12. a) Mit mondott Jézus a szellemi világosságról? b) Hogyan engedhetjük fényleni a világosságunkat?

¹² Akkor bánunk a lehető legjobban másokkal, ha segítünk nekik, hogy szellemi világosság áradjon rájuk Istentől (Zsolt 43:3). Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ők „a világ világossága”, és arra buzdította őket, hogy engedjék fényleni a világosságukat, hogy lássák az emberek a ’jó cselekedeteiket’, azaz a mások iránt megnyilvánuló jó tetteiket. Ez szellemi világosságot áraszt „az emberek előtt”, vagyis az emberiség javát szolgálja. (Olvassátok fel: Máté 5:14–16.) Mi azáltal engedjük fényleni a világosságunkat, hogy jót teszünk az embertársainkkal, és részt veszünk a jó hír prédikálásában „az egész világon”, „minden nemzetben” (Máté 26:13; Márk 13:10). Micsoda kiváltság ez!

14. a) Milyen volt a lámpa az első században? b) Mit jelent az, hogy ne rejtsük „véka” alá a szellemi világosságunkat?

¹⁴ Jézus arról beszélt, hogy ha lámpát gyújtanak, nem a véka alá helyezik, hanem egy lámpatartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak. Az első században a lámpa általában egy kanócot tartalmazó agyagedény volt. A kanóc felszívta a folyadékot (rendszerint olívaolajat), és táplálta a lángot. A lámpát gyakran egy fából vagy fémből készült állványra tették, és így az valóban ’fénylett mindazoknak, akik a házban voltak’. Az emberek nem gyújtottak volna azért lámpát, hogy aztán egy „véka” alá helyezzék. Jézus azt akarta, hogy a tanítványai ne rejtsék a szellemi világosságukat jelképes véka alá. Tehát engednünk kell fényleni a világosságunkat, és soha nem szabad megengednünk, hogy az ellenállás vagy az üldözés miatt elrejtsük a szentírási igazságot, vagy megtartsuk magunknak.