Hogyan váltak Jézus példázatai az emberek javára?
JÉZUS segíteni akart az embereknek, amikor a földön volt. Együttérzést táplált irányukban, különösen a betegek és elesettek iránt, mert látta, hogy „szétszóródtak, mint pásztor nélküli juhok”. (Máté 9:36, UV) Sokat ezek közül az emberek közül meggyógyított. Például egy leprás állhatatosan kérte őt, miközben térdein csúszott és mondta: „Ha te csupán akarod, megtisztíthatsz engem.” Erre Jézus szánalomtól áthatva mondta: „Akarom; tisztulj meg!” — Márk 1:40, 41, UV.
De Jézus más, fontosabb és maradandóbb módon is segített az emberiségnek, azon kívül, hogy testi fájdalmaiktól meggyógyította őket. Igen, a gyógyítás nem a legfontosabb része volt munkájának. Viszonylag keveseket gyógyított, de az országban mindenki hallott tanításáról.
HOGYAN SEGÍTENEK A PÉLDÁZATOK?
A példázatoknak jelentős szerepük volt, mikor Jézus embertömegekhez beszélt és tanította őket. A Biblia feljegyzi: „Igen, példázat nélkül nem beszélt nekik, amikor azonban egyedül voltak, mindent megmagyarázott tanítványainak.” (Márk 4:34, UV) Hogyan váltak a példázatok különösen azok számára hasznossá, akik valóban magyarázatot kívántak? Elsősorban azért, mert a példázatok a szellemi dolgokat, Isten gondolatait és eljárásmódját érthetővé tették az emberek számára. Jézus felhasználta a mindennapi élet dolgait és eseményeit ahhoz, hogy az elvont és mélyebb dolgokat szemléltesse. Az embernek nem kell különösebben képzettnek lennie ahhoz, hogy a példázatok közvetítésével az alapelveket megértse. Jézus példázatai ma is épp annyira helytállóak, mint abban az időben, amikor elmondta őket.
Ki ne tudná például a könyörtelen rabszolga példázatából megérteni azt az alapelvet, hogy egymás iránt irgalmasoknak és megbocsátóknak kell lennünk? Ebben a példázatban Jézus egy királyról beszél, aki rabszolgájának hatvan millió dénárt kölcsönzött. A férfi kérése arra indította a királyt, hogy az adósságot elengedje. Ez a rabszolga azután kiment, találkozott egy rabszolgatársával, aki neki csupán száz dénárral (a hatszázezred résszel) tartozott. Az első megragadta az utóbbit, fojtogatni kezdte, miközben kiabálta: „Fizesd vissza, amivel tartozol!” A király, mikor ezt az irgalmatlan cselekedetet meghallotta, nagyon haragos lett és a hálátlan rabszolgát börtönbe vettette. Jézus a példázatot a következő szavakkal zárta: „Ugyanilyen módon fog az én mennyei Atyám eljárni, ha ti szívből meg nem bocsátotok testvéreiteknek.” — Máté 18:23-35, UV.
A PÉLDÁZATOK BEFOLYÁSOLJÁK A LELKIISMERETET
De Jézus példázatai nemcsak egyszerűségük miatt válnak segítségünkre. A példázatok gyakran a hallgatók szívéig hatolnak, és hathatósabban befolyásolják lelkiismeretüket, mint egy ténynek puszta megállapítása, vagy egy szabályszerű feddés. Nagyon világosan látható ez abból, ahogyan Jézus tanította apostolait és tanítványait.
Jézus látta tanítványai számtalan hibáit, gyengeségeit és rossz szokásait, melyek nekik mint gyarló, bűnös embereknek megvoltak. Mégis azt láthatjuk, hogy nem vádolta őket mint büszke, becsvágyó, kapzsi, irgalmatlan vagy lusta személyeket. Ezzel elvesztette volna őket, az lett volna az érzésük, hogy elutasítja őket. Azt gondolták volna, hogy olyan embereknek tartja őket. Esetenként ugyan felmutattak ezen rossz szokásokból néhányat, mégsem voltak alapjában véve vagy jellemzően kapzsik vagy büszkék. Jézus mégsem ítélte el őket, hanem segíteni akart nekik. Ahelyett, hogy gyakran megalázta volna őket, példázatokat mondott nekik, melyek arra indították őket, hogy gondolkozzanak, s így a vonatkozó alapelvet megértsék, és azt szívükig és lelkiismeretükig engedjék hatolni. Fel tudták ismerni, milyen hibákat követtek el, vagy milyen elferdített beállításban láttak dolgokat, és ezután javítani tudtak rajta. Ez a módszer sokkal eredményesebb és meggyőzőbb volt, mint a nyílt feddés.
Amikor a tanítványok például azon vitatkoztak, hogy közülük ki nagyobb, Jézus nem haragudott meg rájuk, és nem részesítette őket éles feddésben. Nem nevezte őket nagyravágyóknak, önzőknek, kapzsiknak, becsvágyóknak. Ezen rossz magatartás és annak következményei szemléltetésére a világi vezetőkre utalva ezt mondta: „A nemzetek királyai uralkodnak felettük, és azoknak, akiknek hatalmuk van rajtuk, Jótevő a nevük. Ti azonban ne így tegyetek.” A tanítványok jól ismerték az emberi felfuvalkodottság rossz következményeit. Jézus szembeállította ezzel saját példáját, amikor — bár vezetőjük volt — mint szolga volt körükben. — Luk 22:24-27.
