A Hegyi Beszéd — „Előbb békülj ki a testvéreddel”

MIUTÁN Jézus figyelmeztette hallgatóit a hosszantartó harag halálos következményére, a harag okának gyökerestől való kiirtására irányította gondolataikat. Ezt mondta: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel és azután, amikor visszatértél, ajánld fel a te ajándékodat.” — Máté 5:23, 24.

Ebben az esetben az „ajándék” minden olyan áldozati felajánlásra vonatkozik, amit valaki Jehova templomának adhat. Az állatáldozatok rendkívül fontosak voltak, mivel az igaz imádat részeiként voltak elrendelve. Annak azonban, akinek eszébe jutott, hogy a testvérének ,valami panasza van ellene’, az még fontosabb volt. „Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el” — mondta Jézus. „Előbb békülj ki a testvéreddel, és azután, amikor visszatértél, ajánld fel a te ajándékodat.”

Ez nem lehetett olyan nehéz, mint amilyennek tűnik, mert az ajándék feláldozásának szokásos ideje a három időszaki ünnep, a pászka, a pünkösd és a sátorok ünnepe volt. (5Móz 16:16, 17) A megsértett testvér valószínűleg az ünnepekre Jeruzsálem felé vonuló zarándokok között volt.

Az ember itt a bűnökért való áldozattal kapcsolatos mózesi előírásokra emlékezhet. Tolvajlás, vagyonra vonatkozó anyagi kár, veszteség vagy csalás eseteiben Isten törvénye megkövetelte a bűnbánótól a teljes összeg megtérítését 20 százalék megtoldásával, mielőtt áldozatot mutatna be. (3Móz 6:1-7) Jézus azonban nem korlátozta magyarázatát bűnért való áldozatokra és különleges bűnökre. Isten Fia szerint bármilyen felajánlást el kell halasztani, ha valakinek eszébe jut, hogy testvérének jogos panasza van ellene, amivel kapcsolatban a lelkiismeretében úgy érzi, hogy helytelenül járt el, vagy elmulasztott valamit megtenni testvérének, sőt még akkor is, ha csak azt érzi a testvére magatartásából, hogy az sértve érzi magát valami miatt. Ilyen esetben az áldozatot élve kellett otthagyni „az oltár előtt”, éspedig a templom papi udvarában az égő áldozatok oltára előtt.

Isten szempontjából az ember kapcsolata az embertársával határozott, fontos része az igaz imádatnak. Az állatáldozatok, még ha „kosok ezrei” is, értéktelenek Isten előtt, ha a felajánlóik nem bánnak jól embertársaikkal. (Mik 6:6-8) „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, — írja János apostol — az nem szeretheti Istent, akit nem lát.” — 1Ján 4:20.

Jézus a továbbiakban azt javasolta nyomatékosan hallgatóinak, hogy ne késlekedjenek a panasz orvoslásával, ezt mondta: „Azon légy, hogy gyorsan rendezd el az ügyedet azzal, aki panaszt emelt ellened a törvényen, amíg úton vagy vele oda.” — Máté 5:25/a.

,Még a panaszossal az úton a törvényszék felé’ a sértőnek erőteljesen azon kell fáradoznia, hogy a törvényszéken kívül rendezze el az ügyét. Ha a sértő elismeri hibáját, kifejezi sajnálatát és hajlandóságot mutat jóvátételre, a panaszos valószínűleg hajlandó lesz irgalmat tanúsítani, sőt, talán időpontban is megegyezhet szükségtelen nehézség nélküli találkozásra.

Gyakorlati okát adva az ilyen gyors ügyintézésnek Jézus ezt mondta: „Nehogy a panaszos átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszéki kísérőnek és börtönbe vessenek.” — Máté 5:25/b.

Ha törvényszékre kerül az ügy, s a vádlott bűnösnek bizonyul és nem tudja kifizetni adósságát, a bíró átadhatja őt a „törvényszéki kísérőnek”. Ez a hivatalnok viszont börtönbe veti a bűnös személyt. Mennyi időre?

„Tényként mondom neked — jelentette ki Jézus —, biztos, hogy nem jössz ki onnan, míg meg nem fizeted az utolsó nagyon kis értékű pénzdarabot is.” (Máté 5:26) A Máté görög szövege szerint a bebörtönzés addig tart, míg az utolsó kodrantész-t vagy „quadránst” [római pénz, értéke egy fillér], egy földműves dolgozó napi bérének a hatvannegyed részét ki nem fizették. Ha valaki meg nem fizeti a bebörtönzöttnek az adósságát, hosszú ideig maradhat a börtönben.

Az elfogadható imádathoz hozzá kell tartozzon az embertársunkkal való helyes bánásmód. Pál apostol tanácsolja hívőtársainak: „Határozzátok el, hogy testvéretek elé ne rakjatok botránykövet vagy okot a botlásra.” (Róma 14:13) Ha ilyen botránykő merül föl, a keresztény emlékezzen Jézus szavaira és ,legyen azon, hogy gyorsan intézze el az ügyet’. (Máté 5:25) „Mert szerető kedvességben gyönyörködöm — mondja Jehova — és nem áldozatban.” — Hós 6:6.