Sürgős szükség van még több aratóra!
„Az aratás valóban nagy, de a munkások kevesen vannak. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (LUKÁCS 10:2).
1. Hogyan érvelsz esetleg Jézus szavaival kapcsolatban, amelyeket a Lukács 10:2 szerint mondott; ámde mit kellene tenned inkább ebben az esetben?
AMIKOR Jézusnak ezen szavait olvasod, vajon nem érzed, hogy neked is szólnak? Mivel több mint 19 évszázaddal ezelőtt hangzottak el, talán hajlamos vagy arra, hogy úgy érvelj: ma már nincs jelentőségük. Természetesen nagy hiba lenne ez az elhamarkodott következtetés. Csak akkor foghatjuk fel Jézus szavainak teljes értelmét, ha visszatekintünk arra, ami akkor történt, amikor először hangzott el ez a kijelentés, és azután megvizsgáljuk saját mai helyzetünket. (Vö. 1Korinthus 10:11.)
2. Mılyen helyzet előtt állt Jézus i. sz. 32-ben; milyen sürgős intézkedésre volt szükség, és hogyan oldotta meg azt Jézus?
2 I. sz. 32-ben, a sátoros ünnep elmúltával, már csak hat hónap volt hátra, mielőtt Jézusnak szembe kellett néznie a kínoszlopon való halállal. A prédikálás munkájának felgyorsítása végett, Jézus kiküldte 70 tanítványát „kettesével maga előtt minden városba és minden helyre, ahová ő maga menni szándékozott”. Úgy mentek el azok, hogy a fülükben csengtek még Jézus szavai: „Az aratás valóban nagy, de a munkások kevesen vannak. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Lukács 10:1, 2).
Az eredmény: nagy aratás!
3. Írd le, milyen eredménnyel járt a fokozott prédikálás Jézus szolgálatának néhány utolsó hónapja alatt!
3 Vajon mi lett az eredménye ennek a prédikálásra vonatkozó nagy erőfeszítésnek? Ezt olvassuk: „És azok hetvenen nagy örömmel tértek vissza és ezt mondták: ’Uram, még a démonok is engedelmeskedtek nekünk a neved használatakor.’” Mily csodálatos megnyilvánulása volt ez Isten hatalmának a démonok fölött! Ez a nagyszerű szolgálati jelentés bizonyosan felvillanyozta Jézust, mert ezt mondta: „Látom már a Sátánt mint villámlást a mennyből lehullani” (Lukács 10:17, 18). Jézus tudta, hogy Sátánnak és démonainak végül is le kell vettetniük a mennyből azt követően, hogy a messiási Királyság megszületik a mennyekben. De amikor Jézus még a földön volt, a láthatatlan démonoknak ez a pusztán emberek által történt kiűzése további biztosítékul szolgált számára az eljövendő örömteli eseményhez. Jézus tehát úgy beszélt Sátánnak erről a mennyből történő jövőbeni kiűzéséről, mint biztos tényről (Jelenések 12:5, 7–10).
4. Mi volt a célja annak a munkának, amelyet Jézus és a tanítványai i. sz. 33. Nizán 14 előtt végeztek?
4 Az aratás, amelyről Jézus beszélt, nem magvak vagy gyümölcsök, hanem emberek aratása, olyan juhszerű egyéneké, akik készek válaszolni a Királyság-üzenetre. Ennek az aratásnak a gyümölcsei már akkor nyilvánvalókká lettek. Mindazonáltal, a Jézus és követői által elvégzett aratás abban a néhány hónapban, ami még hátra volt i. sz. 33. Nizán 14-ig, csupán az alapjait rakta le annak a sokkal nagyobb méretű aratásnak, amely Jézus halálát és feltámadását követte. (Vö. Zsoltárok 126:1, 2, 5, 6.)
