Szerető hívó szó a megfáradtakhoz

„Jöjjetek énhozzám mindannyian, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítelek titeket” (MÁTÉ 11:28, NW).

1. Mit látott Jézus a harmadik galileai prédikálóútján?

NEM sokkal i. sz. 32 előtt Jézus a harmadik prédikálóútján volt Galilea környékén. Bejárta a városokat és a falvakat, „tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között”. Eközben látta a sokaságot, és „könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:35, 36).

2. Hogyan segített Jézus az embereknek?

² Jézus azonban nem csak szánta a sokaságot, ennél többet tett. Miután arra tanította tanítványait, imádkozzanak „az aratásnak Urához”, Jehova Istenhez, kiküldte őket, hogy segítsenek a népnek (Máté 9:38; 10:1). Majd ő maga a valódi enyhülés és vigasz útját ígérte az embereknek. Elvitte hozzájuk szívmelengető meghívását: „Jöjjetek énhozzám mindannyian, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítelek titeket. Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:28, 29, NW).

3. Miért ugyanolyan vonzó Jézus meghívása napjainkban?

³ Ma olyan időben élünk, amikor sokan úgy érzik, súlyos terheket hordoznak és nagyon le vannak terhelve (Róma 8:22; 2Timótheus 3:1). Néhány embernek csupán a megélhetés megteremtése olyannyira felemészti az idejét és az energiáját, hogy nagyon kevés marad a családra, a barátokra vagy bármi másra. Sokakat súlyos betegség, szerencsétlenségek, depresszió, és egyéb fizikai vagy érzelmi nehézségek terhelnek. Érezve a nyomást, néhányan úgy próbálnak enyhülésre lelni, hogy elmerülnek az élvezetekben, az evésben, ivásban vagy éppen a kábítószer élvezetében. Ez persze egy ördögi körforgásba sodorja őket, ami több bajt okoz nekik, és nagyobb nyomás nehezedik rájuk (Róma 8:6). Jézus szerető meghívása nyilván ugyanolyan vonzónak tűnik napjainkban, mint akkoriban.

4. Milyen kérdéseket kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy javunkra fordíthassuk Jézus szerető hívó szavát?

⁴ De minek voltak az emberek kitéve Jézus napjaiban, hogy oly ’elgyötörtnek és szétszórtnak’ tűntek, ami miatt Jézus szánalmat érzett irántuk? Milyen terheket és súlyokat kellett hordozniuk, s hogyan segítette őket Jézus meghívása? Ha választ kapunk ezekre a kérdésekre, ez nagy segítségünkre lehet abban, hogy javunkra fordítsuk Jézus szerető hívó szavát a megfáradtakhoz.

A ’fáradozók és terhet viselők’

5. Miért kézenfekvő, hogy Máté apostol számolt be erről az eseményről Jézus szolgálatában?

⁵ Érdekes módon csak Máté számolt be erről az eseményről Jézus szolgálatában. Mivel Máté, akit Lévinek is ismertek, adószedő volt, jól ismert egy bizonyos terhet, amellyel az emberek küszködtek (Máté 9:9; Márk 2:14). Egy könyv a következőket mondja: „Rendkívül nagy volt az adó, amelyet [a zsidóknak] pénzben vagy természetben kellett fizetniük, de ami még terhesebb volt, kétféle adót szedtek egyidőben: polgári adókat és egyházi adókat; és ezek közül egyik sem volt kevés” (Daily Life in the Time of Jesus).

6. a) Milyen volt az adórendszer Jézus idejében? b) Miért volt az adószedőknek olyan rossz hírnevük? c) Miről érezte Pál azt, hogy szükséges emlékeztetnie rá keresztény társait?

⁶ Mindezt az akkori idők adórendszere tette különösen terhessé. A római hivatalnokok olyanoknak adták ki az adószedés jogát a tartományokban, akik a legnagyobb árajánlatot tették. Azok pedig a helyi közösségekből fogadtak fel embereket, akik a tulajdonképpeni adószedés munkáját irányították. Ebben a piramisrendszerben teljesen jogosnak érezte mindenki, hogy hozzátoldjon a maga jutalékához vagy részesedéséhez. Lukács például arról számol be, hogy „vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag” (Lukács 19:2). A „fővámszedő” Zákeus, és azok is, akik az ő felügyelete alatt dolgoztak, nyilvánvalóan a nép nyomorúságára építették gazdagságukat. Az ilyen rendszerből adódó visszaélés és korrupció miatt az emberek a bűnözők és szajhák közé sorolták az adószedőket, s talán a legtöbb esetben megérdemelten (Máté 9:10; 21:31, 32; Márk 2:15; Lukács 7:34). Mivel az emberek már-már elviselhetetlennek érezték terhüket, nem csoda hát, ha Pál apostol szükségét érezte annak, hogy emlékeztesse keresztény társait, ne bosszankodjanak a római iga miatt, hanem ’adják meg mindenkinek, amivel tartoznak: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot’ (Róma 13:7a; vö. Lukács 23:2).

