A világszerte megtalálható gyűlölet vége
MINTEGY kétezer évvel ezelőtt egy kisebbségi csoport a gyűlölet tárgyát képezte. Tertullianus elmagyarázza, hogy milyen magatartás terjedt el Rómában a korai keresztényekkel szemben: „Ha az ég nem ad esőt, ha földrengés, éhség vagy járvány van, rögtön felhangzik a felkiáltás: »El a keresztényekkel az oroszlánok elé!«”
Annak ellenére, hogy a gyűlölet tárgyát képezték, a korai keresztények ellenálltak annak a kísértésnek, hogy megbosszulják az igazságtalanságot. Híres hegyi beszédében ezt mondta Jézus Krisztus: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket . . . és imádkozzatok azokért, a kik . . . kergetnek titeket” (Máté 5:43, 44).
A zsidó szájhagyomány ragaszkodott ahhoz, hogy helyes dolog ’az ellenséget gyűlölni’. Jézus azonban azt mondta, hogy nem csak barátunkat, hanem ellenségünket is szeretnünk kell. Ezt nehéz, de nem lehetetlen megtenni. Az ellenség szeretete nem jelenti, hogy szeretjük minden útját vagy cselekedetét. A Máté beszámolójában található görög szó az a·gaʹpéból származik, mely olyan szeretetet ír le, ami összhangban van az alapelvekkel. Az a személy, aki a·gaʹpét, alapelveken nyugvó szeretetet nyilvánít ki, még azzal az ellenséggel is jót tesz, aki gyűlöli őt és rosszul bánik vele. Miért? Mert így utánozza Krisztust, és így győzedelmeskedik a gyűlöleten. A görög nyelv egyik tudósa megjegyezte: „Az [a·gaʹpe] képessé tesz bennünket, hogy legyőzzük azt a veleszületett hajlamunkat, hogy haragra gerjedjünk és keserűséget érezzünk.” De hatásosnak bizonyul ez napjaink gyűlölettel teli világában?
Kétségtelen, hogy nem mindenki, aki kereszténynek vallja magát, eltökélt abban, hogy követi Krisztus példáját. Ruandában a nemrég történt embertelenségeket olyan etnikai csoportok vitték véghez, melyeknek tagjai közül sokan kereszténynek vallják magukat. Pilar Díez Espelosín, aki 20 évig római katolikus apácaként dolgozott Ruandában, elmesélt egy sokatmondó, kellemetlen esetet. Egy férfi közeledett a templomhoz, aki lándzsát forgatott a kezében, melyet nyilvánvalóan használt is. Az apáca megkérdezte tőle: „Miért járkálsz összevissza, hogy embereket ölj meg? Nem gondolsz Krisztusra?” Azt mondta, hogy ezt teszi, és belépett a templomba, letérdelt és buzgón elimádkozta a rózsafüzért. Ám amikor ezt befejezte, elment, hogy folytassa az öldöklést. „Ez azt mutatja, hogy nem tanítjuk helyesen az evangéliumot” — ismerte el az apáca. Az effajta kudarcok azonban nem azt jelentik, hogy Jézus üzenete hibás. A gyűlölséget azok győzik le, akik az igaz keresztényiséget gyakorolják.
A gyűlölet legyőzése a koncentrációs táborban
Max Liebster született zsidó, aki túlélte a holocaustot. Jóllehet a vezetékneve azt jelenti, hogy „szeretett”, rendkívül sok gyűlölséget élt át. Elmondja, hogy mit tanult meg a szeretetről és gyűlöletről a náci Németországban.
„A németországi Mannheim közelében nőttem fel az 1930-as években. Hitler azt állította, hogy minden zsidó gazdag nyerészkedő, aki kizsákmányolja a német embereket. Az igazság azonban az, hogy édesapám csak egy jelentéktelen suszter volt. Ennek ellenére a náci propaganda befolyására a szomszédok kezdtek ellenünk fordulni. Amikor tizenéves voltam, egy falubeli erőszakosan összekente a homlokomat disznóvérrel. Ez a durva becsületsértés csupán ízelítője volt annak, ami ezután következett. 1939-ben a Gestapo letartóztatott és minden személyes dolgomat lefoglalta.
