HERÓDIÁS

Heródes Antipasz felesége, aki i. sz. 32-ben a lánya, Salómé által Keresztelő János fejét kérte, és meg is kapta (Mk 6:22–28). Apja, Arisztobulosz (Nagy Heródesnek és második feleségének, I. Mariamnénak a fia) és az anyja első unokatestvérek voltak. A testvére I. Heródes Agrippa volt, aki megölette Jakab apostolt, János testvérét (Cs 12:1, 2).

Heródiás először a nagybátyjához, apja féltestvéréhez ment feleségül, aki ugyancsak Nagy Heródes fia volt (harmadik feleségétől, II. Mariamnétól). Őt általában Heródes Fülöpnek hívták, hogy megkülönböztessék Fülöptől, Iturea és Trakónitisz területi uralkodójától (Lk 3:1). Ez a Heródes Fülöp – Heródiás nagybátyja és férje – volt az apja Salóménak, aki tudomásunk szerint Heródiás egyetlen gyermeke volt. Heródiás azonban elvált Heródes Fülöptől, és hozzáment Fülöp féltestvéréhez, Heródes Antipaszhoz, aki szintén a nagyapjának, Nagy Heródesnek a fia volt negyedik feleségétől, Malthakétól. Heródes Antipasz, aki akkoriban területi uralkodó (szó szerint: ’a tetrarcha’) volt, és akit Jézus Krisztus „rókának” nevezett (Lk 13:31, 32), maga is elvált az első feleségétől, Arábia nabateus királyának, Aretásznak a lányától, hogy elvegye Heródiást.

Keresztelő János tehát jó okkal helytelenítette Heródiás és Heródes Antipasz házasságát, mivel az egyszerre volt törvénytelen és erkölcstelen is a zsidó törvény értelmében. Jánost e házasság elítéléséért börtönbe vetették, később pedig lefejezték. Bátor és jogos rosszallása keserű haragot ébresztett Heródiásban, így az asszony kihasználta az első adandó alkalmat, hogy halálra adja a prófétát (Mt 14:1–11; Mk 6:16–28; Lk 3:19, 20; 9:9).

Heródiás testvére, I. Heródes Agrippa i. sz. 38-ban királyként tért vissza Rómából. Heródiást szörnyen bosszantotta ez a dolog, mivel a férje csupán területi uralkodó maradt, holott egy királynak a fia volt. Addig nem hagyott nyugtot a férjének, míg az el nem ment Rómába, hátha őt is megkoronázzák, és kap egy királyságot. Josephus Flavius beszámol róla, hogy Heródiás testvére, Agrippa titokban levelet küldött Caligula császárnak, melyben azzal vádolta Antipaszt, hogy a pártusokkal összeesküvést sző. Emiatt Antipaszt száműzték Galliába. Heródiás is vele ment (A zsidók története. XVIII. könyv, 7. fej., 1–2.; A zsidó háború. II. könyv, IX. fej., 6. bek.).