7. Hogyan súlyosbították a római büntetőtörvények a nép terhét?

⁷ Pál arra is emlékeztette a keresztényeket, hogy „a kinek a félelemmel” tartoznak, annak adják meg „a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet” (Róma 13:7b). A rómaiak ismertek voltak büntetőtörvényeik kegyetlenségéről és szigorúságáról. Gyakran használták az ostort, a korbácsot, gyakran róttak ki többéves kemény börtönbüntetést, és végeztek ki embereket, hogy kordában tartsák a népet (Lukács 23:32, 33; Cselekedetek 22:24, 25). Még a zsidó vezetők is hatalmat kaptak arra, hogy ilyen büntetéseket rójanak ki, ha jónak látják (Máté 10:17; Cselekedetek 5:40). Az ilyen rendszer bizony nagyon nyomasztó volt, sőt mondhatni elnyomó mindenkinek, aki csak benne élt.

8. Hogyan róttak a vallásvezetők terhet a népre?

⁸ Még a római adóknál és törvényeknél is rosszabb volt azonban az a teher, amelyet napjaik vallásvezetői róttak az átlagemberekre. Úgy tűnik, igazából erre gondolt Jézus elsősorban, amikor úgy írta le az embereket mint akik ’fáradoznak és terhet viselnek’. Jézus elmondta, a vallásvezetők, ahelyett hogy reményt és vigaszt nyújtanának az elnyomott népnek, „nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni” (Máté 23:4; Lukács 11:46). Mindenki előtt látható, az evangéliumok félreérthetetlen leírást adnak a vallásvezetőkről — különösen az írástudókról és a farizeusokról —, hogy azok gőgös, szívtelen és képmutató csoportot alkotnak. Lenézték az átlagembereket, mint akik tanulatlanok, tisztátalanok, és semmibe vették a köztük élő idegeneket. A magatartásukról szóló egyik szövegmagyarázat a következő észrevételt teszi: „Napjainkban, ha valaki túlterhel egy lovat, a törvény előtt büntetendő. De mi a helyzet, ha valaki 613 parancsolattal terheli meg a »föld népét«, akik nem kaptak vallási oktatást; s miután semmiféle segítséget sem nyújt az embereknek, istentelennek ítéli őket?” Az igazi teher természetesen nem a Mózesi Törvény, hanem a népnek előírt rengeteg hagyomány volt.

A nehézség igazi oka

9. Miben különbözött a Jézus idejében élt nép helyzete a Salamon napjaiban élőkétől?

⁹ Időnként igen terhes volt az embereket sújtó pénzügyi nehézség, ezért széles körű volt a szegénység. Az izraelitáknak fizetniük kellett a Mózesi Törvény által előírt mérsékelt adókat. Salamon uralkodása idején pedig a nép nagyon költséges nemzeti tervek megvalósítását fedezte, ilyen volt például a templomnak és más épületeknek a felépítése is (1Királyok 7:1–8; 9:17–19). A Biblia mégis azt mondja, hogy az emberek „ettek, ittak és vigadtak. És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében” (1Királyok 4:20, 25). Miért volt ez a különbség?

10. Mi volt az oka Izráel első századi helyzetének?

¹⁰ Amíg a nemzet szilárd maradt az igaz imádatban, Jehova kegyét élvezte, aki biztonsággal és jóléttel áldotta meg népét, a sok nemzeti kiadás ellenére is. Jehova azonban figyelmeztette őket, ’ha elszakadnak tőle, és nem őrzik meg az ő parancsolatait’, ez komoly változásokat von maga után. „Izráel [valóban] példabeszédül és meséül lészen minden nép előtt” (1Királyok 9:6, 7). Mindez pontosan így történt. Izráel idegen uralom alá került, és az egykori dicsőséges királyság leigázott tartományi sorba süllyedt. Micsoda árat kellett fizetniük, mert nem törődtek szellemi kötelezettségeikkel!