1940 januárjától 1945 májusáig öt különböző koncentrációs táborban küzdöttem a túlélésért: Sachsenhausenben, Neuengamméban, Auschwitzban, Bunában és Buchenwaldban. Édesapám, akit szintén Sachsenhausenbe küldtek, az 1940-es szörnyű tél folyamán meghalt. Én vittem el a holttestét a krematóriumba, ahol egy rakás holttest feküdt elhamvasztásra várva. A családomból összesen nyolcan haltak meg a táborokban.
A rabok között voltak a kapók, akiket még jobban gyűlöltek, mint az SS-őröket. A kapók olyan rabok voltak, akik együttműködtek az SS-ekkel, így bizonyos megkülönböztetettséget élveztek. Ők felügyeltek az étel szétosztására, és ők intézték el más foglyok verését is. Gyakran cselekedtek igazságtalanul és önkényesen. Úgy gondolom, hogy épp elég okom volt arra, hogy mind az SS-eket, mind pedig a kapókat gyűlöljem, ám a fogságom ideje alatt megtanultam, hogy a szeretet erősebb, mint a gyűlölet.
Azoknak a foglyoknak a kitartása, akik Jehova Tanúi voltak, meggyőzött arról, hogy hitük az Írásokon alapul — és jómagam is Tanú lettem. Ernst Wauer, egy olyan Tanú, akivel a neuengammei koncentrációs táborban találkoztam, arra ösztönzött, hogy ápoljam Krisztus elmebeli beállítottságát. A Biblia azt mondja, hogy »szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre« (1Péter 2:23). Megpróbáltam ugyanezt tenni: a bosszúállást Isten kezében hagyni, aki mindenek Bírája.
A táborokban eltöltött évek megtanítottak arra, hogy az emberek gyakran tudatlanságból tesznek gonosz dolgokat. Még az SS-őrök között sem volt mindenki rossz — volt egy, aki megmentette az életemet. Egyszer egy hirtelen fellépő hasmenésben szenvedtem, és túl gyenge voltam ahhoz, hogy a munkahelyemről a táborba menjek. A következő reggel az auschwitzi gázkamrába kellett volna küldeniük, de egy SS-őr, aki Németországnak ugyanarról a területéről jött mint én, közbenjárt az érdekemben. Elintézte, hogy az SS-étkezőben dolgozzak, ahol tudtam egy kicsit pihenni, míg felépültem. Egy nap bevallotta nekem: »Max, úgy érzem, hogy egy vonaton utazok, mely nagy sebességgel és megfékezhetetlenül száguld. Ha leugrok, meghalok. Ha rajta maradok, összezúzódok!«
Ezeknek az embereknek éppen annyira szükségük volt a szeretetre, mint nekem. Tulajdonképpen az istenhitemmel vegyes szeretet és könyörület tett képessé, hogy megküzdjek a nyomorúságos állapotokkal, és a kivégzés mindennapi fenyegetésével. Nem mondhatom, hogy sértetlenül éltem túl, de az érzelmi sebeim minimálisak voltak.”
Az a melegség és kedvesség, melyet Max még mindig — 50 évvel később is — sugároz, meggyőző bizonyíték szavainak igazsága mellett. Max esete nem az egyedüli. Komoly indítéka volt arra, hogy győzedelmeskedjen a gyűlölet felett — utánozni akarta Krisztust. Mások is, akiket az Írások vezettek, hasonlóan cselekedtek. Simone, aki Franciaországban Jehova egyik Tanúja, elmagyarázza, hogy ő hogyan tanulta meg, mit is jelent igazából az önzetlen szeretet.
„Az édesanyám, Emma, aki nem sokkal a második világháború előtt lett Tanú, megtanított arra, hogy az emberek gyakran tesznek rossz dolgokat tudatlanságból. Elmagyarázta, hogy ha viszonzásul mi is gyűlöljük őket, nem vagyunk igaz keresztények, mivel Jézus azt mondta, hogy ellenségeinket szeretnünk kell, üldözőinkért pedig imádkoznunk kell (Máté 5:44).
