Találj örömet a Királyság-reménységben!

„Örvendezzetek a reménységben! Tartsatok ki a nyomorúságban!” (RÓMA 12:12).

1. Miért találhatunk örömet a Jehovával való kapcsolatban, és minek a megtételére buzdította Pál a keresztényeket?

„A BOLDOG Isten” (1Timótheus 1:11). Milyen jól jellemzi ez a kifejezés Jehovát! Hogy miért? Azért, mert minden munkája nagy boldogságot hoz a számára. Mivel minden jó és boldogító dolog Forrása Jehova, az ő összes intelligens teremtménye boldogságot találhat a vele való kapcsolatban. Ezért Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy értékeljék Jehova Isten ismeretének örömteli kiváltságát, legyenek hálásak a teremtés minden csodálatos ajándékáért, és örömet találjanak az irántuk megnyilvánuló szerető-kedvességében. Pál ezt írta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4; Zsoltárok 104:31).

2. Milyen reménység hoz nagy örömet, és minek a megtételére kapnak buzdítást a keresztények e reménység tekintetében?

² Vajon megszívlelik a keresztények ezt a Pál által adott buzdítást? Minden bizonnyal! Jézus szellemi testvérei örömüket találják a dicsőséges reménységben, amelyet Isten megnyit előttük (Róma 8:19–21; Filippi 3:20, 21). Igen, ők tudják, hogy részt fognak venni az emberek — mind az élők, mind a holtak — jövőjét érintő nagy reménység beteljesítésében, szolgálva Krisztussal az ő égi Királyság-kormányzatában. Képzeld csak el, micsoda örömet jelent majd számukra a társörökösök kiváltsága: királyként és papként szolgálni! (Jelenések 20:6). Micsoda boldogság lesz számukra, hogy segíthetik a hűséges emberiséget a tökéletesség elérésében és segíthetnek irányítani földünk paradicsommá történő helyreállítását! Valóban, Isten minden szolgájának megvan ’az örökké tartó élet reménységének alapja, amelyet a hazudni nem tudó Isten örök idők előtt megígért’ (Titus 1:2). Ennek a nagyszerű reménységnek a kilátásában Pál apostol minden keresztényt így buzdít: „Örvendezzetek a reménységben!” (Róma 12:12).a

Igazi öröm — a szív egyik tulajdonsága

3., 4. a) Mit jelent az „örvendezni” kifejezés, és milyen gyakran kellene a keresztényeknek örvendezniük? b) Mi az igazi öröm, és mitől függ az?

³ „Örvendezni” azt jelenti: örömet érezni és kifejezni; ez nem jelent állandó eufórikus állapotot, vagy folytonos túláradó örömet. A Bibliában az „öröm”, „örvendezés” és „örülni” szavaknak megfelelő héber és görög igék az öröm belső érzését és külső megnyilvánulásait egyaránt kifejezik. A keresztények arra kapnak buzdítást, hogy ’továbbra is örüljenek’, ’mindenkor örüljenek’ (2Korinthus 13:11; 1Thessalonika 5:16).

⁴ De hogyan tud valaki mindig örülni? Ez azért lehetséges, mert az igazi öröm a szív tulajdonsága, mély belső tulajdonság, szellemi dolog (5Mózes 28:47; Példabeszédek 15:13; 17:22). Isten szellemének a gyümölcse, amelyet Pál rögtön a szeretet után említ (Galátzia 5:22). Mivel belső tulajdonság, nem függ külső dolgoktól, még testvéreinktől sem. Függ azonban Isten szent szellemétől. És mély belső megelégedettségből fakad, amely annak tudatából származik, hogy rendelkezünk az igazsággal, a Királyság-reménységgel és azt tesszük, ami tetszik Jehovának. Az öröm tehát nem csupán velünk született személyes vonás, hanem része „az új egyéniség”-nek, azon tulajdonságok összessége, amelyek mindenki mástól megkülönböztették Jézus Krisztust (Efézus 4:24; Kolossé 3:10).

