Itt az aratás ideje!

MIÉRT volt a „keresztényiség” történelme annyira ellentétes a krisztusi szellemmel? Sok gondolkodó ember teszi fel ezt a kérdést, de Jézus megadta rá a választ csaknem 2000 évvel ezelőtt egy példázatban. Olyan „emberről” beszélt, „a ki az ő földébe jó magot vetett”. Ezután „eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé”. Amikor a magok szárba szökkentek, a munkások észrevették a konkolyt, és ki akarták gyomlálni azt. De az ember ezt mondta nekik: „Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig.” Az aratás idején külön lesz választva a búza és a konkoly (Máté 13:24–30).

Megmagyarázva a példázatot Jézus azt mondta, hogy ő maga volt az, aki „jó magot” — igaz keresztényeket — vetett. Az ellenség Sátán volt, aki „konkolyt” — látszatkeresztényeket — vetett közéjük, beszivárogtatva ezeket a gyülekezetbe. Jézus hagyta, hogy a hamis és az igaz keresztények egyidejűleg éljenek — de csak az aratásig. Azután sor kerül a különválasztásukra (Máté 24:36–44).

Ennélfogva nem lep meg bennünket, amikor arról szerzünk tudomást, hogy „keresztény” szervezetek évszázadokon keresztül szégyent hoztak Istenre azzal, hogy pogány tanokat vettek át, szemet hunytak az erkölcstelenség felett, hódító háborúkat támogattak és kegyetlen inkvizíciókat vezettek. Felismerjük ebben a rossz magot, amelyet Sátán vetett el. Amikor azonban olyan egyénekről olvasunk, akik inkább börtönbüntetést szenvedtek vagy meghaltak, semhogy megalkudjanak a bibliai alapelvek tekintetében, látjuk, hogy a jó mag nem lett kiirtva.

Jézus azt mondta, hogy az aratás „a világ vége [a dolgok rendszerének befejezése, New World Translation]”. Mivel a dolgok jelenlegi világrendszerének befejező időszakában élünk, ennek kell az aratás idejének lennie! Így hát végbe kellett, hogy menjen az igaz és a hamis keresztények különválasztása. Napjainkban léteznie kell egy népnek — nem csupán szétszórt egyénekről van szó —, amely megfelel annak a leírásnak, amelyet Jézus az igaz keresztényekről adott, akik Isten Királyságának alattvalói s prédikálják annak jó hírét, akik a Biblián alapuló erkölcsöt mozdítják elő s elutasítják a pogány tanokat a bibliai igazság kedvéért, akik nyilvánvalóvá teszik Isten nevét és nem alkotják a világ részét (Máté 6:33; 24:14; János 3:20; 8:32; 17:6, 16).

Biztosíthatunk róla, hogy létezik egy ilyen nép! Szeretnéd elfogadható módon szolgálni Istent? Akkor keresd meg ezt a népet, és vele együtt szolgáld Istent.