Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia

„Íme, hang is hallatszott a mennyből, amely ezt mondta: ʼEz az én szeretett Fiam, akit helyeselek’” (MÁTÉ 3:17).

1, 2. a) Milyen egyszerű igazságot tanít a Biblia a mindenható Istenről és Jézus Krisztusról? b) Mit tanítanak a kereszténység vallásai?

JÉZUS KRISZTUS 30 éves korában merítkezett alá, vízbe történő bemerítéssel. Amikor feljött a vízből, egy mennyei hang ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeselek” (Máté 3:17). Ez a hang Isten hangja volt. Egy másik alkalommal, Istenhez imádkozva, ezt mondta Jézus: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Miután Jézus ezt mondta, Isten „hangja hallatszott a mennyből: ʼMegdicsőítettem és ismét megdicsőítemʼ” (János 12:28).

² Ezekből a beszámolókból még egy gyermek is megértheti, hogy a mindenható Isten és Jézus Krisztus közt levő viszony az apa és a szeretett fia közötti, tehát két különálló egyén közötti kapcsolat. Ezt a bibliai igazságot mégis tagadják a kereszténység vallásai. Ragaszkodnak ahhoz az állításukhoz, amely szerint Jézus Krisztus maga Isten, a Mindenható, egy háromság második személye, lévén a harmadik személy a szent szellem.

3. Hogyan mutatkozik meg a háromságtannal kapcsolatos zűrzavar?

³ Ez a tanítás nagy zűrzavart keltett a kereszténység vallásainak a tagjai között, és ez az egyik oka annak, hogy a New Catholic Encyclopedia titoknak nevezi a háromságot. Bizony maga a papság is zavarban van, mert az említett enciklopédia ezt is elismeri: „A háromságtan teológiájának kevés olyan tanára van a katolikus szemináriumokban, akit ilyen vagy olyan alkalommal ne aggasztott volna ez a kérdés: ʼDe hát hogyan prédikálja az ember a háromságot?ʼ És ha a kérdésre bizonyos homályosság jellemző a tanulók esetében, nem kevésbé ez a jellemző a tanárok esetében is.”

4. Mi az egyházak hivatalos tanítása a háromság tekintetében?

⁴ Ez a zavaros tantétel a katolikus és a protestáns vallás központi hittétele. A The Catholic Encyclopedia kijelenti: „A háromság kifejezést használják a keresztény vallás központi tantételének jelentésére. . . Tehát az athanasiusi hitvallás szavai szerint: ʼIsten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek, és mégsincs három Isten, csak egy Isten.ʼ” Hasonlóképpen egy törvényszéki per kapcsán, amelyben Jehova Tanúi szerepeltek Görögországban, a Görög Ortodox Egyház kijelentette: „A kereszténység alapvető tanítása, amelyet minden keresztény, szektáitól és dogmától függetlenül magáénak vall, a háromság, vagyis az egy Isten három személyben.” A Görög Ortodox Egyház továbbá kijelenti: „Keresztények azok, akik Krisztust Istenként fogadják el.” Azt mondja, hogy akik nem fogadják el a háromságot, azok nem keresztények, hanem eretnekek.

5, 6. Miért fontos tudni az igazságot ebben a tárgykörben?

⁵ Ha azonban a kereszténységnek ez az „alapvető” háromságtana nem igaz, ha ez hazugság, akkor éppen az ellenkezőjéről van szó. Az igaz keresztények elutasítják. Akik pedig elszakadtak az igaz keresztényiségtől, azok ragaszkodnak hozzá. És milyen következményekkel jár ez az utóbbi csoport számára? A Biblia utolsó könyvében, a „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki”, ezt olvassuk azokról, akik nem alkalmasak arra, hogy elnyerjék az örök életet Isten Királyságában: „Kívül vannak az ebek, a spiritizmust gyakorlók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik kedvelik és gyakorolják a hazugságot” (Jelenések 1:1; 22:15).