5. Mikor és milyen külső megnyilvánulásai lehetnek az örömnek?

⁵ Bár az öröm a szívben rejlő tulajdonság, mindazonáltal alkalmanként ki is mutatható. Melyek az öröm alkalomszerű külső megnyilvánulásai? E megnyilvánulások az arc derültségétől kezdve egészen odáig terjedhetnek, hogy valaki valósággal ugrándozik örömében (1Királyok 1:40; Lukács 1:44; Cselekedetek 3:8; 6:15). Vajon ez azt jelenti, hogy azoknak az embereknek, akik nem beszédesek vagy nem mosolyognak mindig, nincs örömük? Nem! Az igazi öröm nem az állandó fecsegésben, nevetésben, mosolygásban vagy vigyorgásban nyilvánul meg. A körülmények határozzák meg az öröm különböző megnyilvánulásait. És nem csupán az öröm tesz bennünket hasonló szelleművé a Királyság-teremben, hanem a testvéri ragaszkodás és szeretet is.

6. Miért örülhetnek mindig a keresztények, még ha kellemetlen helyzetekkel néznek is szembe?

⁶ Az öröm egyik jellemző vonása a belső állandóság mint a keresztény új személyiségének szívből jövő sajátossága. Ez teszi lehetségessé az állandó örvendezést. Természetesen időnként megzavarhat bennünket valami, vagy szembekerülhetünk kellemetlen helyzetekkel. De a szívünk mélyén még akkor is örülhetünk. Néhány korai keresztény olyan uraknál szolgált, akiknek nehéz volt a kedvükre tenni. Vajon az ilyen keresztények is mindenkor örülhettek? Igen, mert ott élt a szívükben a Királyság-reménységük és az öröm (János 15:11; 16:24; 17:13).

7. a) Mit mondott Jézus a megpróbáltatás alatti örömről? b) Mi segít nekünk kitartani a megpróbáltatás alatt, és ki adta a legnagyszerűbb példát ebben a vonatkozásban?

⁷ Közvetlenül azután, hogy Pál apostol ezt mondta: „Örvendezzetek a reménységben! — hozzátette: — Tartsatok ki a nyomorúságban!” (Róma 12:12). Jézus szintén beszélt a megpróbáltatás alatti örömről, amikor a Máté 5:11, 12-ben ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor az emberek gyaláznak és üldöznek titeket . . . Örüljetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben.” Az örvendezés és az örömtől való ugrándozás itt nem feltétlenül betű szerinti külső megnyilvánulást jelent; ez elsősorban arra a mély belső megelégedettségre utal, amelyet olyan egyén érez, aki a próba alatti szilárd kitartásával örömet szerez Jehovának és Jézus Krisztusnak (Cselekedetek 5:41). Tulajdonképpen az öröm az, ami segít kitartani a megpróbáltatás alatt (1Thessalonika 1:6). Ebben Jézus mutatta a legnagyszerűbb példát. Az Írások ezt mondják nekünk: „A kilátásba helyezett örömért . . . elszenvedte a kínoszlopot” (Zsidók 12:2).

Örvendezés a reménységben — a nehézségek ellenére

8. Milyen nehézségekkel nézhetnek szembe a keresztények, de miért nem vehetik el a nehézségek egy keresztény örömét?

⁸ Az, hogy valaki Jehova szolgája, nem mentesít a nehézségektől. Adódhatnak családi gondok, gazdasági nehézségek, előfordulhat az egészség meggyengülése vagy szeretteink halála. Bár az ilyen dolgok szomorúságot okoznak, nem veszik el a Királyság-reménységben való örvendezésünk alapját, a belső örömet, amely a szívünkben van (1Thessalonika 4:13).