5. Milyen felvillanyozó események történtek i. sz. 33 pönkösdjén, és kihatással voltak-e az aratás folytatására?
5 Ez után elérkezett i. sz. 33 pünkösd napja. Jézus követőinek mintegy 120 főnyi csoportja volt együtt Jeruzsálemben. „Hirtelen hangos szélroham zúgásához hasonló zaj támadt az égből és betöltötte az egész házat, ahol ültek . . . És mindannyian beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a szellem szólásra indította őket.” Ez volt a kezdete egy tüneményes aratásnak! „Azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Cselekedetek 1:15; 2:1–4, 41). „Nap mint nap jelen voltak a templomban egy akarattal, . . . dicsőítették Istent és megnyerték az egész nép tetszését. Ugyanakkor Jehova [segítségével] naponként csatlakoztak hozzájuk a megmentettek” (Cselekedetek 2:46, 47). Később ezt látjuk: „Az Úrban hívő férfiak és nők egyre nagyobb számban csatlakoztak.” S még később: „Az Isten szava tovább erősödött és a tanítványok száma megsokszorozódott Jeruzsálemben; és a papok nagy sokasága is kezdett engedelmeskedni a hitnek” (Cselekedetek 5:14; 6:7).
6. Milyen hatással volt a Királyság-gyümölcsökre a prédikálással szemben tanúsított ellenállás?
6 Ez után egyre erőteljesebb lett a Királyság-üzenettel szembeni ellenállás. De vajon ez lelassította az aratási munkát? Nem, mert „akik szétszóródtak, bejárták az országot, hirdetve a Szó jó hírét”. Fülöp elment Szamária városába; a tömegek nagy figyelemmel hallgatták; a démonoktól megszállt egyének, a bénák és a sánták mind meggyógyultak. Nem csoda hát, ha „nagy volt az öröm abban a városban” (Cselekedetek 8:1–8).
7. Végül is milyen mértékben sikerült végrehajtani azt a parancsot, amelyet Jézus a Cselekedetek 1:8 szerint adott a tanítványainak?
7 A feltámasztott Jézus azt mondta tanítványainak: „Tanúim lesztek mind Jeruzsálemben mind egész Judeában és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). A tevékenységi terület óriási kiterjedése még több munkást követelt — méghozzá sürgősen! A tanítványok micsoda aratására volt immár kilátás! És már meg is történt, s mindez az Isten szent szellemének vezetésével. A gyilkolásra hajlamos Saul megtérését követően, ezt jegyezték fel számunkra: „Akkor egész Judeán, Galileán és Szamárián keresztül valóban békés korszak köszöntött a gyülekezetre; állandóan épültek, és Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járva egyre sokasodtak” (Cselekedetek 9:31). Ahogy a juhszerű egyének aratása nagy lendülettel folyt, azok az első tanítványok kétségtelenül mindig Jézus szavaira gondoltak: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” Vajon Jehova, „az aratás Ura”, meghallgatta ezt az imát? Bizony meghallgatta! Máskülönben hogyan jegyezhették volna fel: „A jó hír reménységét . . . az egész teremtésben prédikálták az ég alatt”? (Kolossé 1:23).
Ma még sürgősebb!
8. Miért van minden eddiginél nagyobb szükség még több Királyság-munkásra az 1980-as években?
8 Ma, az 1980-as években, minden eddiginél nagyobb szükség van még több aratóra. Vajon miért? Azért, mert ma sokkal nagyobb a világ szántóföldje. Következésképpen sokkal több a beérő és begyűjtésre váró gabona. Mindez összhangban van azzal, amit Jézus mondott. Ő megmondta, hogy a követői sokkal nagyobb munkát végeznek majd a földön a jó hír prédikálását illetően (János 14:12).
9. a) Hogyan hangsúlyozza a Jelenések 7:1-3-ban leírt, Jánosnak adott látomás a mai prédikálási munka sürgősségét? b) Milyen jelentős következtetést vonhatunk le ebből a Jelenések 14:4-ben olvasható kifejezésből: „mint első zsengéket . . . Istennek és a Báránynak?
