JÓD

(י) [kiejtésjelölés: jódh]:

A héber ábécé tizedik betűje. Ez a legkisebb héber betű. A görög ábécé legkisebb betűje, a i·óʹta nyilván kapcsolatban áll a héber jódh betűvel. Mivel a mózesi törvényt eredetileg héberül írták, majd ezen a nyelven őrizték meg, valószínű, hogy Jézus a héber jódh betűre utalt, amikor azt mondta, hogy „a legkisebb betűből [gör.: i·óʹta]” egy sem múlik el anélkül, hogy beteljesedne (Mt 5:18). Ez a betű a tetragramnak, vagyis Jehova szent nevének (jobbról balra olvasandó: יהוה) a kezdőbetűje, és bekerült a görög Septuaginta legkorábbi másolataiba is. Egy i. sz. III. századból származó pergamenlap (VII. 1007. sz. Oxürhünkhosz papirusz), amely Mózes első könyvének egy részletét tartalmazza a Septuaginta-fordításból, Isten nevét, a Jehova nevet két jódh-dal jeleníti meg (1Mó 2:8, Rbi8, lábj.).

Mivel a jódh (י) betű és a wáw (ו) betű hasonlít egymásra, ezért a másolók néha felcserélték ezeket. A héber szövegben a jódh betűvel kezdődik a Zsoltárok 119:73–80-ban található versek mindegyike.