⁶ Fontosságára való tekintettel, feltétlenül ismernünk kell, hogy honnan ered a háromság tana és miért keletkezett. Vajon ki áll mögötte a valóságban? Mit mondanak róla a mai bibliakutatók? De mielőtt megvizsgálnánk ezeket a kérdéseket, vizsgáljuk meg egy kissé részletesebben, mit mond maga az Isten ihletett Szava (2Timótheus 3:16, 17).

Nem ʼFiúistenʼ, hanem „Isten Fia”

7. Mit tár fel Jézussal kapcsolatban a Biblia pártatlan tanulmányozása?

⁷ Jézus sohasem állította, hogy ő maga a mindenható Isten. A Biblia elfogulatlan, a háromsággal kapcsolatos minden előítélet nélküli olvasása is igazolja ezt. A János 3:16-ban például, Jézus ezt mondja: „Mert Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta.” Pontosan két verssel ezután Jézus újra azt mondja, hogy ő „Isten egyetlen-nemzett Fia” (János 3:18). Amikor a zsidók istenkáromlással vádolták Jézust, ő így válaszolt: „Azt mondjátok nekem, akit az Atya elküldött a világba: ʼKáromlást szólszʼ, mivel azt mondtam, az Isten Fia vagyok” (János 10:36). Jézus nem azt mondta, hogy ő a ʼFiúistenʼ, hanem azt, hogy ő az „Isten Fia”.

8. Mit tanúsított egy katonatiszt és a vele együtt levők?

⁸ Amikor Jézus meghalt, még a mellette álló római katonák is tudták, hogy Jézus nem volt Isten: „A katonatiszt pedig és akik vele együtt őrizték Jézust, látva a földrengést és ami történt, nagy félelemmel teltek el, és ezt mondták: ʼValóban Isten Fia volt ez!ʼ” (Máté 27:54). Nem azt mondták: ʼIsten volt ezʼ vagy ʼez volt a Fiúistenʼ, mert Jézus és a tanítványai azt tanították, hogy Jézus az Isten Fia volt, nem pedig az emberi formában megjelent Isten, a Mindenható.

9, 10. Milyen erőteljes tanúbizonyságot kapunk az evangéliumokból az Isten és Jézus között fennálló viszonyról?

⁹ Maga Isten is tanúsította, hogy Jézus az ő szeretett Fia, ahogyan azt a bibliaíró Máté megjegyezte, amikor Jézus alámerítkezett (Máté 3:17). Más bibliaírók is ugyanazt jegyezték meg. Márk ezt írta: „Hang hallatszott a mennyből: ʼTe vagy az én szeretett Fiam; én helyesellek tégedʼ” (Márk 1:11). Lukács ezt mondja: „Te vagy az én szeretett Fiam; én helyesellek téged” (Lukács 3:22). Alámerítő János, aki Jézust alámerítette, így tanúskodik: „Tanúsítom, hogy ez [Jézus] az Isten Fia” (János 1:34). Tehát maga Isten, mind a négy evangélium-író, és Alámerítő János világosan kijelentik, hogy Jézus az Isten Fia. És valamivel később, Jézus átváltozásakor, hasonló dolog történt: „Egy hang [Isten hangja] hallatszott a felhőkből, és ezt mondta: ʼEz az én Fiam, a választott. Őt hallgassátokʼ” (Lukács 9:35).

¹⁰ Ezekben a beszámolókban vajon Isten azt mondja, hogy ő volt a saját fia, hogy ő saját magát küldte el, és saját magát helyeselte? Nem, Isten az Atya, a Teremtő azt mondta, hogy a Fiát, Jézust küldte el, a különálló egyént, hogy az elvégezze Isten művét. Ezért a Görög Iratokban mindenütt az „Isten Fia” kifejezést használják Jézusra utalva. De sehol sem találjuk ezt a kifejezést ʼa Fiúistenʼ, mert Jézus nem azonos a mindenható Istennel. Ő az Isten Fia volt. Ők ketten két különálló személy, és ezt az igazságot semmiféle teológiai „titok” nem képes megváltoztatni.

Az Atya felette áll a Fiúnak

11. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy Isten nagyobb, mint ő?