9 A prédikálómunka sürgető jellegét jól kidomborítja a Jánosnak adott drámai látomás, amely fel van jegyezve a Jelenések 7:1–3. versében. Ott „négy angyalt [látott] állni a föld négy égtája felől, szorosan tartva a föld négy szelét”. Vajon meddig tartják vissza a „négy szelet”? Csak addig, ’amíg el nem pecsételik a mi Istenünk rabszolgáit a homlokukon’. És az meddig tart? Részben megmutatja az a tény, hogy az 1984. április 15-i Emlékünnep alkalmával már 9081 személy vallotta magáról, hogy a 144 000-hez tartozik. Ezek a felkentek ma az utolsó tagjai azoknak, akiket a Jelenések 14:4. verse úgy ír le, mint akiket „mint első zsengéket vásároltak meg az emberiség közül Istennek és a Báránynak”. Úgy tűnik tehát, hogy az „első zsengék” túlnyomó többsége már begyűjtésre került. De az „első zsengék” kifejezés vajon nem azt jelenti, hogy más gyümölcsöknek kell azokat követni? Bizony azt jelenti! Jól szemlélteti ezt az a bőséges egyéb termés, amit a zsidó mezőgazdasági év végén, a sátoros ünnep idején gyűjtöttek be (5Mózes 16:13–15).
10. Milyen kétféle aratás ment végbe a mai időkben, és ez hogyan hangsúlyozza azt, hogy sürgős szükség van még több aratóra?
10 Világos tehát, hogy amikor a felkent maradék begyűjtése a végéhez közeledett, egy másik aratás begyűjtésének kellett elkezdődnie. Vajon nem ez tükröződik vissza abból, amit János ez után látott a látomásában? „Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság — amelyet ember nem volt képes megszámlálni — minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből.” És Jánosnak megmagyarázták: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból” (Jelenések 7:9, 14). Már csak korlátozott idő áll rendelkezésre a „nagy sokaság” begyűjtéséhez. Ha egyszer szabadjára engedik a „föld négy szelét”, ami a „nagy nyomorúság” kezdetét jelzi majd, már túl késő lesz! Nem látod-e tehát, mennyire sürgős szükség van még több aratóra, hogy begyűjtsék a még megtalálható sokaságot?
Ezrek válaszolnak most
11. a) Milyen mértékben vesznek részt Jézus „más juhai” is az aratásban? b) Mire mutat rá az 1984. évi Emlékünnepen jelenlevők száma?
11 Jézus előre bejelentette a juhszerű egyének learatásának a kiszélesítését, amikor ezt mondta: „Vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom, és ők hallgatnak a szavamra, és lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10:14, 16). Ma már 3 000 000-nál is több van ezekből a „más juhok”-ból, akik a tevékenységükkel teszik felismerhetővé, hogy az „egy nyáj”-hoz tartoznak. E nagyszámú egyén közül 179 421-gyen az 1984-es szolgálati év folyamán merítkeztek alá! Az Emlékünnepen viszont 7 416 974 volt a jelenlevők száma. Vajon mit árul ez el nekünk? Azt, hogy sokan hallották a Pásztor szavát, de ilyen vagy olyan okból eddig nem válaszoltak Jézus melegszavú felhívására: „Légy az én követőm!” (Lukács 5:27).
12. Milyen fontos kérdéseket kellene most feltenni magunknak?
12 Vajon hol tartasz te ezzel a létfontosságú aratással kapcsolatban most, a ’dolgok e rendszerének a befejezésekor’? (Máté 13:39). Ahhoz a boldog tömeghez tartozol, amelynek tagjai az aratás örömeiben részesülnek? Vagy még mindig csak szemlélő vagy, aki gondolatban arra hajlik, hogy még ne fogadja el nyíltan a jó Pásztor meghívását: „Légy az én követőm”? Ma biztosan nem akar senki olyan kifogásokat felhozni, mint az a három férfi a Lukács 9. fejezetében, akikről szó esett az előző cikkben. Gondold csak el, mitől esett el az a három férfi: a Királyság-szolgálat örömétől, s valószínűleg attól a lehetőségtől, hogy azok között lehessen, akik megszabadítottak néhányat a démontól megszállottak közül! (Lukács 9:57–62; 10:17).
