Természeti katasztrófák — Az idők jele?
„NEMZET támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok és földrengések egyik hely után a másikon. Mindez pedig a gyötrő fájdalmak kezdete.” Jézus Krisztus tizenkilenc évszázaddal ezelőtt ezekkel a szavakkal magyarázta el tanítványainak, hogy ezek a katasztrofális események a növekvő törvénytelenséggel és Isten Királysága jó hírének világméretű hirdetésével együttesen vezetnek majd be egy összetett jelet, amely ’a dolgok rendszerének befejezését’ jellemzi (Máté 24:3–14, NW).
Ezt figyelembe véve meg kell kérdeznünk: Vajon több katasztrofális földrengést, hurrikánt, árvizet, aszályt és éhínséget látunk, mint a korábbi nemzedékek? Vajon arányos mértékben több ember szenved azok eredményeként annak ellenére, hogy a tudomány, valamint a technológia fejlődött?
Sokaknak a válasza, igen. Például a New Scientist folyóirat arra figyelmeztet, hogy „a világ több katasztrófával számolhat az 1990-es években, mint az elmúlt évtizedekben”. Ehhez hasonlóan a UN Chronicle 1991. júniusi számában a Meteorológiai Világszervezet igazgatója kijelentette: „A tendencia egészen világosan látható. Az 1960-as évektől kezdve az 1980-as évekig . . . a nagy természeti katasztrófák gyakorisága ötszörösére nőtt, és háromszoros volt a növekedés a teljes gazdasági veszteség tekintetében.” Ezzel a témával kapcsolatban az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének folyóirata, a World Health kissé további távlatra mutatva megjegyezte: „A természeti katasztrófák példái és azok pusztító hatása nyomon követhető végig a történelem folyamán. Ám a XXI. század közeledtével a demográfiai, ökológiai és technológiai állapotok változó keveredésével kerülünk szembe, amely sok ország népességét sebezhetőbbé teszi mind a természeti, mind az ember okozta katasztrófák hatásával szemben.”
Bárki, aki figyelemmel kíséri az aktuális eseményeket, nem lepődik meg az ilyen kijelentéseken. A hírközlő eszközök jelentéseiből sosem hiányoznak a szenzációs tudósítások, legyen az vulkánkitörés a Fülöp-szigeteken, földrengés Kaliforniában, árvíz Bangladesben, éhínség Szomáliában, hurrikán Hawaii-ban vagy szökőár Nicaraguában. Alig telik el egy hónap anélkül, hogy ne tudósítanának valamilyen katasztrófáról a világ egyik vagy másik sarkáról.
Néhány ember nem tulajdonít ennek jelentőséget. Azzal érvelnek, hogy a katasztrófák látszólagos növekedése a mi időnkben csupán a jobb tudósításnak és a jelentések jobb feljegyzésének tulajdonítható. További érvként azt hozzák fel, hogy csupán azért szenved több ember a katasztrófák miatt, mert ma több ember él. Vajon ezek döntő érvek?
Figyeld meg, mit mondanak a New Scientist fent idézett cikkében. „Az 1960-as években 523 katasztrófáról tudósítottak, az 1970-es években pedig 767-ről. Az 1980-as évekre ez a szám elérte az 1387-et.” Továbbmegy, amint elmagyarázza, hogy „az elmúlt évtizedben történt látszólagos növekedés részben Kína és a Szovjetunió őszintébb tudósításaival magyarázható”. Majd hozzáfűzi: „Ennek ellenére a katasztrófák száma növekszik.” A katasztrófák számának hirtelen növekedését nem lehet kimagyarázni kizárólag a jobb tudósítással vagy a jelentések jobb feljegyzésével.
Továbbá a UN Chronicle 1992. márciusi száma közli: „Az elmúlt két évtizedben mintegy 3 millió ember vesztette életét és még 800 milliót ért olyan »pusztítás, nehézség és szenvedés«, amelyet természeti katasztrófa idézett elő.” Ez azt jelenti, hogy a földön 7 ember közül 1-et már ért valamilyen katasztrófa vagy tragédia. Ez igazán megdöbbentő és nem hagy kétséget afelől, hogy korunk a felfordulás és a nyugtalanság kora.
Mivel a Biblia egy nagy nyomorúság időszakáról jövendöl, ez vajon azt jelenti, hogy Isten a felelős a katasztrófákért és az ezekből származó szenvedésekért? Sok ember gondolja így. De vajon mit mutatnak a tények? És ami még fontosabb, mire mutat rá a Biblia?
[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]
Címlap: W. Faidley/Weatherstock
[Képek forrásának jelzése a 3. oldalon]
Középső fotó: Mark Peters/Sipa Press
WHO/League of Red Cross