Vallásos hagyományok és a Biblia

„ISTEN szavát erőtelenné teszitek hagyományaitokkal.” Ezek a szavak magának Jézus Krisztusnak a szájából hangzottak el (Márk 7:13). Miként ma is sokan, Jézus korában is a zsidók mereven ragaszkodtak bonyolult szokásaik és előírásaik rendszeréhez. És miként ma is sok lelkész, az akkori vallásvezetők is hagyományaikat fontosabbnak tartották a Bibliánál.

Egy szemléltető példa: Isten Szava kifejezetten előírta a gyermekeknek, hogy tiszteljék szüleiket (2Mózes 20:12). Ez nyilvánvalóan magában foglalta azt a kötelezettségüket is, hogy segítsenek szorult anyagi helyzetben levő szüleiken. A zsidó hagyomány azonban talált egy kényelmes kibúvót arra, hogyan lehet e bibliai kötelezettség alól mentesülni. Az önző egyénnek csak egyszerűen nyilatkoznia kellett arról, hogy személyes tulajdonát ajándéknak szánja egy későbbi időpontban a templom céljaira, és ki kellett jelentenie, hogy ez a tárgy „korbán”. Ez a szó „Istennek szánt ajándékot” jelent. Bár a zsidó hívő nyilvánvalóan szabadon használhatta ezután is ezt a korbánt saját önző céljaira, kegyességet színlelve viszont megtagadhatta, hogy ezzel segítse szüleit (Márk 7:9–12).

Jézus azonban kétségbe vonta ezt és egyéb zsidó hagyományokat is, amikor kijelentette: „Képmutatók, találóan jövendölt rólatok Ésaiás, amikor azt mondta: ’Ez a nép ajkaival tisztel engem, szíve azonban messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mivel emberi parancsolatokat tanítanak tantételekként’” (Máté 15:3–9).

Jézus szavait figyelembe véve, egyenrangúnak tekintheti-e a keresztény a vallásos hagyományokat a Bibliával? Aligha! Mindegy, hogy mennyi érzelem vagy érzelmi töltés fűződik egy szokáshoz, a kereszténynek azt kell néznie, hogy az a szokás összhangban van-e Isten Szavával vagy sem! Ennek különleges eseteként vizsgáljunk meg néhány hagyományos vallási aktust, amelyet María A. Lombillo Clark, T. D. írt le a Liturgy – An Elementary Course [Liturgia – mint legelemibb eljárás] című katolikus könyvben. Mennyiben egyeznek ezek a hagyományok a Biblia tényleges tanításával?

Megszabadulás a káros hagyományoktól

Sok vallásos hagyomány, amely oly nagy népszerűségnek örvend, nem tetszik Istennek és káros. Érdekes módon azonban, Pál apostol ezt írta: „Most azért dicsérlek titeket, hogy mindenben. . . erősen ragaszkodtok a hagyományokhoz, úgy, ahogyan átadtam nektek” (1Korinthus 11:2). Ezek a hagyományok azonban egészséges, hasznos, Isten Szaván alapuló hagyományok voltak – nem üres, ember alkotta rítusok. Azon ’gyümölcstelen életmód’ helyébe léptek, ’amelyet a hagyomány által’ sokan gyakoroltak az első században, mielőtt keresztényekké lettek (1Péter 1:18).

Ma is hasonlóképpen, az istenfélő embernek tüzetesen meg kell vizsgálnia és el kell vetnie minden Írás-ellenes hagyományt. Valakinek az Istennel való kapcsolata biztosan sokkal értékesebb, mint bármilyen ember által kitalált imádati forma! Természetesen, nem könnyű szakítani az Írás-ellenes hagyományokkal. Gyakran ez azzal jár, hogy változtatni kell egy egész életen át belénk ivódott magatartásformán. Egy kolumbiai fiatalnak az életét teljesen áthatotta a vallási hagyomány. Gyermekkorától kezdve az volt a szíve vágya, hogy katolikus pap lehessen. Már húgaival is „misézést” játszott, sőt még meg is „gyóntatta” őket. Évekkel később felvették abba az iskolába, amely erre a papneveldére készített elő, végül pedig beiratkozott egy katolikus egyetemre. Ott még jobban elmélyültek benne a vallási hagyományok.

Történt aztán, hogy egy nap Jehova egyik Tanúja felkereste őt otthonában. Jóllehet szülei szinte még szóhoz sem engedték jutni a Tanút, de az a kevés is, amit tőle hallott, e vallásos érzésű fiatalemberre nagy hatással volt. Később titokban bibliatanulmányozást kezdett vele. „Az volt az őszinte vágyam – így emlékezik vissza –, hogy megismerjem a Bibliát más nézőpontból, de nem akartam változtatni vallásomon. Rendkívüli vágyat éreztem magamban arra, hogy papként szolgáljam Istent, és hogy az emberek szívét egy kicsit megjobbítsam. Egy hónapi bibliai kutatás után konfliktus támadt bennem, mert a vallási hagyományok és szertartások élesen szembekerültek a Szentírás tiszta zsinórmértékeivel.”