13. Hogyan van a hitnek létfontosságú szerepe abban, hogy te is beállsz-e önkéntes aratómunkásnak?
13 Pál apostol ezt mondta: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidók 11:6). Ó igen, hitre van szükség ahhoz, hogy valaki félretegye a saját érdekét és önként odaszánja az életét mint aratómunkás, Istennek. Például: lehet, hogy súlyos egészségügyi gonddal küszködsz; talán a családod egyik tagja hevesen ellenzi Jehova Tanúinak a ténykedését; esetleg úgy érzed, túl idős vagy már ahhoz, hogy megtedd a szükséges változtatásokat az életedben; másrészről, talán képtelennek tartod magad arra, hogy szembenézz a magad korabeli fiatalok nyomásával, amit az iskolában tapasztalsz. Bármilyenek legyenek is a körülményeid, soha ne feledd, hogy Jehova jobban megérti gondjaidat, mint bárki más! Ő mindig kész arra, hogy hozzád közeledjen, megerősítsen az ő szolgálatára vonatkozó elhatározásodban, ha te is megteszed a szükséges lépéseket (Zsoltárok 103:13, 14; Jakab 4:8).
A hit ’hegyeket’ is képes elmozdítani
14. Magyarázd meg, mit akart Jézus mondani a Máté 17:20-ban feljegyzett szavaival!
14 Jézus mondta: „Ha oly pici hitetek lenne, amekkora egy mustármag, azt mondanátok e hegynek: ’Menj innen oda’, az oda menne, és semmi sem lenne lehetetlen számotokra.” Sokan tapasztalták ezt személyesen azon százezrek közül, akik válaszoltak a még több aratómunkással kapcsolatos felhívásra az 1980-as évek folyamán. Személyes gondjaik és nehézségeik, amelyek hegyeknek tűntek egykor, Jehova segítségével megoldhatók lettek (Máté 17:20; 19:26). Vizsgáljátok meg az alábbi tapasztalatokat:
15., 16. Írd le, hogy egy fiatal férfi az Egyesült Államokban és egy katolikus férj Brazíliában hogyan tudta leküzdeni az alámerítése útjába álló nagy akadályokat!
15 Egy fiatal férfi Kaliforniában (USA) gyermekparalízisben szenvedett és a családja szerencsétlenül elhanyagolta. Jehova Tanúinak egyike házankénti tanúskodás során talált rá. Bibliatanulmányozás kezdődött. Ámde annyira szégyenlős volt, hogy amikor a Tanú megérkezett a tanulmányozás levezetésére, a fiatalember a tolókocsiját a sarokba irányította és arccal a falnak fordult, hogy ne lássák őt. Hónapokba tellett, amíg sikerült leküzdenie néhány nehézségét. Ámde megtette, és most boldog, alámerített Tanú!
16 Egy katolikus házaspár Brazíliában elégedetlen volt a vallásával és idővel elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Mindketten úgy érezték, hogy szellemi szükségleteik most kielégítést nyertek, de hegyként tornyosult az útjukba egy óriási nehézség: Antonio, a férj, megrögzött dohányos volt. Már hétéves kora óta, 48 évig dohányzott! Az évek során megpróbált szakítani ezzel a szokásával, ámde eredmény nélkül. Ezúttal azonban másképp történt, és Antonio így mondja el az esetet: „Megtanultam, hogy ha Istennek akarok tetszeni és át akarom magamat adni az ő akaratának cselekvésére, le kell mondanom a dohányzásról. Sok-sok imádság után, végül is képes voltam megtenni.” Mily boldog volt, amikor vízben történő alámerítkezéssel jelképezhette önátadását Jehovának (Zsoltárok 66:19; Márk 11:24).