9. Milyen nehézségei voltak Ábrahámnak, és honnan tudjuk, hogy öröm volt a szívében?

⁹ Vegyük például Ábrahámot! Az élet nem volt mindig kellemes a számára. Voltak családi gondjai. Az ágyasa, Hágár, és a felesége, Sára, nem jöttek ki egymással, civódtak (1Mózes 16:4, 5). Izmael tréfát űzött Izsákból üldözve őt (1Mózes 21:8, 9; Galátzia 4:29). Végül Ábrahám szeretett felesége, Sára, meghalt (1Mózes 23:2). Ám mindezen nehézségek ellenére örvendezett a Királyság-Mag reménysége felett, az Ábrahám magva felett, aki által a föld minden családja áldásban részesül majd (1Mózes 22:15–18). Miután elhagyta otthonát, Ur városát, örömmel a szívében száz éven át kitartott Jehova szolgálatában. Ezért íratott róla: „Várta a szilárdan megalapozott várost, amelynek tervezője és alkotója az Isten.” Ábrahám hitét illetően — amit ő az eljövendő messiási Királyságba vetett — az Isten által Királynak kijelölt Úr Jézus ezt mondhatta: „Ábrahám . . . ujjongott azon kilátásnak, hogy megláthatja az én napomat, és meglátta azt, és ujjongott” (Zsidók 11:10; János 8:56).

10., 11. a) Milyen küzdelmet folytatunk mint keresztények, és hogyan kapunk segítséget? b) Mi pótolja azt a hiányosságunkat, hogy képtelenek vagyunk tökéletesen harcolni bűnös testünk ellen?

¹⁰ Nekünk mint tökéletlen embereknek ott van a bűnös testünk is, amellyel állandóan küzdenünk kell; és ez a harc, hogy azt tegyük, ami helyes, nagyon fárasztó. A gyengeségeink elleni küzdelem azonban nem jelenti azt, hogy nincs reménységünk. Pál elszomorodott ezen ellentét miatt, és ezt mondta: „Én nyomorúságos ember! Ki szabadít meg engem ettől a halálra szánt testtől? Hála legyen Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róma 7:24, 25). Tehát Jézus Krisztus által, és azon váltság által, amelyről ő gondoskodott, segítséget kapunk (Róma 5:19–21).

¹¹ Krisztus váltságáldozata pótolja ama hiányosságunkat, hogy képtelenek vagyunk teljes mértékben felvenni a harcot. Örvendezhetünk ennek a váltságnak, mert lehetővé teszi a tiszta lelkiismeretet és bűneink megbocsátását. A Zsidók 9:14-ben Pál beszél „Krisztus véré”-ről, amelynek hatalma van megtisztítani „lelkiismeretünket a holt cselekedetektől”. Így a keresztények lelkiismeretét nem kell, hogy terhelje a helytelenítés érzése és a bűntudat. Ez, valamint az a reménység, amellyel rendelkezünk, komoly erőt ad az örömteli boldogsághoz (Zsoltárok 103:8–14; Róma 8:1, 2, 32). Ha a reménységünkre tekintünk, az valamennyiünket arra buzdít, hogy sikeres küzdelmet folytassunk.

Szilárdan tartsuk elménkben reménységünket!

12. Milyen reménységre tekinthetnek előre a felkent keresztények?

¹² A szellemtől felkent maradéknak és a más juhoknak egyaránt fontos elméjükben tartani ’megmentésük reménységét’, úgy viselve azt, mint egy védelmező sisakot (1Thessalonika 5:8). A felkent keresztények olyan csodálatos kiváltságokra tekinthetnek előre, mint az égi halhatatlanság elnyerése, a szabad bejárás Jehova Istenhez és a személyes kapcsolat élvezése a megdicsőített Jézus Krisztussal, az apostolokkal és a 144 000 valamennyi más tagjával, akik megőrizték feddhetetlenségüket az évszázadok folyamán. Micsoda leírhatatlan gazdagsága ez a kapcsolatoknak!

