Bátorítsátok egymást, mivel az a nap közeledik!
„Bátorítsuk egymást, annál inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik” (ZSIDÓK 10:25)
1., 2. Milyen nap közeledik, és hogyan kell most Jehova népének viselkednie?
AZOK, akik ma részt vesznek a ’Jöjj és vedd az élet vizét’ hirdetésében, nem vonulnak félre. Ahogy közeledik Jehova győzelmének nagy napja, a Biblia tanácsát alkalmazzák: „Ügyeljünk egymásra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, el nem hagyva összejövetelünket, miként az szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik” (Zsidók 10:24, 25).
2 Az Írások arról a „napról” úgy prófétálnak, mint „Jehova napjáról” (2Péter 3:10). Mivel Jehova a Legfelségesebb, a mindenható Isten, nincs olyan nap, amely túlragyoghatná az Ő napját (Cselekedetek 2:20). Ez a nap Isten egész világegyetem feletti szuverenitásának igazolását jelenti majd. És ez a példátlan jelentőségű nap közeledik.
3. Hogyan közeledett Jehova napja a keresztények számára az első században, és hogyan közeledik a mi számunkra ma?
3 Pál apostol az i. sz. első században élő keresztényeknek azt mondta, hogy Jehova napja közeledik. Ők örömmel várták annak a napnak az eljövetelét, bár akkoriban az még több mint 1900 évnyi messzeségben volt (2Thessalonika 2:1–3). Ennek ellenére bátorította őket az, hogy tudták: az a nap mindenképpen pontosan jön el, és ha a keresztények folyamatosan kitartanak hitükben, beléphetnek majd abba az áldott napba (2Timótheus 4:8). Akkoriban úgy tűnt, hogy az a nap közeledik. Amint számunkra ma Jehova napja valóban közeledik is. A bibliai jövendölések valamennyi csodálatos beteljesedése ezt az örömteli tényt bizonyítja. Istenünk, Jehova neve hamarosan örökre megszentelődik (Lukács 11:2).
Bátorítás az isteni név által
4. A Jelenések 19:6 szerint ki lett Királlyá, és miképpen van a neve megkülönböztetve?
4 Az isteni név az egész emberi család számára az érdeklődés tárgya kell, hogy legyen. A Today’s English Version kijelenti: „Dicsérjétek Istent! Mert az Úr, a mi mindenható Istenünk Király!” (Jelenések 19:6). E szerint a XX. századi bibliafordítás szerint ő az Úr, a mindenható Isten. Ez a változat, valamint sok más, modern fordítás nem adja meg a nevét ennek az isteni Lénynek, aki uralkodni kezd mint Király. Az isteni nevet azonban magában foglalja a „Hallelujah!” („Dicsérjétek Jaht!” vagy „Dicsérjétek Jehovát!”) felkiáltás, amely megtalálható a Jelenések 19:6-ban, a Revised Standard Version, a New International Version, és a Moffatt–féle fordításában. Az elmúlt csaknem két évezred nagyobbik részében az isteni név alapvetően hiányzott a bibliafordításokból. Látni fogjuk azonban, hogy Isten népe számára az ókori és a mai időkben egyaránt nagy bátorítást jelentett ez a név.
5., 6. a) Miért kellett Mózesnek tudnia annak az Istennek a nevét, akit ő képviselt? b) Milyen hatással volt az izraelitákra, amikor Mózes kiemelte az isteni nevet?
5 Gondoljunk például arra, hogy amikor a Legfelségesebb Isten elküldte Mózest az egyiptomi rabszolgaságban lévő Izrael népéhez, annak a népnek az elméjében felvetődött a kérdés: ki küldte őt. Mózes előre látta, hogy a szenvedő zsidó nép tudni akarja majd annak az Istennek a nevét, akit ő képvisel. Ezzel kapcsolatban a 2Mózes 3:15-ben ezt olvassuk: „Azután ismét szólt Isten Mózeshez: ’Ezt mondd Izrael fiainak: Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok.’ Ez az én nevem határtalan ideig és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.”
