Hegyeket mozdíthattok el!
SAJTÓJELENTÉSEK szerint 1953. május 29-én állt első ízben ember a világ legmagasabb hegyének csúcsán – a tenger szintje fölött 8848 méterre kimagasló Mount Everesten. Az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli serpa, Tenzing Norgay 450 ember támogatásával sikeresen leküzdötte a csúszós jég, a vakító hó és az oxigénben ritka levegő veszélyeit, és elérte a közel 9 kilométer magas cél végpontját.
Az égbenyúló hegyek csúcsának megmászása mindenképpen rendkívüli teljesítmény. De nem hasonlítható össze azzal a teljesítménnyel, amit Jézus így ecsetelt tanítványainak: „Ünnepélyesen mondom nektek: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és ezt mondanátok e hegynek: ’Menj innen oda!’ – odamenne; és semmi sem volna nektek lehetetlen!” Képzeljük el, nem megmászni a hegyet, hanem elmozdítani! (Máté 17:20, The Jerusalem Bible).
Mi késztette Jézust ilyen szavak elmondására? Az, hogy tanítványai nem tudtak meggyógyítani egy démontól megszállt fiút. Jézus sikertelen gyógyításuk okát így határozta meg: Több hitre lett volna szükségük (Máté 17:14–20). A hitet mindannyiuk számára közismert mustármaghoz hasonlította. Noha a mustármag a magok között a „legkisebb”, de néhány hónapi növekedés után az ebből kikelt növény képes fává terebélyesedni (Máté 13:31, 32). Jézus ezzel azt emelte ki, mekkora lehetséges erő rejlik a kicsiny hitben, ha helyesen ápolják és táplálják – még a látszólag lehetetlen dolog is lehetségessé válik.
Jézus tanítványai, ha ilyen hitet táplálnak magukban, milyen hegyek elmozdítására lesznek képesek? Miként a szó szerinti hegy is lehet félelmet keltő, hasonlóképpen az óriási hegynek tűnő akadályok is gátolhatják Jehova szolgálatában való előhaladásunkat. Mik lehetnek ezek a „hegyek”, és hogyan „mozdíthatjuk el” őket?
Pál apostol egyik példája annak a kereszténynek, aki sok akadállyal nézett szembe. A 2Korinthus 6:4–10-ben és a 2Korinthus 11:23–28-ban elolvashatjuk, mennyit nélkülözött, hányszor verték meg és börtönözték be, hányszor szenvedett hajótörést, és mennyi más szerencsétlenség érte. Ezeken kívül, ott volt a „testében” levő képletes „tövis”, feltehetőleg a szembaja (2Korinthus 12:7; Cselekedetek 14:15). Hogyan sikerült elhárítania ezeket a hegynek tűnő akadályokat, és hogyan sikerült Isten akaratát elvégeznie? „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” – írta Pál. Ez azért volt, „hogy a szokásosnál nagyobb erőt Istennek és ne önmagunknak tulajdonítsuk” (Filippi 4:13; 2Korinthus 4:7). Pál feltétlenül bízott Jehovában, hogy ő képes majd a kritikus pillanatban mellé állni és megerősíteni. Volt tehát hite.
A hegyek elmozdítása napjainkban
Te is szeretnéd Jehovának végzett szolgálatodat fokozni? Azokhoz a százezrekhez hasonlóan, akik beléptek a teljes idejű prédikálók (úttörők) folyton bővülő soraiba, talán te is sürgetőnek érzed az időt és komolyan fontolóra veszed, miként tudnád szolgálatodat kibővíteni. De vajon ez olyan áthághatatlan akadálynak tűnik számodra, mint egy óriási hegy? Ha igen, képes vagy-e elmozdítani a hegyeket? Ezrek képesek voltak ezt megtenni abbeli igyekezetükben, hogy növeljék a Jehovának végzett szolgálatukat. Íme, néhány tapasztalat, amit elmondtak.
Egy fiatal testvérnő, aki az iskola legjobb tanulója volt, az iskola befejezése előtt állt és úttörő szeretett volna lenni, de az állástalanság nyugtalanította, ez volt az ő hegye. Figyeljük meg beszámolóját:
„Bátortalan gondolkodásom, valamint kétségeim, hogy el tudom-e végezni az úttörő szolgálatot, csupa olyan akadályok voltak, amelyeken úrrá kellett lennem. Nagy aggodalmamban, hogy találok-e megfelelő állást, mielőtt elkezdeném az úttörő szolgálatot, nem vetettem teljes bizodalmamat és reményemet Jehovába, és nem hittem el, hogy ő képes gondoskodni azokról, akik az ő imádatát helyezik első helyre. Folyton az járt az eszemben: ’Előbb állást kell keresnem, csak utána jelentkezhetek úttörőnek.’ Így hát nem végeztem az úttörő szolgálatot; az értékes idő pedig telt kihasználatlanul. Aztán az egyik gyülekezeti vén rávilágított, hogy minél többet várok az úttörő szolgálat elkezdésére, annál jobbnak tűnnek majd számomra a teljes idejű állás lehetőségei, és semmi sem tart vissza attól, hogy elfogadjam azokat.”
