12. a) A tőle megszokottól milyen eltérő módon vezette be Jézus a Héber Iratokra történő utalásait a Hegyi beszédben, és miért tette ezt? b) Mit tanulhatunk a „megmondatott” kifejezés hatodik használatából?

¹² Amikor Jézus előzőleg a Héber Iratokból idézett, ezt mondta: „Meg van írva” (Máté 4:4, 7, 10). De a Hegyi beszédben hat alkalommal kezdte úgy a mondanivalót, mintha az a Héber Iratokból vett kijelentésnek hangzanék: „Megmondatott” (Máté 5:21, 27, 31, 33, 38, 43). Miért tette ezt? Azért, mert úgy utalt az Írásokra, ahogyan a farizeusi hagyományok fényében értelmezték azokat, ami ellentétben volt Isten parancsolataival (5Mózes 4:2; Máté 15:3). Ez nyilvánvaló Jézus hatodik, s egyben utolsó utalásából ebben a sorozatban: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ ” De egyetlen mózesi törvény sem mondta: „Gyűlöld ellenségedet.” Az írástudók és a farizeusok mondták ezt. Ők értelmezték úgy a Törvényt, hogy szeresd felebarátodat — zsidó felebarátodat, és senki mást.

17. Milyen jobb megoldást tanított Jézus, mint a „szemet szemért és fogat fogért” szabály?

¹⁷ Ezután Jézus ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szemet szemért, fogat fogért!’ Én azonban azt mondom nektek: Ne ellenkezzetek a gonosz emberrel; ha valaki megüti a jobb orcádat, fordítsd felé a másikat is” (Máté 5:38–42). Jézus itt nyilvánvalóan nem olyan ütésre gondolt, amelynek az volt a célja, hogy testi sérülést okozzon, hanem a kézfejjel történő meglegyintést, amely az egyén becsületén ejtett sérelmet. Ne aljasítsd le magadat azzal, hogy sértéssel viszonozod a sértést. Ne fizess rosszal a rosszért. Inkább jóval fizess vissza, és ily módon „jóval győzd le a gonoszt” (Róma 12:17–21).