6 Amikor ezt az ismeretet kihangsúlyozták előttük, az bizonyára nagyon bátorító volt az izraeliták számára. Szabadulásukat az egyetlen igaz Isten, Jehova biztosította. És mennyire bátorító volt az a kilátás, hogy megismerik Istent, amikor igazolja saját nevét — ő nem rejti el magát gőgösen! (2Mózes 3:13; 4:29–31).
7. a) Honnan tudjuk, hogy Jézus tanítványai ismerték az isteni nevet? b) Hogyan szorult háttérbe Isten neve?
7 Az Úr Jézus Krisztus tanítványait szintén nagyon bátorította az isteni név, Jehova, és amit ez a név jelentett (János 17:6, 26). Jézus földi szolgálata során biztosan nem helyezte háttérbe az isteni nevet, és nem az volt a célja, hogy az ő Jézus nevét tegye elsődlegessé. Csak az igaz keresztény hittől történt, előre megjövendölt hitehagyás után került háttérbe az isteni név; igen, gyakorlatilag megszűnt a használata a keresztény kölcsönös beszélgetésekben (Cselekedetek 20:29, 30). Egyszer csak Isten Fia nevének elkezdtek nagyobb tiszteletet adni, elhomályosítva ezzel az Atyáét, és a keresztények azt vallották, hogy az Atya iránti imádatukat egyre inkább személytelennek, a családias közelséget nélkülözőnek, s épp ezért nem túl bátorítónak találják.
8. Milyen hatással volt Isten népére a Jehova Tanúi név elfogadása?
8 Így kimondhatatlan örömet szerzett, amikor az Őr Torony Társulathoz kapcsolódó Nemzetközi Bibliakutatók elfogadták a Jehova Tanúi nevet 1931-ben. És nem csupán örömteli, hanem nagyon bátorító is volt. Az újonnan elnevezett Bibliakutatók ezzel bátoríthatták egymást. (Vö. Ésaiás 43:12.)
9. Mit éreznek az igaz keresztények az Egyetlen iránt, akinek a Tanúi?
9 Az igaz keresztények ma helyénvalónak találják azonosítani azt az Egyetlent, akinek ők az előre megjövendölt Tanúi, miként Jézus Krisztus, az ő Vezetőjük is az volt, amikor itt járt a földön (Jelenések 1:1, 2). Igen, kizárólag ennek az egyetlennek a neve Jehova (Zsoltárok 83:18 [83:19, Károli]).
Telve örömmel és szent szellemmel
10-12. a) A cselekvő erőnek milyen hatása érezhető Jézus követőin? b) Hogyan szeretnének bánni egymással Jehova örömtől sugárzó Tanúi?
10 Jézus Krisztus ezt mondta apostolainak búcsúzóul: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket bemerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevébe, megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezésééig” (Máté 28:19, 20).
11 Figyeld meg: az újonnan képzett keresztényeket a szent szellem nevébe merítették be. Ez a szent szellem nem személy, hanem Jehova Isten cselekvő ereje, amelyet Jézus Krisztus által működtet. Pünkösdkor Jehova Isten, Jézus által, kitöltötte ezt a cselekvő erőt Jézus Krisztus önátadott követőire (Cselekedetek 2:33). Betöltettek szent szellemmel, és a szent szellem egyik megjelenési formájával vagy gyümölcsével, az örömmel (Galata 5:22, 23; Efézus 5:18–20). Az öröm tettekre serkentő érzés. A tanítványoknak be kell töltetniük a szent szellem örömével. A legjobban Pál apostol imája fogalmazza ezt meg: „Töltsön el benneteket a reménységet adó Isten hitetek által teljes örömmel és békével, hogy a szent szellem erejével bővelkedjetek a reménységben!” (Róma 15:13).