Más alkalommal egy kisgyermeket állított közéjük, és azt mondta, hogy mindannyiuknak olyan alázatosnak kellene lenni, mint egy gyermek, ahhoz, hogy a mennyek királyságát elnyerjék. Ezenkívül különösen azoknak az embereknek kell gondjukat viselni, akik olyan jámborak és hűek, mint a gyerekek. Hogyan tudta volna egyébként ezeket a gondolatokat világossá tenni? — Máté 18:1-6.
Bizonyára Krisztus tanítványai szívükbe fogadták ezeket, és kijavították helytelen gondolataikat. Ez felismerhető keresztény testvéreikkel való bánásmódjukból, abból, ahogyan Krisztus halála és feltámadása után a keresztény gyülekezetben a felelősségüket gyakorolták. Péter, Jakab és János levelei tükrözik vissza azt a példamutatóan alázatos magatartást, melyet Krisztus plántált bele tanítványaiba.
A példázatok segítségével lehet valamit hatásosan helyreigazítani is; mert a példázatok a hallgatóságnak lehetőséget adnak, hogy maguk gondoljanak utána dolgoknak anélkül, hogy elfogultságtól elvakítottak lennének. Aki utánagondol egy példázatnak, amely nem róla, hanem más személyekről szól, s ezért ő ezekben nincs egyenesen említve, felismeri, hogy saját kapcsolataira vagy eljárásmódjára is ráillik a példázat. Így saját maga tudja levonni a tanulságot és tud dönteni. És nincs alapja arra, hogy mérgelődjön, mert a példázat elbeszélője nem mondta őt bizonyos dologban egyenesen bűnösnek.
Így volt ez annál az embernél, aki jártas volt a mózesi törvényekben és Jézustól azt kérdezte, mit cselekedjen, hogy az örök életet elnyerje. Jézus rámutatott, hogy Istent egész szívből, egész lélekből, és egész erőből szeretni kell, felebarátainkat pedig úgy, mint saját magunkat. Mivel az ember tudni akarta, hogy ő megfelel-e ennek, feltette a kérdést: „Ki valójában az én felebarátom?” Jézus tudta, hogy a zsidók a szamáriaiakat megvetik és nem érintkeznek velük. Ezért elmondta az irgalmas szamaritánus példázatát. Ha Jézus nyíltan megmagyarázta volna az embernek, hogy a szamaritánusokat is szeretni kell, ez az elfogult zsidó talán nem értette volna meg. — Luk 10:25-37.
A PÉLDÁZATOK FELFEDIK A SZÍV BEÁLLÍTOTTSÁGÁT
Jézus egyes példázatai arra is szolgáltak, hogy felismerhető legyen, hogy valaki érdeklődő vagy érdektelen volt-e, vagy hogy irányában, Isten prófétája irányában ellenséges-e. Jézus mondta egyszer, hogy olyan személyekhez beszél, akik „hallanak, de semmiképpen nem értik”. (Máté 13:10-15) Ily módon a példázatok által kiválasztódtak azok, akik az ő üzenetének megértésében érdektelenek voltak, mert nem jöttek Jézushoz magyarázatot kérni, mint a valóban érdeklődők tették. — Máté 13:36.
Még fontosabb volt, hogy a példázatok eredményeként azok, akik képmutatók voltak, haragot és széthúzást szíthattak volna, az igaz tanítványoktól elkülönültek. Az emberek, akik hallgatták a példázatokat, megmutatták „valódi arcukat”. Amikor Jézus azt mondta: „Aki táplálkozik az én testemből és iszik az én véremből, örök élete van”, „sok tanítványa elment tőle, és nem járt többé vele”. Igaz tanítványai vele maradtak, és később megérthették ezeknek a szavaknak életfontosságú jelentését. — Ján 6:54, 60-66.
Jézus szemléltetései vagy példázatai a mai keresztények számára felbecsülhetetlen segítséget adnak, mert nemcsak követendő alapelveket tartalmaznak, hanem olyan prófétai jelentésük is van, melyeknek nagy része napjainkban teljesedik. Ezekből ismerjük fel, hogy a mennyek királysága nemsokára az egész földön uralkodik. Segítenek nekünk, hogy ezekben a válságos időkben a helyes utat kövessük, a helyes oldalon foglalhassunk állást és kilátásunk legyen az örök élet elnyerésére.
Ezen kívül Jézus példázatai segítenek, hogy másokat, elsősorban keresztény testvéreinket, barátságosan kezeljük. Éppúgy, mint Jézus, aki tanítványainak megmutatta, hogy eljárásuk és beállítottságuk néha rossz volt, de anélkül tette ezt, hogy őket „rossz” embereknek nevezte volna, mi is rá tudjuk testvéreinket vezetni, hogy eljárásuk helytelen, esztelen, rossz, anélkül, hogy őket „gőgöseknek”, „büszkéknek” vagy „rossz” embereknek neveznénk. Mi a rossz ellen vagyunk, de nem keresztény testvérünk ellen, aki néha egy gyengeség által befolyásolt állapotban valami rosszat cselekszik. — Júd 22, 23; Gal 6:1.
Jézus példázatai azért olyan hasznosak, mert a Teremtő bölcsességét tartalmazzák, aki alkatunkat teljes mértékben ismeri. (Ján 5:19) Ezek nem erőltetett, vagy a valóságtól idegen példázatok. Tanítást tartalmaznak. Minden időben és minden körülmények között az emberi természethez és az emberi szükséglethez vannak mérve. Aki Jézus példázatait tanulmányozza, jó alapot rak le magának ahhoz, hogy másokat tanítson.