Emlékszem egy rendkívüli helyzetre, mely próbára tette ezt a meggyőződést. Franciaország náci megszállása alatt édesanyám sokat szenvedett egy szomszéd miatt, aki a házunkban lakott. Feljelentette édesanyámat a Gestapónak, és ezért édesanyám két évet töltött német koncentrációs táborokban, ahol majdnem meghalt. A háború után a francia rendőrség azt akarta, hogy anyám írjon alá egy olyan papírt, mely meggyanúsítja ezt a nőt, mint aki együttműködött a németekkel. Anyám viszont megtagadta ezt, mondván, hogy »Isten a Bíró, valamint a jónak és rossznak Megjutalmazója«. Pár évvel később ugyanez a szomszéd gyógyíthatatlan rákbeteg lett. Édesanyám nem volt kárörvendő a szerencsétlensége miatt, inkább sok órát töltött vele, hogy életének utolsó hónapjait olyan kellemessé tegye, amennyire csak lehetséges. Sose felejtem el a szeretetnek ezt a diadalát a gyűlölet felett.”
Ez a két példa az igazságtalanság ellenére kimutatott, alapelveken nyugvó szeretetet illusztrálja. Maga a Biblia azonban azt mondja, hogy „ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek” (Prédikátor 3:1, 8). Hogyan lehetséges ez?
Ideje a gyűlölésnek
Isten nem helytelenít mindenfajta gyűlöletet. A Biblia ezt mondja Jézus Krisztusra vonatkozóan: „Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot” (Zsidók 1:9). Különbség van azonban a rossz gyűlölése és azon személy gyűlölése között, aki rosszat követ el.
Jézus példát mutatott a szeretet és gyűlölet közötti helyes egyensúlyra vonatkozóan. Gyűlölte a képmutatást, de megpróbált segíteni a képmutatóknak, hogy megváltoztassák gondolkozásmódjukat (Máté 23:27, 28; Lukács 7:36–50). Elítélte az erőszakot, de imádkozott azokért, akik kivégezték őt (Máté 26:52; Lukács 23:34). És jóllehet a világ ok nélkül gyűlölte őt, saját életét adta azért, hogy életet adjon a világnak (János 6:33, 51; 15:18, 25). Az alapelveken nyugvó szeretet és az isteni gyűlölet tökéletes példáját hagyta nekünk.
Az igazságtalanság erkölcsi felháborodást ébreszthet bennünk, mint ahogy ez Jézussal is megtörtént (Lukács 19:45, 46). A keresztények azonban nincsenek feljogosítva arra, hogy bosszút álljanak. „Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek” — intette Pál a rómabeli keresztényeket. „Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok . . . Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róma 12:17–21). Amikor mi személyesen elutasítjuk, hogy gyűlöletet tápláljunk, vagy bosszút álljunk a rosszért, a szeretet győzelmet arat.
Gyűlölet nélküli világ
Ahhoz, hogy a gyűlölet az egész világról eltűnjön, embermilliók meggyökeresedett magatartásának kell megváltoznia. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Ervin Staub professzor a következő javaslatot tette: „Alábecsüljük azokat, akiknek ártunk, és értékeljük azokat, akiknek segítünk. Amint jobban értékeljük azokat az embereket, akiknek segítünk, és tapasztaljuk a segítségnyújtással járó megelégedettséget, azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy figyelmesebbek és segítőkészebbek vagyunk. Egyik célunknak kellene lennie, hogy olyan társadalmat alakítsunk ki, melyben a legszélesebb körű lehetőség nyílik arra, hogy másokért tegyünk valamit” (The Roots of Evil).
Más szavakkal, a gyűlölet eltávolítása olyan társadalmat kíván meg, melyben az emberek egymást segítve tanulják meg a szeretetet, olyan társadalmat, ahol az emberek az előítélet, a nacionalizmus, a rasszizmus és a törzsi patriotizmus által okozott minden ellenséges érzést elfelejtenek. Létezik ilyen társadalom? Figyeld meg egy ember példáját, aki Kínában személyesen nézett szembe gyűlölettel a kulturális forradalom alatt.