12 Telve ezzel az örömet árasztó szellemmel, Jehova Tanúi, beleértve a „nagy sokaságot” is, azon lesznek, igen arra indíttatnak, hogy bátorítsák egymást a dolgok ezen barátságtalan rendszere közepette. Pál apostol tehát „kölcsönös felbuzdulásról” beszélt (Jelenések 7:9, 10; Róma 1:12; 14:17).
Alapos ok a bátorításra
13. Mi okunk van arra, hogy bátrak legyünk, és bátorítsuk egymást?
13 A dolgok jelenlegi rendszerének közepette — amely rendszernek az uralkodója sőt az istene, a minden igazságos dolognak ellenállója — a keresztények bátorítják egymást a világszerte megtalálható keresztény gyülekezetekben, amelyeket Jehova Isten szent szelleme hat át (Zsidók 10:24, 25; Cselekedetek 20:28). Minden okunk megvan a bátorságra. Igen, milyen hálásak vagyunk, amiért pontos ismeretünk van Jehováról, az Ő Fiáról, és arról a cselekvő erőről, amelyet használ, nevezetesen a szent szellemről! Hálásak vagyunk a reménységért, amit ők adnak! Imádatunkat így öröm hatja át. Pál apostol azt írta egyik levelében a keresztényeknek, hogy bátorítsák egymást, és építsék egymás legszentebb hitét. Arra biztatta őket, hogy tegyék ezt ’annál inkább, mivel az a nap közeledik’. Amikor a politikai hatalmak eltörlik majd a földön a névleges kereszténységet, minden más hamis vallással együtt, a helyzet meg fogja követelni, hogy még jobban bátorítsuk egymást.
14. Kiknek kell bátorítaniuk egymást, és hogyan?
14 Ugyanúgy, ahogy a vének bátorítva vezetik a nyájat az egyes gyülekezetekben, minden kereszténynek bátorítania kell a másikat, amint erre a Zsidók 10:25 figyelmeztet. Valóban, ez keresztényi kötelesség. Amennyiben tagja vagy egy gyülekezetnek, te vajon bátorítod a többieket? Talán elcsodálkozol: ’Hogyan tehetném? Mit csinálhatok?’ Először is, vajon nem bátorítod-e a testvéreidet és testvérnőidet már azzal, hogy részt veszel az összejöveteleken és támogatod a keresztény elrendezést? Nem bátorít-e téged magadat is, ha másokat látsz rendszeresen részt venni a gyülekezeti összejöveteleken? Nos, őket ugyanúgy bátorítja a te hűséges kitartásod példája. Azzal, hogy kitartasz a keresztény életpályán, az élet gondjai és nehézségei ellenére, azzal, hogy soha nem adod fel, lelkesítő példát nyújthatsz másoknak.
Ellensúlyozd az Ördögtől eredő elkedvetlenítést!
15. Miért van az Ördög telve „nagy haraggal”, és kik ellen?
15 Nem mi vagyunk az egyedüliek, akik tudják, hogy Jehova napja közel van. Sátán, az Ördög szintén tudja. A Jelenések 12:12 elmondja, hogy jaj most a földnek, „mert az Ördög lejött hozzátok, nagy haraggal, mint aki tudja, hogy rövid ideje van”. Amint a Jelenések 12:17 jelzi, nagy haragja azok ellen irányul, „akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája”. Ennek alapján nem kétséges — az Ördög el akar kedvetleníteni bennünket! És pontosan tudja, hogyan próbálja ezt meg. Ismeri gyengeségeinket és gondjainkat, s ezeket használja ki.