13. Hogyan éreznek a még földön élő felkentek a reménységüket illetően?

¹³ Milyen érzései vannak a még földön élő felkenteknek a Királyság-reménységüket illetően? Ezt F. W. Franz, az Őr Torony Társulat elnökének szavaival lehetne összegezni — akit 1913-ban merítették alá: „A reménységünk biztos dolog, és tökéletesen, minden valaha is elképzelt mértéket felülmúlóan meg is valósul majd a kicsiny nyáj 144 000 tagjának maradékára vonatkozóan. Mi, a maradék azon tagjai, akik jelen voltunk 1914-ben, amikor valamennyiünk égbemenetelét vártuk, nem vesztettük el ezen reménységünk értékének érzését. Olyan erősek maradtunk, amilyenek addig is voltunk, és valamennyien annál jobban értékeljük e reménységünket, minél tovább kell várakozni annak beteljesülésére. Olyasmi ez, amire érdemes várni, még ha egy millió évet követelne is. Többre értékelem reménységemet, mint eddig bármikor, és soha nem akarom elveszíteni értékelésemet iránta. A kicsiny nyáj reménysége biztosítékát adja annak is, hogy a más juhok nagy sokaságának várakozása sem vallhat kudarcot, az is megvalósul majd, felülmúlva a legfényesebb elképzeléseket. Ez az, amiért mi éppen ehhez az órához ragaszkodunk, és ragaszkodunk mindaddig, amíg Isten ténylegesen be nem bizonyítja, hogy ő hű a ’drága és felettébb nagyszerű ígéreteihez’ ” (2Péter 1:4; 4Mózes 23:19; Róma 5:5).

Örvendezés a Paradicsom reménységében — most

14. Milyen reménységet kell elméjében tartania a nagy sokaságnak?

¹⁴ Az örvendező hit ilyesfajta kifejezése a más juhok nagy sokaságának is alapos okot ad az örvendezésre (Jelenések 7:15, 16). A nagy sokasághoz tartozó embereknek elméjükben kell tartaniuk Armageddon túlélésének reménységét. Igen, örömmel tekintsenek előre, amikor meglátják, hogy Isten Királysága igazolja Jehova Isten egyetemes szuverenitását és megszenteli az ő dicsőséges nevét, elhozva a nagy nyomorúságot, amely megtisztítja a földet a bűnösöktől, akiknek az Ördög az istenük. Micsoda öröm lesz túlélni a nagy nyomorúságot! (Dániel 2:44; Jelenések 7:14).

15. a) Amikor a földön volt, milyen gyógyító munkát végzett Jézus, és miért? b) Mi lesz az Armageddont túlélők egészségügyi szükséglete, és miért különböznek ők azoktól, akik feltámadásban részesülnek?

¹⁵ A nagy sokasággal kapcsolatban a Jelenések 7:17 ezt mondja: „A Bárány fogja legeltetni őket . . . és elvezeti őket az élet forrásvizeihez. És Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet.” Bár ennek a próféciának napjainkban szellemi beteljesedése van, Armageddon túlélői látni fogják annak betű szerinti beteljesedését is. Hogyan? Mit tett Jézus, amikor a földön volt? Meggyógyította a megnyomorítottat, a bénát mozgásképessé tette, megnyitotta a süket füleit és a vak szemeit, meggyógyította a leprát, a paralízist és „mindenfajta betegséget és mindenfajta testi fogyatékosságot” (Máté 9:35; 15:30, 31). Vajon nem erre van szükségük ma a keresztényeknek? A nagy sokaság át fogja vinni az új világba a régi világ tökéletlenségeit és fogyatékosságait. Mit várunk: mit tegyen a Bárány ezzel kapcsolatban? Az Armageddont túlélők szükségletei jelentősen különbözni fognak a feltámadásban részesülők szükségleteitől. A feltámasztott egyének valószínűleg újra lesznek teremtve ép, sértetlen, egészséges testtel, azonban még nem emberi tökéletességgel. A feltámadás csodája miatt nekik attól kezdve nyilvánvalóan nem lesz szükséges orvosolni bármely korábbi fizikai tökéletlenségüket a gyógyítás csodája által. Másrészt, a páratlan tapasztalat miatt, hogy túlélik Armageddont, a csodálatos orvoslásra a nagy sokaság közül sokaknak szükségük lesz, és meg is fogják kapni. Jézus gyógyításainak egyik fő célja nyilvánvalóan az volt, hogy bátorítsa a nagy sokaságot, ábrázolva örömteli kilátásukat: nem csupán túlélik Armageddont, hanem attól kezdve gyógyulást is nyernek.