11. Miért érezte Jézus úgy, hogy az emberek ’el vannak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok’?

¹¹ Mindez segít megértenünk, miért érezte Jézus, hogy az emberek, akiket látott, ’el vannak gyötörve és szétszórva’. Izraeliták voltak, Jehova népéhez tartoztak, amely egészében véve megpróbált Isten törvényei szerint élni, s megpróbálta imádatát továbbra is elfogadható módon gyakorolni. Ennek ellenére kizsákmányolták és elnyomták őket, nemcsak a politikai és kereskedelmi hatalmak, hanem a köztük lévő hitehagyott vallásvezetők is. Olyanok voltak, mint „a pásztor nélkül való juhok”, mivel nem volt, aki törődött volna velük, vagy szót emelt volna az érdekükben. Segítségre volt szükségük, hogy meg tudjanak küzdeni az élet rideg valóságával. Mily időszerű volt Jézus szerető és gyöngéd meghívása!

Jézus meghívása napjainkban

12. Milyen nyomást éreznek ma Isten szolgái és más becsületes emberek?

¹² Ez több tekintetben ma is így van. Az egyenes emberek, akik megpróbálnak becsületesen élni, úgy érzik, nehéz elviselni a dolgok korrupt rendszerétől jövő nyomást és megfelelni az abból származó követelményeknek. Még azok sem mentesek ettől, akik átadták életüket Jehovának. A jelentések azt mutatják, Jehova szolgái közül néhányan, bármennyire is igyekeznek, egyre nehezebbnek találják, hogy eleget tudjanak tenni minden felelősségnek. Leterheltnek, fáradtnak, kimerültnek érzik magukat. Sőt, néhányan úgy érzik, megkönnyebbülés volna, ha mindent szélnek ereszthetnének, és visszavonulhatnának valahová, hogy összeszedhessék magukat. Éreztél már valaha is így? Ismersz olyan valakit, aki közel áll hozzád és ugyanilyen helyzetben van? Igen, Jézus szívmelengető meghívásának nagy jelentősége van számunkra napjainkban.

13. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jézus segíteni tud vigaszt és felüdülést találnunk?

¹³ Mielőtt Jézus szájából elhangzott volna a szerető hívó szó, kijelentette: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni” (Máté 11:27). Mivel ily meghitt kapcsolatban van a Fiú az Atyjával, ez arról biztosít minket, hogy ha elfogadjuk Jézus meghívását és a tanítványai leszünk, akkor meghitt, személyes kapcsolatba kerülhetünk Jehovával, a „minden vígasztalásnak Istenével” (2Korinthus 1:3; vö. János 14:6). Ezenkívül mivel ’minden néki adatott’, egyedül Jézus Krisztusnak van hozzá ereje és hatalma, hogy könnyítsen terheinken. Milyen terheken? Azokon, amelyeket a korrupt politikai, kereskedelmi és vallásrendszerek róttak ránk, valamint azokon, amelyeket öröklött bűnünk és tökéletlenségünk miatt hordozunk. Mily buzdító és megnyugtató gondolat már a kezdet kezdetén!

14. Milyen fáradozás ellen nyújtott Jézus felüdülést?

¹⁴ Jézus így folytatta: „Jöjjetek énhozzám mindannyian, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítelek titeket” (Máté 11:28, NW). Jézus persze nem a nehéz munka ellen beszélt, hiszen gyakran tanácsolta tanítványainak, hogy végezzék teljes odaadással az előttük álló feladatot (Lukács 13:24). A „fáradozás” („munkálkodás”, Kingdom Interlinear) azonban hosszan tartó, fárasztó munkát foglal magában, amelynek az eredménye gyakran nem éri meg a fáradságot. A „terhet viselni” kifejezés pedig azt a gondolatot hordozza magában, hogy valakire átlagos képességén felüli terhet rónak. A különbséget két olyan emberrel szemléltethetnénk, akik közül az egyik rejtett kincs után kutatva ás, a másik pedig árkokat ás egy munkatáborban. Hasonlóan kemény munkát végeznek. Az egyikük buzgón fog hozzá a feladathoz, a másik számára azonban ez végeláthatatlan rabszolgamunka. A különbség a munka céljában rejlik, vagy éppen abban, hogy céltalan.

15. a) Milyen kérdéseket tegyünk fel önmagunknak, ha úgy érezzük, túl nagy teher súlya nehezedik ránk? b) Mit mondhatunk terheink természetéről?

¹⁵ Úgy érzed, hogy ’fáradozol és terhet viselsz’, hogy egyszerűen túl sok az időddel és az energiáddal szemben támasztott követelmény? Terheid túlságosan nehéznek tűnnek előtted? Ha igen, talán segít, ha megkérdezed önmagadtól: „Mi miatt vagyok leterhelt? Milyen terhet hordozok?” Egy bibliaszöveg-magyarázó 80 évvel ezelőtt a következőket mondta erről: „Ha megvizsgáljuk az élet terheit, két osztályba sorolhatók; nevezhetnénk az egyiket a magunk vállalta terheknek, a másikat pedig az elkerülhetetleneknek: az egyiket saját tetteinknek köszönhetjük, a másikat nem.” Majd hozzáfűzte: „Sokan közülünk meglepődnének, ha egy alapos önvizsgálat után úgy találnák, hogy terheink egészét nézve milyen nagy részét vállaltuk mi magunk.”

