A Hegyi Beszéd — A hosszan tartó harag halálos lehet

MIUTÁN Jézus kijelentette, hogy nem megsemmisíteni, hanem beteljesíteni jött Isten törvényét, összekapcsolta a hosszan tartó haragot a gyilkossággal. Fejtegetését így kezdte: „Hallottátok, hogy megmondatott a régi időkben élőknek: ,Ne gyilkolj; mert aki gyilkosságot követ el, azt felelősségre vonják a törvényszék előtt.’” — Máté 5:21.

Az a kifejezés, hogy ,Hallottátok, hogy megmondatott’ vonatkozhatott mind a Héber Szentírásban közölt dolgokra, mind pedig a zsidó hagyományokra épülő tanításokra. (Máté 5:21, 27, 33, 38, 43; Ján 12:34) A gyilkosságot főbenjáró bűnnek minősítő törvény valóban ismert volt „a régi időkben élők” előtt, vagyis a Jézus napjainál régebben élt nemzedékek emberei előtt. Sőt, ezt a törvényt akár egészen Noé napjáig visszamenően is nyomon tudjuk követni. — 1Móz 9:5, 6; 2Móz 20:13; 21:12; 3Móz 24:17.

„Felelősségre vonják a törvényszék előtt” azt jelentette, hogy a „helyi bíróságok” egyike (görögben szünedria, „kisebb szanhedrinek”), melyeket egész Palesztina területén felállítottak, ítélkezik fölötte. (Máté 10:17; 5Móz 16:18) A zsidó hagyomány szerint e bíróságok bíráinak száma 23 olyan városokban, ahol a felnőtt férfi lakosság 120 vagy több fő. (a) Akikről bebizonyították, hogy gyilkosok, azokat halállal büntették. Jézus idejében azonban a zsidó bíróságoknak halálbüntetés esetén a római hivatalnokoktól kellett meghatalmazást kérniük. — Ján 18:31.

Jézus kimutatta, hogy Isten úgy tekinthet valakit, mint aki halálbüntetést érdemel, még akkor is, ha az illető ténylegesen nem követett el gyilkosságot. Ellentmondást nem tűrő hangon, mint akit közvetlenül Isten küldött, Jézus kijelentette: „Én azonban azt mondom nektek, hogy mindenkit, aki továbbra is haragszik testvérére, felelősségre vonják a törvényszék előtt.” — Máté 5:22a.

„Mindenki, aki továbbra is haragszik testvérére” Jézus szerint olyan bűnös Isten előtt, mint az, akit gyilkosságért elítéltek. Ez azért van, mert aki megengedi, hogy harag izzon bensejében, az valójában az embertársa iránti gyűlöletét fejezi ki, így tehát „mindenki, aki gyűlöli testvérét, embergyilkos”. (1Ján 3:15) Noha az ember alkalmilag jogosan megharagudhat vagy felháborodhat, a hosszan tartó harag az ember testvére vagy embertársa iránt mindkét fél számára halálos lehet. — Márk 3:5; Ef 4:26; Jak 1:19, 20.

„Bárkit, aki testvérét kimondhatatlan megvetés szavával illeti — folytatta Jézus —, a Legfelsőbb Bíróság előtt vonják felelősségre.” (Máté 5:22b) „A megvetés kimondhatatlan szava” a görög ráka szóból van fordítva, amely a héberből származik és jelentése „üresfejű”, „tökfejű”, „mamlasz”. Mi Isten nézete az olyan egyénről, aki nemcsak gyilkos gyűlöletet és haragot táplál szívében, hanem utat is enged haragjának megvető beszéddel?

Jézus szerint olyan mértékű bűnösség terheli az ilyen embert, mint akit a zsidó „Legfelsőbb Bíróság” vétkesnek mondott ki és halálra ítélt. Ez a fő Szanhedrin volt Jeruzsálemben, melyet a főpapok [akik a papi feladatok fölött gyakoroltak felvigyázást a templomban], az idősebb férfiak és az írástudók alkottak. (Márk 15:1) Ez a törvényes testület, mely a beszámoló szerint 71 bírát számlált, csupán a különlegesen súlyos vagy bonyolult esetekkel foglalkozott, valamint az alacsonyabb bíróságok fellebbezési kérelmeivel. (b)

Jézus ezután egy lépéssel tovább ment, ezt mondva: „Bárki, aki ezt mondja ,Te alávaló bolond!’ méltó a tüzes gyehennára.” (Máté 5:22c) Az itt „te alávaló bolond”-nak visszaadott szó görög eredetije móré. Egy hasonló hangzású héber kifejezés (moréh) jelentése „lázadó” „zendülő”. Amíg a ráka értelmileg ostobaságot sugall, a mōré valakit mint erkölcsileg méltatlant, hitehagyót és Isten ellen lázadót jelöl meg. John Lightfoot a Hebrew and Talmudical Exercitations (Héber és talmudi tanulmányok) c. művében kimutatja: „,Ráka’ valóban sivárságot s a magatartás és az élet könnyelműen vételét jelöli meg’, de a ,bolond’ szó egy ember szellemi és örök állapotát keserűen ítéli meg, és biztos megsemmisítését rendeli el.”

Egyének, akik társukat így bélyegzik meg „méltók a tüzes gyehennára”. Itt Jézus a Jeruzsálem közelében levő Hinnom völgye (héberül Gei Hinnom) szemétlerakó helyére utal, ahol állandóan égett a tűz, hogy a belevetett hulladék és a tetemek elégjenek. A Liddel és Scott féle Görög Lexikon szerint abban a völgyben „a legmegátalkodottabb gonosztevők tetemeit égették el”. Ha azok a tetemek nem égtek el a gyehenna tüzében, az ott tenyésző férgek és kukacok fejezték be a munkát. — És 66:24; Márk 9:47, 48.

Jézus a Gyehennát az örök megsemmisítés megfelelő jelképeként használta. Az az egyén, aki társát mint „alávaló bolond”-ot méltónak ítéli a gyehennára, örök megsemmisítést kíván számára. Isten álláspontja szerint aki ilyen ítéletet mond, magára hozza e szigorú ítéletet. — Hasonlítsd ezt össze az 5Mózes 19:17-19-cel!

[Lábjegyzetek]