„Az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment a 3. óra körül, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren, és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.« Azok pedig elmentek. A 6. és a 9. óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett. Végül a 11. óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?« Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«” (Máté 20:1–7).

„Az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment a 3. óra körül, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren, és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.« Azok pedig elmentek. A 6. és a 9. óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett. Végül a 11. óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?« Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«” (Máté 20:1–7).

A vallási vezetők, mint például azok a farizeusok is, akik nemrég tették próbára Jézust a válás kérdésében, feltehetően állandóan Isten szolgálatában fáradoznak. Olyanok, mint a teljes idejű munkások, akik teljes bért várnak el, egynapi fizetséget, ami egy dénár.