16. a) Mikor és milyen eredménnyel történhet meg az Armageddont túlélők csodálatos gyógyulása? b) Milyen reménységnek fogunk továbbra is örvendeni a Millennium alatt?

¹⁶ Ez a csodálatos gyógyulás Armageddon túlélői között logikusan viszonylag nem sokkal Armageddon után és jóval a feltámadás megkezdődése előtt fog megtörténni (Ésaiás 33:24; 35:5, 6; Jelenések 21:4; vö. Márk 5:25–29). Akkor az emberek eldobják majd szemüvegeiket, botjaikat, mankóikat, tolókocsiaikat, műfogsoraikat, hallókészülékeiket és hasonló dolgaikat. Micsoda ok az örömre! Jézus ezen korai helyreállító tevékenysége milyen jól összhangban van Armageddon túlélőinek mint az új föld alapjainak szerepével! A bénító betegségek félre lesznek téve az útból, azért, hogy a túlélők lelkesen haladhassanak előre, heves vággyal tekintve az előttük álló Millennium csodálatos munkájára, nem pedig lesújtva azoktól a csapásoktól, amelyeket a régi világ hozott rájuk. És a Millennium alatt mindannyian annak a reménységnek örvendenek majd, hogy elérik a tökéletes emberi élet teljességét az ezer év végére. Az egész Millennium alatt ezen boldog cél elérésének reménységében fognak örvendezni.

17. Milyen örömök lesznek, ahogy a Paradicsom helyreállítási munkája halad előre?

¹⁷ Ha neked is ez a reménységed, fontold meg a földi Paradicsom helyreállításában való részvétel örömét is (Lukács 23:42, 43). Nem kétséges, hogy Armageddon túlélői segíteni fognak a föld megtisztításában, és ezáltal kellemes környezetről gondoskodnak majd a halottak feltámadása számára. A temetéseket felválthatják az olyan összejövetelek, amelyeken a feltámadásból előhozottakat, köztük egykor meghalt saját szeretteinket fogjuk üdvözölni. És gondolj az elmúlt századok hűséges férfiainak és nőinek gazdagító társaságára. Kivel szeretnél különösen elbeszélgetni? Ábellel, Énokkal, Noéval, Jóbbal, Ábrahámmal, Sárával, Izsákkal, Jákobbal, Józseffel, Mózessel, Józsuéval, Ráhábbal, Debórával, Sámsonnal, Dáviddal, Illéssel, Elizeussal, Jeremiással, Ezékiellel, Dániellel vagy Alámerítő Jánossal? Nos, ennek nagyszerű kilátása szintén része a reménységünknek. Beszélgethetsz velük, tanulhatsz tőlük és együtt munkálkodhatsz velük az egész föld paradicsommá tételében.

18. Milyen további örömökre tekinthetünk előre?

¹⁸ Képzeld el az egészséges élelmet, a tiszta vizet és tiszta levegőt, és földünket abban a helyreállított tökéletes ökológiai egyensúlyban, ahogyan Jehova teremtette! Az élet akkor nem csupán a tökéletesség passzív élvezete lesz, hanem tevékeny és értelmes részvétel is örömteli tevékenységekben. Képzelj el egy világméretű emberi társadalmat, amely mentes a bűnözéstől, az önzéstől, a féltékenységtől, az ellenségeskedéstől, ahol egy testvériséget alkotva mindenki a szellem gyümölcseit ápolja és termi meg. Milyen szívre ható! (Galátzia 5:22, 23).