16. Miért használja Sátán az elkedvetlenítést mint fegyvert?
16 Miért használja az Ördög az elkedvetlenítést fegyverként? Azért, mert ez igen gyakran hatásos. Még az az ember is, aki elviseli a nyílt ellenállást és üldözést, áldozatul eshet az elkedvetlenedésnek. Sátán ki akarja gúnyolni Jehova Istent, és megpróbálja bebizonyítani, hogy képes elfordítani az embereket az ő szolgálatától (Példabeszédek 27:11; vö. Jób 2:4, 5; Jelenések 12:10). Ha el tud kedvetleníteni téged, ezzel az Isten szolgálatában való lelassulásodat okozhatja, sőt, akár még a leállásodat is, s így tétlenné válhatsz a Királyság jó hírének prédikálásában (2Korinthus 2:10, 11; Efézus 6:11; 1Péter 5:8).
17. Hogyan vált nyilvánvalóvá az elkedvetlenedés negatív hatása Mózes napjaiban?
17 Az elkedvetlenedés negatív hatásai megfigyelhetők az izraeliták esetében az ókori Egyiptomban. Miután Mózes beszélt a fáraóval, a zsarnok jelentősen megnövelte a nép terheit és elnyomását. Isten azt mondta Mózesnek: biztosítsa az izraelitákat arról, hogy Ő valóban megszabadítja és saját népévé teszi őket, gondoskodik megmenekülésükről, és elviszi őket az ígéret földjére. Mózes elmondta ezt Izrael fiainak. Azonban a 2Mózes 6:9 erről számol be: „Azok nem hallgattak Mózesre elkeseredésükben és a kemény rabszolgaság miatt.” Amíg Jehova meg nem győzte Mózest és nem bátorította őt, ez a reakció még Mózes kedvét is elvette attól, hogy beszéljen a fáraóval, amint azt Isten megparacsolta neki (2Mózes 6:10–13).
18. Miért van Isten népének nagy szüksége az Ördög okozta elkedvetlenedés ellensúlyozására?
18 Sátán, az Ördög jól ismeri az elkedvetlenedés negatív hatását, ami Isten szolgáját érheti. Amint a Példabeszédek 24:10 mondja: „Bátortalannak mutatkozol a szükség idején? Szűkös az erőd.” Mivel már mélyen benne élünk a vég idejében, szellemileg erőseknek és szilárdaknak kell lennünk. Elég baj az, hogy harcolnunk kell tökéletlenségeinkkel, gyengeségeinkkel és hibáinkkal, amelyek akadályozhatnak bennünket. Segítségre van szükségünk Sátán azon próbálkozásai ellen, hogy ezeket kihasználja.
Bízzál szilárdan Krisztus áldozatában!
19. Mi fog segíteni nekünk ellensúlyozni az elkedvetlenedést, és miért?
19 Ebben a vonatkozásban nagy segítség számunkra a váltságdíjról történt gondoskodás, amit Jehova Jézus Krisztus által tett elérhetővé. Szilárdan bízva a váltságdíjban, úrrá lehetünk a nehézségeken. Ezt a gondoskodást lekicsinyelni veszélyes. Igen, mindaddig, amíg tökéletlenek vagyunk, még tévedhetünk, vétkezhetünk. De nem kell elkedvetlenednünk és feladnunk, azt érezve, hogy nincs remény — és így Sátán csapdájába esnünk! Tudjuk, hogy van egy tökéletes áldozatunk a bűneinkért. A váltságdíj eltávolíthatja a bűnöket. Ha a „nagy sokaság” tagjai vagyunk, teljes hitünk és bizalmunk kell, hogy legyen abban: megmoshatjuk ruháinkat, és megfehéríthetjük azokat a Bárány vérében (Jelenések 7:9, 14).