17. a) Milyen gonosz befolyással találkoztak Jézus és a tanítványai, amely befolyás ma sokkal erősebb, mint valaha? b) Hogyan kezelték Jézus és a tanítványai az első században a démonok által megszállt személyeket, és hogyan történik ez napjainkban?
17 A démontól megszállott zsidók állandó gondot jelentettek Jézusnak és a tanítványainak. Ugyanez a gonosz befolyás munkálkodik napjainkban is, különösen most, hogy Sátánt és démonseregét levetették a mennyből erre a földre (Jelenések 12:7–9, 12, ). Ellentétben azzal, ami a keresztény egyház csecsemőkorában történt, Jehova ma nem ruházza fel népét csodálatos erővel, hogy démonokat űzzenek ki. Ellenben gondoskodtt a keresztények számára szellemi fegyverzetről, és azt fel lehet használni mint eszközt arra, hogy mások is megszabaduljanak a démoni irányítástól (Efezus 6:10–18). Ghanából érkezett az alábbi tudósítás: „A testvérek határozott erőfeszítései nyomán, sokan felszabadultak a démonok hatása alól.” Egy tanú találkozott egy nővel a szolgálat során, és ahogy a bibliai beszélgetés elkezdődött, „a nő sírni kezdett”. Vajon mi lehetett az oka? A tanú így beszéli el: ’Egy szellem tartotta megszállva, és amikor akarta, sírásra fakasztotta őt, és bármennyi pénz volt nála, az mind eltűnt.’ A rendszeres bibliatanulmányozás segített neki, hogy megszabaduljon a démoni zaklatástól, és lehetővé tette számára, hogy átadja magát Jehovának (János 8:32).
18. Milyen tapasztalatok mutatják, hogy az angyalok tevékenyen irányítják a prédikálás munkáját?
18 A fentebb leírt események annyira nagynak tűnhetnek némelyek elméjében, hogy az illetők öngyilkoságra gondolnak. Vegyük például egy fiatal nő esetét Új-Zélandban. A tanú, aki először bekopogtatott hozzá, megfigyelte, hogy „érzelmileg feldúlt állapotban volt, és látható módon éppen készült valamire”. Ez a személy később bevallotta, hogy „öngyilkos akart lenni és elhatározta, hogy előbb Istenhez imádkozik, hogy segítsen neki”. Abban a pillanatban kopogtatott az ajtaján a tanú, így hát az illető „megköszönte Istennek, hogy meghallgatta az imáját”. Az események véletlen találkozása volt ez csupán? Akkor miért fordul elő oly gyakran ilyesmi? Mit is mondott Jézus? „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségébe és vele együtt az összes angyalok . . ., elkülöníti az embereket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől” (Máté 25:31, 32; lásd még Jelenések 14:6). Az angyalok segítenek Jézusnak a pásztorkodás munkájában, és a Mester „munkatársait” azokhoz irányítják, akik segítségért kiáltanak Jézushoz (1Korinthus 3:6, 9; lásd Cselekedetek 8:26–39; 16:9, 10).
19. Milyen helyzet uralkodik ma világszerte, és milyen közbelépést követel meg a részünkről?
19 Függetlenül attól, hogy hol élünk, ma sok ezer embert terhelnek és keserítenek el olyan gondok, mint amilyeneket Jehova népének tagjai közül nem egynek sikerült már megoldania. Ezek közül az ezrek közül egyesek talán éppen a szomszédodban élnek! Sürgős segítségre van szükségük. Ahogy Jézus mondta: „Az aratás valóban nagy.” Most arra kérjük az aratás Urát, hogy küldjön még több munkást az aratásába 1986-ban. Bárcsak arra indítana a szíved, hogy válaszolnál a felhívásra: Sürgős szükség van még több aratóra!
Ismétlési kérdések
◻ Ki az aratás Ura?
◻ Milyen kétféle aratásra került sor?
◻ Melyek azok a nagyobb munkák, amelyekről Jézus azt mondta, hogy az ő követői fogják elvégezni?
◻ Miért van szükség hitre az összes aratók esetében?