ottaniak megbánták volna a bűneiket. Aztán Kapernaumról beszél, amely egy ideig szolgálatának a központja volt. A legtöbben még itt sem fogékonyak az üzenetére. Ezt mondja a városról: „Szodomának elviselhetőbb lesz az ítéletnap, mint Kapernaumnak” (Máté 11:24).

Majd Jézus az Atyját dicséri, aki az értékes igazságokat elrejti „a bölcsek és a műveltek elől”, de feltárja mindenkinek, aki olyan alázatos, mint a kisgyermekek (Máté 11:25). Ezután Jézus egy nagyon kedves meghívást intéz azokhoz, akik ilyen alázatosak: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos vagyok, és fel fogtok frissülni. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).

Hogyan frissít fel másokat Jézus? A vallási vezetők szinte rabszolgaságba kényszerítik az embereket a megterhelő hagyományaikkal. Ilyenek például a túlságosan szigorú előírások a sabbattal kapcsolatban. Jézus azonban felfrissíti az embereket, hiszen megtanítja nekik az igazságot Istenről, és megszabadítja őket a hagyományok fogságából. Azoknak is enyhülést ad, akiket elnyomnak a politikai hatalmak, és akik a saját bűneik súlyától szenvednek. Jézus feltárja előttük, hogyan nyerhetnek bűnbocsánatot, és miként lehetnek békében Istennel.

Mindenki, aki felveszi Jézus kellemes igáját, átadhatja az életét Istennek, és szolgálhatja könyörületes és irgalmas égi Atyánkat. Ez nem jár semmilyen nehéz teherrel, mert Isten parancsolatai egyáltalán „nem megterhelőek” (1János 5:3).