„Amikor kezdetét vette a kulturális forradalom, azt tanították meg nekünk, hogy nincs helye kompromisszumnak az »osztályharcban«. A gyűlölet volt az uralkodó irányzat. Vörösgárdista lettem, és mindenhol olyanokat kezdtem keresni, akik az »osztály ellenségei« — még saját családomban is ezt tettem. Jóllehet abban az időben még csak tizenéves voltam, házkutatásokban vettem részt, melyek során a »reakciós hajlamok« bizonyítéka után kutattunk. Nyilvános összejövetelt is vezettem, melyen lelepleztünk egy »ellenforradalmárt«. Természetesen ezek a vádak néha inkább a személyes ellenszenven, mintsem politikai tényezőkön alapultak.
Sok embert láttam — fiatalokat, időseket, nőket és férfiakat —, akik testi fenyítésben részesültek, melyek egyre kegyetlenebbekké váltak. Egyik iskolai tanáromat — aki jó ember volt — úgy mutogatták, mintha bűnöző lett volna. Két hónap múlva az iskolám egy másik köztiszteletben álló tanárát holtan találták a Szucsou folyóban, angoltanáromat pedig arra kényszerítették, hogy akassza fel magát. Megrendültem és tanácstalan voltam. Ezek jószívű emberek voltak. Igazságtalanul bántak velük! Így megszakítottam minden kapcsolatomat a Vörös Gárdával.
Nem hiszem, hogy a gyűlöletnek ez az időszaka — mely Kínát egy rövid időre elárasztotta — volt az egyedüli incidens. A gyűlöletnek oly sok kirobbanását lehetett már látni ebben a században. Biztos vagyok azonban abban, hogy a szeretet le tudja győzni a gyűlöletet. Ezt személyesen tapasztaltam. Amikor kapcsolatba léptem Jehova Tanúival, nagy hatást gyakorolt rám az a valódi szeretet, melyet különböző fajú és származású emberek mutatnak ki. Ahogy a Biblia megígéri, már várom azt az időt, amikor minden ember megtanulja szeretni egymást.”
Igen, Jehova Tanúinak nemzetközi közössége élő bizonyíték arra, hogy a gyűlöletet meg lehet szüntetni. Bármilyen legyen is a származásuk, a Tanúk arra törekszenek, hogy az előítéletet kölcsönös tisztelettel váltsák fel, és arra, hogy a törzsi patriotizmus, a rasszizmus vagy a nacionalizmus bármilyen nyomát eltávolítsák. Sikerüknek egyik alapja az az elhatározásuk, hogy Jézus Krisztust utánozzák az alapelvek irányította szeretet kimutatásában. Egy másik alap, hogy Isten Királyságára tekintenek, mely véget vet bármilyen igazságtalanságnak, melyet talán elszenvednek.
Isten Királysága a végleges megoldás a gyűlölet nélküli világ megvalósítására, mely olyan világ, ahol még gyűlölni való gonosz sem lesz. A Bibliában ezt úgy írják le, mint „új eget”, és ez az égi kormányzat fogja biztosítani az igazságtalanságtól mentes világot. Az „új föld”, vagyis azon emberek új társadalma felett fog uralkodni, akiket az egymás iránti szeretetre oktatnak (2Péter 3:13; Ésaiás 54:13). Ez az oktatás már folyamatban van, amint azt Max, Simone és még sok más ember példája tanúsítja. Ízelítő abból a világméretű programból, mely eltávolítja a gyűlöletet és annak okait.
Prófétáján, Ésaiáson keresztül Jehova így ecseteli az eredményt: „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9). Maga Isten fogja kihirdetni a gyűlölet végét. Ez valóban a szeretet ideje lesz.
[Képek a 7. oldalon]
A nácik rabszámot tetováltak Max Liebster bal karjára
[Kép a 8. oldalon]
A gyűlölet hamarosan a múlté lesz