Reménység, amely élővé teszi az élet értékét

19. a) Mikor tapasztalható a Róma 12:12-ben említett örvendezés? b) Miért kell elhatároznunk, hogy nem engedjük reménységünket félretolni az élet terhei által?

¹⁹ A beteljesült várakozás többé nem remény, az az öröm tehát, amire Pál buzdított a Róma 12:12-ben, ma tapasztalható (Róma 8:24). Azoknak az áldásoknak, amelyeket az Isten Királysága fog elhozni, már a puszta gondolata is ok arra, hogy most ebben a reménységben örvendezzünk. Határozd hát el, hogy nem engeded dicsőséges reménységedet félretolni egy korrupt világbeli élet terhei miatt! Ne légy megtörtté és kimerültté, elveszítve további reménységedet (Zsidók 12:3). A keresztény út elhagyása nem oldja meg a nehézségeidet. Emlékezz: ha valaki kilép Isten szolgálatából az élet jelenlegi terhei miatt, a terhek megmaradnak, de ő elveszti a reménységét, és így a lehetőségét is annak, hogy a további csodálatos kilátások felett örvendezhessen.

20. Milyen hatással van a Királyság-reménység azokra, akik megragadják azt, és miért?

²⁰ Jehova népének minden oka megvan arra, hogy élete boldog legyen. Ragyogó, lelkesítő reménységük érdemessé teszi számukra, hogy éljenek. És e nép tagjai nem tartják meg maguknak ezt az örömteli reménységet. Nem, buzgón megosztják azt másokkal (2Korinthus 3:12). Azok tehát, akik megragadják a Királyság-reménységet, bizakodó népet alkotnak, és másokat is megkeresnek, hogy buzdítsák őket, elmondva nekik az Istentől származó Jóhírt. Ez betölti azok életét, akik elfogadják az üzenetet, a legcsodálatosabb reménységgel, ami az emberiségnek általában valaha adatott — annak a Királyságnak a reménységével, amely helyreállítja majd a földi Paradicsomot. Ha az emberek nem fogadják el az üzenetet, mi akkor is tovább örvendezünk, mert nekünk megvan a reménységünk. A süket fülűek a vesztesek, nem pedig mi; mi nem (2Korinthus 4:3, 4).

21. Mi van közvetlen közel, és hogyan kell értékelnünk a reménységünket?

²¹ Isten ígérete ez: „Íme, mindent újjáteszek!” (Jelenések 21:5). Az új világ a maga valamennyi elragadó és vég nélküli áldásával közel van. A reménységünk — legyen az akár égi, akár egy földi paradicsomi élet — értékes; ragaszkodjunk hozzá! Tekintsük úgy — ezekben a kritikus utolsó napokban még inkább —, mint ami „lelkünk horgonya, biztos és szilárd”. Reménységünkkel Jehovába, „egy örökké tartó kősziklába — a korszakok Kősziklájába” vetve horgonyunkat, szilárd és örömteli okunk van arra, hogy éppen most ’örvendezzünk a reménységben’, amely előttünk áll (Zsidók 6:19; Ésaiás 26:4, The Amplified Bible).

[Lábjegyzet]

Áttekintő kérdések

◻ Mi az emberiség nagy reménysége?

◻ Mi az igazi öröm?

◻ Mikor fog valószínűleg megtörténni az Armageddont túlélők csodálatos gyógyulása?

◻ Miért nem szabad engednünk, hogy az élet terhei félretolják a reménységünket?

◻ Milyen új világbeli örömökre tekinthetsz előre?

[Kép a 9. oldalon]

Vajon nem tölti el szívedet az öröm, hogy tanúskodj a Jézus által végrehajtott gyógyításokról?

[Kép a 10. oldalon]

Azok, akik örvendeznek a Királyságnak, a reménységük megosztásával buzdítanak másokat