16. Milyen terheket vehetünk magunkra oktalanul?

¹⁶ Többek között milyen terheket vállalunk magunkra? Napjainkban anyagias, élvhajhász, erkölcstelen világban élünk (2Timótheus 3:1–5). Még az önátadott keresztények is állandó nyomás alatt vannak, hogy alkalmazkodjanak a világias ruházkodáshoz és életstílushoz. János apostol írt ’a test és a szem kívánságáról és az élet kérkedéséről’ (1János 2:16). Ezek erőteljes hatásúak, ami könnyen befolyásolhat minket. Tudjuk, néhányan hajlandók voltak súlyos adósságba verni magukat, hogy jobban élvezhessék a világi örömöket, vagy hogy fenn tudjanak tartani egy bizonyos életszínvonalat. Aztán úgy érezték, túl sok időt kell a munkájukkal eltölteniük, vagy több munkát is el kell vállalniuk, hogy ki tudják fizetni az adósságaikat.

17. Milyen helyzet súlyosbíthatja még jobban terhünket, és ezen hogyan lehet segíteni?

¹⁷ Bár lehet, hogy valaki úgy érvel, nem baj, ha van néhány olyan dolga, ami másoknak is van, vagy ha olyasmit tesz, amit mások is, de a fontos az, hogy vizsgálja meg, növeli-e terheit feleslegesen (1Korinthus 10:23). Mivel az ember képességeinek határa van, félre kell tennie valamit ahhoz, hogy fel tudjon venni más terhet. Gyakran olyan dolgokat tesz félre elsőként, amelyek létfontosságúak szellemi jólétéhez — a személyes bibliatanulmányozást, az összejövetelek látogatását és a szántóföldi szolgálatot. Ennek következményeként kevesebb lesz a szellemi ereje, ami miatt viszont még nehezebben hordozza terheit. Jézus Krisztus erre a veszélyre figyelmeztetett, amikor ezt mondta: „vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap” (Lukács 21:34, 35; Zsidók 12:1). Nehéz észrevenni és elkerülni a csapdákat, ha valaki leterhelt, és ki van fáradva.

Enyhülés és felüdülés

18. Mit ajánlott fel Jézus azoknak, akik hozzá jönnek?

¹⁸ Jézus ezért szeretettel ajánlotta fel a gyógyírt: „Jöjjetek énhozzám . . ., és én felüdítelek titeket” (Máté 11:28, NW). Az itt szereplő „felüdítelek” és a 29. versben található „felüdülés” kifejezések olyan görög szavakból származnak, amelyek megegyeznek azzal a szóval, mellyel a Septuaginta fordítás a héber „sabbath” vagy „a sabbath megtartása” kifejezést adja vissza (2Mózes 16:23). Jézus tehát nem azt ígérte, hogy akik hozzá jönnek, azoknak nem lesz többé munkájuk, hanem azt ígérte, felüdíti őket, hogy alkalmasakká váljanak a munkára, amelyet Isten szándékával összhangban kell végezniük.

19. Hogyan lehet ’Jézushoz jönni’?

¹⁹ De hogyan lehet ’Jézushoz jönni’? Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Máté 16:24). Ezért ha valaki Jézushoz jön, ez azt foglalja magában, hogy aláveti saját akaratát Isten és Krisztus akaratának, elfogad felelősséggel járó bizonyos terheket, s ezeket folyamatosan teszi. Mindez vajon túl sok mindent követel tőlünk? Túl magas az ár? Vizsgáljuk meg, mit mondott Jézus, miután szeretettel hívta a megfáradtakat.

Vissza tudsz rá emlékezni?

◻ Hogyan voltak Jézus idejében az emberek megterheltek?

◻ Mi volt az emberek nehézségeinek igazi oka?

◻ Hogyan tartsunk önvizsgálatot, ha úgy érezzük, nehéz a terhünk?

◻ Milyen terheket vehetünk magunkra oktalanul?

◻ Hogyan részesülhetünk a felüdülésben, amelyet Jézus ígért?

[Kép a 15. oldalon]

Többek között milyen terheket vállalhatunk mi magunkra?

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

A Bahamas Ministry of Tourism szíves engedélyével