¹¹ Jézus tudta, hogy nem egyenlő az Atyjával, hanem minden tekintetben alárendelt helyzetben van. Tudta, hogy ő a szeretett Fiú, aki mélységes szeretetet érez az Atyja iránt. Ezért tett Jézus újra és újra olyan kijelentéseket, mint például ez: „A Fiú semmit sem tehet a saját kezdeményezéséből, hanem csak azt, amit az Atyától tenni lát” (János 5:19). „Azért jöttem le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (János 6:38). „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem” (János 7:16). Én ismerem őt [Istent], mert én az ő képviselője vagyok, és ez küldött engem (János 7:29). Az, aki elküld valakit, feljebbvaló. Akit elküldenek, az a kisebb, a szolga. Isten a küldő. Jézus az, akit elküldtek. Ők ketten nem ugyanaz a személy. Ahogyan Jézus kifejezte: „A rabszolga nem lehet nagyobb az ő uránál, sem az, akit elküldtek, nem lehet nagyobb annál, aki őt elküldte” (János 13:16).

12. Milyen szemléltetés bizonyítja, hogy Jézus alárendelt állást tölt be az Atyánál?

¹² Ez abból a szemléltetésből is világosan kitűnik, amit Jézus adott. Atyját, Jehova Istent egy szőlőskert tulajdonosához hasonlította, aki idegenbe utazott és a szőlőmunkásokra bízta szőlőskertjét. Ezek a munkások nyilvánvalóan a zsidó papságot ábrázolták. A tulajdonos egy idő után egy rabszolgát küldött, hogy a szőlőskert terméséből hozzon valamennyit, de a munkások megverték a rabszolgát és üres kézzel küldték vissza. A tulajdonos ezután egy másik rabszolgát küldött el, de ismét ugyanaz történt. Egy harmadik rabszolgát is elküldött, akit hasonló bánásmódban részesítettek. Végül a tulajdonos (Isten) ezt mondta: „ʼElküldöm szeretett fiamat [Jézust]. Őt valószínűleg tiszteletben tartják majd.ʼ Ámde a romlott munkások így okoskodtak: ʼEz az örökös; öljük meg, hogy miénk legyen az örökség.ʼ Ezután kilökték őt a szőlőskertből és megölték” (Lukács 20:9–16). Ez megint csak világosan azt bizonyítja, hogy Jézus alárendeltje az Atyának, és az Atya küldte el őt, hogy teljesítse az Atya akaratát.

13. Milyen világos bibliai kijelentések mutatják, hogy Isten nagyobb Jézusnál?

¹³ Maga Jézus mondta: „Az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). Hinnünk kell Jézusnak, hiszen ő biztosan tudta, mi az igazság az Atyjához való viszonya tekintetében. Pál apostol is tudta, hogy Isten nagyobb volt Jézusnál, ezért ezt mondta: „A Fiú [Jézus] is aláveti magát. . . Istennek” (1Korinthus 15:28). Ez látható továbbá Pál kijelentéséből az 1Korinthus 11:3-nál is: „A Krisztus feje pedig az Isten.” Jézus elismerte, hogy létezik egy felette álló Isten, amikor ezt mondta tanítványainak: „Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (János 20:17).

14. Mely egyéb írásszövegek mutatják, hogy Jézus nem Isten, a Mindenható?

¹⁴ Jézus megemlítette Isten felsőbbségét, amikor két tanítványának anyja azt kérte tőle, hogy az egyik a jobb keze felől, a másik a bal keze felől ülhessen, amikor Jézus eljön a Királyságába. Ő ezt válaszolta: „Hogy jobb kezem felől és bal kezem felől üljetek, azt nem én adhatom meg nektek” (Máté 20:23). Ha Jézus a mindenható Isten lett volna, joga lett volna azt megadni. De nem állt jogában. Az Atyja adhatta meg azt. Hasonlóképpen, amikor a dolgok e rendszerének végéről prófétált, Jézus kijelentette: „Azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Márk 13:32). Ha Jézus lett volna Isten, a Mindenható, ismerte volna a napot és az órát. De nem ismerte, mert nem ő volt a mindent tudó Isten. Ő Isten Fia volt és nem tudott mindent, amit az Atya tudott.