Mit tett ezek után? „Szüntelen imádkoztam Jehovához, kértem szent szellemét, hogy az vezesse és irányítsa cselekedeteimet és gondolkodásomat.” Miután befejezte az iskoláját, ez a testvérnő kisegítő úttörő szolgálatot vállalt, utána belépett az általános úttörő szolgálatba. Nem sokkal ezután talált egy neki megfelelő világi munkát, amely lehetővé tette, hogy a kívánt úttörői óraszámot elérhesse.
Egy vén, akinek a felesége úttörő szolgálatban állt, és akinek két gyermeket kellett felnevelnie, érezte, hogy családja anyagi támogatásánál többet kell tennie. Némely szemlélő szemében körülményei, amelyek úttörő szolgálatában akadályozták, áthághatatlanoknak tűntek, de ő vágyott a több szolgálatra. Min kellett változtatnia?
„Azt hiszem, a legnagyobb akadálynak, amit le kellett küzdenem, önmagam személye tűnt” – mondja. „A szántóföldi szolgálatban mindig szerettem részt venni. Ezenkívül, beszéltem olyanokkal, akik már végezték a teljes idejű szolgálatot, és láttam, mennyi áldásban részesültek. Így rám ragadhatónak tűnt az a jó szellem, ami kiáradt belőlük. Én is ott láthatnám magamat egy szép napon a teljes idejű szolgálatban. Gondolkodásomban az volt az alapvető hiba, hogy az úttörő szolgálatról csak gondolkodtam. Soha nem tűztem ki konkrétan azt a napot, amikor majd megvalósítom a célomat.”
Ez a testvér aztán egy imádságos szellemben tartott önvizsgálódás után lépéseket tett a teljes idejű szolgálat céljának elérése érdekében. Odament a munkahelyi főnökéhez, elmagyarázta terveit, és kérte, biztosítson számára olyan munkakört, ahol kevesebb órában dolgozhatna hetente. A vállalat általános irányelve tekintetében arra még nem volt példa, hogy valaki olyan munkarend szerint dolgozzék, amint azt ő kéri.
Beszámolója így folytatódik: „Főnökömmel úgy fejeződött be a beszélgetésünk, hogy ő nem sok lehetőséget lát arra, hogy úgy dolgozhassak, ahogyan kértem. Én biztos voltam benne, hogy ha a döntés csak tőle függne, nemleges lenne a válasz. A jóváhagyásra csak akkor számíthatok, ha Jehova is támogatja kérésemet. Másfél hét múlva a vállalat vezetőségétől megkaptam az engedélyt, hogy úgy dolgozhassak, ahogyan kértem. Miután főnökömnek köszönetet mondtam, kimentem a kocsimba, néhány háztömbbel odábbhajtottam, és megálltam az út szélén és megköszöntem hálásan Jehovának, hogy így alakult a helyzetem. Igen, a teljes idejű szolgálattal kapcsolatos célom ily módon megvalósult.”
Hogyan „mozdította el” a maga hegyét egy férjnél levő testvérnő? Így mondja el: „Négy gyermekem és egy hitetlen férjem van. Amikor megfordult a fejemben az úttörő szolgálat, volt egynéhány akadály az utamban. Először is, férjem időszakosan munkanélküli volt, mivel szezonjellegű munkát végzett. Így kénytelen voltam rész idejű munkát vállalni, hogy segítsek a családi kiadásokba. Azt mondtam magamban, hogy ha még lenne is vágyam az úttörő szolgálatra, körülményeim folytán ezt nem vállalhatnám. Nos, itt kellett változtatnom gondolkodásomon. Rájöttem, hogy ha folyton csak az jár az eszemben, hogy nem tudom végezni az úttörő szolgálatot, akkor még csak kísérletet sem fogok tenni arra, hogy végezhessem. A következő fontos, válaszra váró kérdés ez volt előttem: Honnan várhatok erőt a szolgálat végzésére? A választ megtaláltam a Filippi 4:13-ban. Ezenkívül, hogy imámban ezt kértem Jehovától, elkezdtem egyre jobban bízni benne. Sőt, gyakorlati lépéseket is tettem célom elérésére. Ahogyan telt az idő, Jehova lehetőséget nyújtott számomra az úttörő szolgálat végzésére. Férjem újra munkát kapott, és így sikerült rész idejű munkámat heti egy napra csökkentenem. És nem sokkal ezután általános úttörő lettem.”
Ezenfelül, az a kiváltság is osztályrészül jutott számára, hogy elmehetett az Úttörő Szolgálati Iskolára, amely igen nagy segítségnek bizonyult a szolgálatában. „Azt szeretném ezért tanácsolni mindenkinek, aki az úttörő szolgálatra gondol, hogy imádkozzék Jehovához, és tegye ügyét az ő kezébe” – mondja a testvérnő. „Ezután tedd meg az erőfeszítést és ő megáld erőfeszítésedért” (Zsoltárok 37:5).
Vajon ezek a tapasztalatok nem annak bizonyítékai, hogy a hit, ha engedjük működni, képessé teszi a keresztényt még hegynek tűnő akadályok elhárítására is? Ha úttörő szolgálat a vágyad, vizsgáld meg a körülményeidet. Beszélj azokkal, akik már végzik az úttörő szolgálatot, és tanulj tapasztalataikból. Tégy gyakorlati lépéseket célod elérése érdekében. De legfőképpen terjeszd vágyadat Jehova elé imában, és bízzál benne, hogy majd megáldja erőfeszítéseidet. Igen, te is képes leszel hegyeket elmozdítani!