Jézus élete és szolgálata

Akik a több ismeret áldásában részesülnek

A tanítványok éppen most hallották a magvető példázatának magyarázatát. De még többet szeretnének tudni: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldi gyomok példázatát” — kérik Jézustól.

Mennyire különbözik a tanítványok magatartása a parton ülő sokaság magatartásától! Ez utóbbi emberekből hiányzik az a vágy, hogy megértsék a példázat mélyebb értelmét; megelégednek egyszerűen azzal, amit egyszeri hallásra felfognak belőle. Jézus szembeállítva ezt a tengerparti hallgatóságot az ő érdeklődő tanítványaival, ezt mondja:

„Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.” (Ökumenikus fordítás.) Jézus tanítványai őszinte érdeklődést és figyelmet mérnek Jézusnak, így a több ismeret áldásában részesülnek. Jézus az érdeklődő tanítványainak ezt válaszolja:

„Aki a magot veti, az az Emberfia; a szántóföld a világ; a jó mag, ezek a királyság fiai; a gyom pedig a gonosznak fiai, és az ellenség, aki a magot veti, az Ördög. Az aratás a dolgok rendszerének befejezése, az aratók pedig az angyalok.”

Jézus előbb ismerteti, mit szemléltetnek példázatának egyes mozzanatai, azután ecseteli a végkimenetelt. A dolgok rendszere befejezésekor, mondja Jézus, az „aratók”, vagyis az angyalok különválasztják a gyomhoz hasonló álkeresztényeket az igazi „királyság-fiaktól”. „A gonosz fiai” megjelöltetnek a pusztulásra, de Isten Királyságának fiai, „az igazságosak”, tündökölnek Atyjuk Királyságában.

Jézus ezután érdeklődő tanítványait még további három példázattal jutalmazza meg. Először ezt mondja: „A mennyek királysága hasonló a szántóföldbe rejtett kincshez, amelyet megtalált az ember és elrejt; és örömében elmegy, és eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

„Ismét, hasonló a mennyek királysága — folytatja Jézus — a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. Miután egy nagy értékű gyöngyöt talált, elment, azonnal eladta mindenét, és megvette azt.”

Maga Jézus ahhoz a férfiúhoz hasonlít, aki rejtett kincset fedez fel, vagy ahhoz a kereskedőhöz, aki nagy értékű drágagyöngyre talál. Ő mindenét eladta — jelképesen szólva — egész mennyei dicsőségét feladta, hogy egyszerű emberré legyen. Majd, mint egy földi ember, gyalázatot és gyűlöletes üldözést szenved el, hogy méltónak bizonyuljon Isten Királyságában az uralkodói feladatra.

A kihívás most ott van Jézus követői előtt is: el tudják-e adni mindenüket, hogy cserébe elnyerjék azt a nagyszerű jutalmat, hagy Krisztus társuralkodói legyenek, vagy azt hogy a Királyság földi alattvalói legyenek. Vajon mi, minden földi dolognál értékesebbnek tekintjük-e Isten Királyságában való részvételünket, olyan kincsnek vagy drágagyöngynek, amely felbecsülhetetlen értékű?

Végül, Jézus a „mennyek királyságát” egy hálóhoz hasonlítja, amely mindenféle halat összefog. A halak kiválogatása után a használhatatlanokat kidobják, a jókat megtartják. Így lesz a dolgok rendszere befejezésekor is, mondja Jézus; az angyalok elválasztják a gonoszokat az igazságosaktól, és a gonoszokat megsemmisítésre tartják fenn.

Maga Jézus is ezzel a halászmesterséggel kezdi ténykedését, amikor tanítványait meghívja, hogy legyenek „emberek halászai”. A halászat azóta angyali irányítás mellett már több évszázad óta folyik. De végül eljön az idő a „háló” behúzására. A háló a magukat keresztényeknek valló szervezeteket szemlélteti a földön.

Bár a hasznavehetetlen halak sorsa a pusztulás, mi viszont hálásak lehetünk, ha a megtartásra ítélt ’jó halak’ közé számláltatunk. Ha mi is olyan buzgón vágyódunk több ismeretre és értelemre, mint Jézus tanítványai vágyódtak, akkor nemcsak több ismeret áldásában részesülünk, hanem az örök élet Istentől jövő áldásában is. Máté 13:36–52; 4:19; Márk 4:24, 25.

◆ Mennyiben különböznek Jézus tanítványai a parton ülő sokaságtól?

◆ Kit vagy mit szemléltet a magvető, a szántóföld, a jó mag, az ellenség, az aratás, és az aratók?

◆ Milyen három újabb példázatot mondott el Jézus, és mit tanulhatunk ezekből?