15. Amikor Jézus már a halálán volt, hogyan mutatta ki Isten iránti alárendeltségét?

¹⁵ Amikor Jézus közeledett a halálához, ezzel az imával mutatta meg, hogy alárendelte magát az Atyjának: „Atyám, ha akarod, távolítsd el tőlem e poharat. Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!” (Lukács 22:42). Vajon kihez imádkozott Jézus? Önmagához? Nem, a mennyei Atyjához imádkozott. Ez világosan kitűnik ebből a mondásából: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!” Azután pedig a halálakor, Jézus felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Márk 15:34). Kihez kiáltott Jézus? Önmagához? Nem, a mennyei Atyjához kiáltott.

16. Hogyan mutatja meg Jézus halála és feltámadása, hogy ő nem lehetett maga a mindenható Isten?

¹⁶ Miután Jézus meghalt, mintegy három napig a sírban volt. Ki támasztotta fel őt? Mivel halott volt, nem támaszthatta fel önmagát. Ha pedig nem volt valóban halott, nem fizethette meg a váltságdíjat Ádám bűnéért. De ő igenis meghalt, és mintegy három napig nem létezett. Péter apostol megmondja nekünk, ki támasztotta fel Jézust: „Isten azonban feltámasztotta őt, feloldva a halál gyötrelmét” (Cselekedetek 2:24). A feljebbvaló, Isten, a Mindenható életre keltette a halálból a kisebbet, szeretett Fiát, Jézust. Hogy ezt szemléltessük: Amikor Jézus feltámasztotta Lázárt a halottak közül, ki volt a nagyobb? Jézus volt a nagyobb, mert képes volt visszahozni Lázárt a halottak közül (János 11:41–44). Ugyanez volt a helyzet, amikor Isten feltámasztotta Jézust. Isten volt a nagyobb, mivel képes volt visszahozni Jézust a halottak közül.

17. Milyen egyéb bizonyítékai vannak annak, hogy Jézus nem az Isten?

¹⁷ Jézus nem lehetett maga Isten, mivel Jézust Isten teremtette. Figyeljük meg, hogyan fordítja a Benjamin Wilson-féle Emphatic Diaglott az Apokalipszis (Jelenések) 3. fejezet 14. versét: „Ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú [Jézus], az Isten teremtésének a kezdete.” Hasonlóképpen, a Kolossé 1:15, 16 ezt mondja Jézusról: „Ő a láthatatlan Isten képe, minden teremtmény közül az elsőszülött, mert ő általa teremtetett minden egyéb dolog a mennyekben és a földön. . . Minden egyéb dolog ő általa és őérette teremtetett.” Tehát a mennyben a mindenható Isten közvetlenül teremtette meg Fiát és azután „ő általa” vagy „őrajta keresztül” teremtette az egyéb dolgokat, ahogyan egy szakavatott mesternek is lehet képzett alkalmazottja, aki neki dolgozik. Az ʼő általa teremtettʼ dolgok nem foglalják magukban magát Jézust, mert Isten már megteremtette őt. Ezért hívják az „elsőszülött”-nek, az „egyetlen-nemzett”-nek. Amikor egy gyermek az elsőszülött, az egyetlen-nemzett, az sohasem jelenti azt, hogy azonos az atyjával. Mindig azt jelenti, hogy két különböző személyiségről van szó, apáról és gyermekről.

Szent szellem — személy vagy tevékeny erő?

18. Mit tanít a Biblia a szent szellemről?

¹⁸ Mit mondhatunk a háromság feltételezett harmadik személyéről, akiről azt mondják, hogy hatalomban, lényegben, és örökkévalóságban egyenlő az Atyával és Fiúval? A Bibliában sehol sem történik említés a szent szellemről Istennel és Krisztussal úgy, hogy egyenlő volna velük. Például, Jézus alámerítésének alkalmával a Márk 1:10 azt mutatja, hogy a szent szellem „miként egy galamb” leszállt Jézusra, nem emberi formában. A szent szellem nem valamilyen Jézushoz jövő személy volt, hanem Isten tevékeny ereje. Ez az Istentől jövő erő tette képessé Jézust arra, hogy betegeket gyógyítson, és halottakat támasszon fel. Amint a Lukács 5:17 mondja a Diaglott-ban: „Az Úr [Isten] Hatalmas Ereje volt őrajta [Jézuson], hogy gyógyítson.” Később, pünkösdkor, az apostolok is megkapták Istentől az erőt, hogy gyógyítsanak és halottakat támasszanak fel. Vajon valamiféle „istenség” részévé tette ez őket? Nem, egyszerűen csak erőt kaptak Istentől, Jézuson keresztül, hogy olyasmit tegyenek, amit az emberek általában képtelenek megtenni.

