Jézus élete és szolgálata

Vita a tanítványok körében, amint Jézus halála közeledik

JÉZUS és tanítványai a Jordán folyó közelében vannak, ezen kell átkelniük, hogy Perea vidékéről Júdeába jussanak. Mások is sokan csatlakoznak hozzájuk, akik nem egészen egy hét múlva részt akarnak venni a pászka megünneplésében, i. sz. 33-ban.

Jézus a tanítványok élén halad és a tanítványok meg vannak lepődve bátor elszántságán. Biztosan emlékszünk arra, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor Lázár meghalt és Jézus Pereából Júdeába akart menni, Tamás a többieket is így biztatta: „Hadd menjünk vele mi is, hogy együtt haljunk meg.” Ezenkívül, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy miután Jézus feltámasztotta Lázárt, a Szanhedrin tervet szőtt, miként ölhetnék meg őt. Nem csoda, ha a tanítványokat félelem fogja el arra a gondolatra, amint most újra Júdea területére lépnek.

Jézus abból a célból, hogy felkészítse tanítványait a várható eseményekre, maga mellé veszi a tizenkettőt és ezt mondja nekik: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra ítélik és átadják a nemzetekből való embereknek, majd kigúnyolják és leköpik és megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad.”

Ezzel Jézus már harmadszor emlékezteti tanítványait a halálára és a feltámadására az utóbbi hónapok alatt. És bár hallgatják Jézust, nem értik. Valószínűleg azért nem értik, mert Izrael királyságának földön való helyreállításában reménykednek, és azt az időt várják repesve, amikor Krisztussal egy földi királyságban élvezhetik majd a dicsőséget és a megbecsülést.

A pászkára felutazók között van Salome, Jakab és János apostol anyja is. Ez utóbbiakat Jézus a „Mennydörgés Fiai”-nak hívja, minden bizonnyal a hirtelen felfortyanó természetük miatt. Egy idő óta mindkettőjükben az a becsvágy él, hogy Krisztus Királyságában majd előkelő állást fognak betölteni, és erről a vágyukról beszélnek anyjuknak is. Anyjuk most gyermekei érdekében odalép Jézushoz, meghajol előtte, és szívességet kér tőle.

„Mit akarsz?” – kérdezi Jézus.

„Add a szavadat, hogy az én két fiam közül az egyik a jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön a királyságodban.”

Amikor Jézus felismeri, kitől ered ez a kérés, ezt mondja Jakabnak és Jánosnak: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet ki kell innom?”

„Ki tudjuk inni” – felelik. Bár Jézus csak az imént mondta el, milyen rettenetes üldöztetéssel és végül magával a kivégzéssel kell szembenéznie, úgy látszik, nem fogják fel szavai értelmét, nem értik, mit ért „a pohár” szón amit ki kell innia.

Mindazonáltal, Jézus ezt mondja nekik: „Ti csakugyan kiisszátok a poharat, de hogy ki üljön a jobb és bal kezem felől, ezt nem az én dolgom megadni, mert az azoké, akiknek az én Atyám elkészítette.”

Amikor meghallja a többi tíz apostol, mit kért Jakab és János, megharagudtak a két apostolra. Az apostolok között folyó szóváltás során valószínűleg Jakab és János többre tartotta magát a többinél. A mostani kérésük is azt tükrözi, hogy nem szívlelték meg Jézusnak e kérdésben adott korábbi tanácsát. Sajnos, még mindig erősen élt bennük a vágy egy előkelő állás betöltésére.

Jézus összehívja a tizenkettőt, és tisztázni akarja velük a most támadt nézeteltérést és az ennek nyomán keletkezett neheztelést. Szeretettel azt tanácsolja nekik: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói uralkodnak felettük, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. Köztetek ne így legyen; hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen rabszolgátok.”

Jézus ezután követendő példát állít fel számukra, e szavakkal: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és lelkét adja váltságul cserébe sokakért.” Jézus nemcsak szolgált másoknak, hanem még arra is kész volt, hogy meghaljon az emberiségért. A tanítványoknak is ugyanilyen krisztusi érzületre van szükségük, tudniillik, hogy készek legyenek másokat szolgálni ahelyett, hogy másokkal kiszolgáltatnák magukat, és készek legyenek kisebbek lenni, mint előkelő állást betölteni. Máté 20:17–28; Márk 3:17; 9:33–37; 10:32–45; Lukács 18:31–34; János 11:16.

◆ Miért fogta el félelem a tanítványokat?

◆ Hogyan készítette fel Jézus a tanítványait a várható eseményekre?

◆ Milyen kérést intéztek Jézushoz, és hogyan érintette ez a többi apostolt?

◆ Hogyan simította el Jézus az apostolok között támadt nézeteltérést?