20. Miként mutatja meg a Jelenések 12:11, hogy a nagy elkedvetlenítő, az Ördög legyőzhető?
20 A Jelenések 12:10 úgy mutatja be Sátánt, mint „a mi testvéreink vádolója . . . aki éjjel és nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt”. Hogyan győzhetünk le egy ilyen gonosz vádolót és szörnyű elkedvetlenítőt? Erre ugyanezen rész 11. verse adja meg a választ: „És legyőzték őt a Bárány véréért és tanúskodó beszédükért, és a lelküket még a halállal szemben sem kímélték.” Így tehát Jehova népének meg kell őriznie a váltságáldozatba és a Bárány vérébe vetett teljes bizalmát. Tarts ki szilárdan mások bátorításában tanúskodásod által, rendszeresen megosztva az Isten Királyságának jó hírét mindenkivel, akivel csak tudod!
21. Hogyan vehetünk részt akaratlanul is az Ördögnek a mi testvéreinket elkedvetlenítő munkájában?
21 Néha akaratlanul is részt vehetünk az Ördögnek a mi testvéreinket elkedvetlenítő munkájában. Hogyan? Úgy, ha túlságosan bírálgatók, túl igényesek vagy felettébb igazságosak vagyunk (Prédikátor 7:16). Valamennyiünknek vannak hiányosságai és gyengeségei. Ne használjuk ki ezeket úgy, amint azt az Ördög teszi! Inkább beszéljünk bátorítóan más testvéreinkről és Jehova népéről mint szervezett csoportról! Mi bátorítani akarjuk egymást, nem pedig elkedvetleníteni.
Bátorítás, mivel az a nap közeledik
22., 23. a) Miért nem szabad csupán a vénekre hagynunk, hogy ők legyenek a bátorítás forrásai? b) Hogyan lehet bátorítani a felvigyázókat a keresztény gyülekezetben?
22 Amint az a nap közeledik, szilárdan el kell határoznunk, hogy folyton bátorítjuk egymást. Bátoríts másokat hűséged példájával és vigasztaló szavakkal! Utánozd Jehovát és az Úr Jézus Krisztust ebben a vonatkozásban! Ne hagyd csupán a gyülekezeti vénekre, hogy ők legyenek a bátorítás forrásai. Hiszen maguknak a véneknek is szükségük van bátorításra. Nekik éppen úgy vannak gyengeségeik és gyarlóságaik, mint a nyáj többi részének, és ugyanazokkal a nehézségekkel kell megbirkózniuk, amikor egyre nehezebb körülmények között gondoskodnak családjukról ebben a bomlásnak indult világban. Ráadásul az ő vállukon van az is, amit Pál úgy nevezett: a gyülekezetekért való aggódás (2Korinthus 11:28, 29). Kemény az ő munkájuk — szükségük van a bátorításra.
23 Komoly bátorítást jelent a keresztény gyülekezet felvigyázóinak, ha együttműködsz velük. Ha így teszel, ezzel követed a Zsidók 13:17 tanácsát: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket, és hallgassatok rájuk, mert folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk rólatok, hogy ezt örömmel és ne sóhajtozva tegyék, mert az a ti károtokra lenne.”
24. Az elkedvetlenedés jelen napjaiban mit kell tennünk, és miért?
24 Az elkedvetlenedés napjaiban élünk. Az emberek valóban elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek, amint azt Jézus megjövendölte (Lukács 21:25, 26). Mivel sok olyan nehézséggel nézünk szembe, ami hajlamossá tesz bennünket az elkedvetlenedésre, elcsüggedésre, „bátorítsuk egymást, annál inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik”. Kövesd Pál apostolnak az 1Thessalonika 5:11-ben található jó tanácsát: „Ezért vigasztaljátok továbbra is egymást, és építsétek egymást, ahogyan teszitek is!”
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért kell ma a keresztényeknek még inkább bátorítaniuk egymást, mint korábban?
◻ Hogyan bátorította Jehova népét az isteni név ismerete?
◻ Hogyan bátoríthatjuk egyénenként egymást?
◻ Miért kell elkerülnünk azt, hogy részt vegyünk az Ördögnek a mi testvéreinket elkedvetlenítő munkájában?
[Kép a 17. oldalon]
A gyülekezet vénei elöl járnak a nyáj bátorításában