19. Miért nem lehetséges az, hogy a szent szellem a háromság harmadik személye legyen?

¹⁹ Ugyanezt a tevékeny erőt említi meg az Efézus 5:18. verse is, ahol Pál ezt tanácsolja: „Állandóan teljetek be szellemmel.” Hasonlóképpen, a Cselekedetek 7:55 azt mondja, hogy István „telve volt szent szellemmel”. És pünkösdkor Jézus követői „mindannyian beteltek szent szellemmel” (Cselekedetek 2:4). Vajon betelhet-e egy személy egy másik személlyel? Nem, hanem betelhet azzal az erővel, amely Istentől jön. Az a szent szellem ugyanaz az erő, amelyet Isten felhasznált a világegyetem megteremtéséhez. Az 1Mózes 1:2 azt mondja: „Isten tevékeny ereje mozgott ide-oda a vizek felszíne felett.”

20. Milyen látomásban részesült István, ami további bizonyítéka annak, hogy a háromságtan nem az igazságot képviseli?

²⁰ Miután Jézus feltámadt, Istvánnak látomása volt a mennyről és „meglátta az Isten dicsőségét és Jézust ott állni az Isten jobbján” (Cselekedetek 7:55). Tehát „két különálló személy volt nyilvánvalóan látható a mennyben: 1. Isten és 2. a feltámasztott Jézus Krisztus. Ebben a látomásban nem tesznek említést a szent szellemről, mivel nem volt ott egy háromság semmiféle harmadik személye. A szent szellem, mivel Isten tevékeny ereje, Istentől árad ki, de nem mint különálló lény. Ezért látott István csak két személyt, nem pedig hármat.

21, 22. a) Mit ismer el egy vallási enciklopédia a szent szellemről? b) Milyen szempontokat vizsgálunk meg a következő cikkben?

²¹ A szent szellem tekintetében a New Catholic Encyclopedia elismeri: „Az Ószövetség nem tekinti világosan Isten szellemét személynek, sem szigorúan vett filozófiai, sem szemita értelemben. Isten szelleme egyszerűen Isten ereje. Ha néha úgy ábrázolják mint Istentől megkülönböztetett dolgot, ez azért van, mivel Yahweh lehelete külsőleg tevékenykedik.” Ezt is kijelenti: „Az Újszövetségi szövegek nagy része valaminek, nem pedig valakinek tünteti fel Isten szellemét; ez különösen kitűnik a szellem és Isten ereje közötti párhuzamosságból.”

²² Mindezen tényeket figyelembe véve, nem lehet igaz a kereszténység háromságtana. Isten Szava maga cáfolja meg az ilyen állítást. Világosan megmutatja, hogy Jehova Isten a szerető Atya és Jézus Krisztus az ő szeretett Fia, az a Fiú, aki úgy szerette az Atyját, hogy kész volt mindhalálig engedelmeskedni neki. Mivel azonban némelyek azt állítják, hogy vannak írásszövegek, amelyek támogatni látszanak a háromságtant, a következő cikkben megvizsgálunk ezek közül néhányat. Azt is megtárgyaljuk, miért vált ez a tantétel annyira fontos részévé a kereszténységnek és azt is, hogy honnan ered.

Mit válaszolnál ezekre?

◻ Mit tanít a Biblia Istenről és Jézusról?

◻ Hogyan mutat rá a Biblia az Atya és a Fiú közt fennálló viszonyra?

◻ Mely írásszövegek mutatják azt, hogy Isten felsőbbrendű, mint Jézus?

◻ Miért nem lehet a szent szellem a háromság része?