Családja minden erővel azon volt, hogy lebeszélje őt a Biblia tanulmányozásáról, ezért végül kénytelen volt otthonról elköltözni. De ezt mondja: „Két hónapi bibliatanulmányozás után arról győződtem meg, hogy nagy tévedésben éltem, és ott hagytam az egyetemet és a kollégiumi tanítói állásomat, és a házról házra való munkának szenteltem magam. Életem és természetesen szokásaim is teljesen megváltoztak. Különösen akkor éreztem boldognak magamat, amikor eljött az a feledhetetlen nap, amelyen Jehova Istennek való önátadásomat alámerítkezésemmel szemléltettem.” Ez a fiatalember most minden idejét arra fordítja, hogy mások is megszabadulhassanak az istenkáromló hagyományoktól.

Ha te is buzgón követed a vallási hagyományokat, lehet, hogy szükségét érzed annak, hogy egy-két dolgon változtassál. Emlékezz arra, mit mondott Jézus egyszer a szamáriai asszonynak a kútnál. Ő is, és háza népe is rég bevett szokásként a Gerázim hegyén imádták Istent. Jézus azonban kimutatta, hogy ez nem helyes hagyomány: „Higgy nekem, asszony; Eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. . . Az igaz imádók szellemmel és igazsággal imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres imádóiul” (János 4:19–23).

Vajon te is azok közé tartozol, akiket „az Atya keres”? Ég benned is a vágy, hogy Istent igazságban imádd? Pál apostol figyelmeztetése nagyon is helyénvaló a Kolossé 2:8-ban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen filozófálásaival és az emberi hagyományból merített üres elképzeléseivel” (The Holy Bible, Ronald A. Knox). Kövesd tehát az igaz krisztusi hit tanításait, amelyek téged is elvezethetnek az örök élethez! (János 17:3).

[Kiemelt rész a 23–24. oldalon]

LITURGIA

„Vallásos cselekedeteinkkel is kinyilváníthatjuk Isten iránti imádatunkat.”

ISTEN SZAVA

„Kisgyermekeim! Őrizkedjetek a bálványoktól” (1János 5:21).

„Isten Szellem, és akik őt imádják, szükség, hogy szellemmel és igazsággal imádják” (János 4:24).

„Hit szerint járunk, nem látás szerint” (2Korinthus 5:7).

„Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom, sem dicséretemet a faragott képeknek” (Ésaiás 42:8).

LITURGIA

„Vallásos áhítattal tartozunk a Szentséges Szűz Máriának, az angyaloknak és a szenteknek. Ezzel a vallásos hódolatunkkal. . . végső soron Istent tiszteljük, ugyanúgy, mint ahogyan a királyt tiszteljük akkor is, amikor minisztereit részesítjük tiszteletben.”

ISTEN SZAVA

„Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amik fenn az egekben, vagy amik lenn a földön. . . vannak. Ne borulj le előttük, ne engedd rávenni magadat a szolgálatukra” (2Mózes 20:4, 5).

„Én, János. . . földre borultam az angyal lábai előtt, hogy imádjam őt. . . Ő azonban azt mondta: ’Vigyázz, ezt ne tedd. . . Az Istent imádd!’” (Jelenések 22:8, 9).

„Egy Isten van, és egy közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Timótheus 2:5).

LITURGIA

„A feszület elmaradhatatlan kelléke az oltárnak: nélküle nem lehet szent misét celebrálni. A három oltárterítő, a két kandeláber és a szakramentális táblácskák szintén nélkülözhetetlenek.”

ISTEN SZAVA

„Az Isten, aki a világot és az összes abban levő dolgokat megalkotta – mivel ő az égnek és a földnek ura –, emberkéz alkotta templomokban nem lakik” (Cselekedetek 17:24).

„Szemeinket nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra irányítjuk” (2Korinthus 4:18).

LITURGIA

„November 1. . . . a mindenszentek ünnepe. Ezen a napon ünnepeljük azokat a lelkeket, akik boldogan élnek a mennyben, és majd egy napon velünk egyesülnek.”

„Ezeknek a lelkeknek a megsegítése céljából létesítette [az egyház] a ’hűségben elhunytakra való megemlékezés ünnepét’ november 2-án. Ezen a napon a papok háromszor mondanak misét abból a célból, hogy e megboldogult lelkek purgatóriumi kínjain enyhítsenek, és meggyorsítsák a mennybe kerülésüket.”

„Végső elemzésben, a tisztítótűz katolikus hittétele a hagyományon és nem a Szentíráson alapul” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia], 11. kötet, 1034. oldal).

ISTEN SZAVA

„Nem a meghaltak dicsőítik Jaht, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe” (Zsoltárok 115:17).

„A halottak semmit sem tudnak” (Prédikátor 9:7, Károli).

„Minden lélek, amely nem hallgat arra a prófétára, irtassék ki” (Cselekedetek 3:23, Douay Version).

„Semmi cselekedet, okoskodás, bölcsesség és tudomány nincs a pokolban, ahová te sietsz” (Prédikátor 9:10, Douay Version, [9:12, Károli]).

„Ne vesd bizodalmadat [emberbe]. . . visszatér a földébe: azon a napon elvesznek összes gondolatai” (Zsoltárok 145:2–4, Douay Version [146:3, 4, Károli])