Jézus élete és szolgálata

A mínákról szóló példázata

JÉZUS feltehetőleg még mindig Zákeus házában tartózkodik, ahol megszakította útját Jeruzsálem felé menet. Tanítványai azt gondolják, hogy Jézus Jeruzsálemben most fogja kijelenteni magáról, hogy ő a Messiás, és most állítja fel a Királyságát. E téves nézet helyesbítése és annak kimutatása végett, hogy a Királysága jóval később jön el, Jézus elmondja a következő példázatot:

„Egy bizonyos nemes származású ember – mondja Jézus – elutazott egy távoli országba, hogy megszerezze magának a királyi hatalmat, és azután visszatérjen.” Jézus ez a „nemes származású ember”, a „távoli ország” pedig az ég. Amikor majd odaérkezik, Atyja királyi hatalmat ad neki.

Indulása előtt ez az előkelő származású ember előhívja tíz rabszolgáját és mindegyiknek ezüstmínát ad, és ezt mondja: „Kereskedjetek vele, amíg vissza nem jövök.” A tíz rabszolga az első beteljesedésben Jézus korai tanítványait példázza. Nagyobb beteljesedésében mindazokat szemlélteti, akik szóbajöhető örökösök lesznek ővele az égi Királyságban.

Az ezüstmínák értékes fémpénzek voltak – minden egyes mína egy mezőgazdasági munkás három havi fizetésének felelt meg. De mit szemléltetnek a mínák? És hogyan kell kereskedniük ezzel a rabszolgáknak?

A mínák azokat az értékes dolgokat szemléltetik, amelyeket a szellemtől nemzett felkent tanítványok fel tudtak használni az égi Királyság további örököseinek a létrehozásában, amíg Jézus, mint a megígért Királyságának Királya el nem jön. Jézus ezeket a jelképes mínákat, feltámadása és tanítványai előtt való megjelenése után adta tanítványainak, hogy még több tanítványt képezzenek, és tovább növeljék azoknak a számát, akik az ég Királyságában részt vesznek.

Jézus ezután így folytatja: „Polgártársai azonban gyűlölték őt [e nemes származású embert] és küldöttséget indítottak utána és azt üzenték neki: ʼNem akarjuk, hogy ez uralkodjék királyként felettünk.’” A polgártársak az izraeliták vagy a zsidók, Jézus tanítványai kivételével. Miután Jézus az égbe ment, ezek a zsidók üldözni kezdték Jézus tanítványait, amellyel kimutatták, hogy nem kívánják Jézust Királyuknak. Ily módon úgy cselekedtek, mint azok a polgártársak, akik küldöttséget indítottak utána.

Hogyan használja a tíz rabszolga a kapott mínákat? Jézus így magyarázza: „Amikor pedig megszerezte magának a királyi hatalmat és visszatért, magához hívatta azokat a rabszolgákat, akiknek az ezüstpénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. Megjelent az első és azt mondta: ʼUram, mínád tíz mínát nyert.ʼ Erre ő így szólt: ʼJól van, jó rabszolgám! Mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város felett.ʼ Azután jött a második és ezt mondta: ʼUram, a mínád ötöt nyert.ʼ Ehhez is így szólt: ʼTe is uralkodjál öt város felett.’”

A szolga a tíz mínával, a tanítványoknak egy csoportját vagy osztályát szemlélteti i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve mostanáig, beleértve az apostolokat is. Azok, akik öt mínát nyertek, hasonlóképpen ugyanebben az időben létező olyan csoportot szemléltetnek, akik lehetőségeikhez és képességükhöz mérten növelték Királyuk javait a földön. Mindkét csoport buzgón hirdeti a jó hírt, és ezáltal már sok igazságszerető embert segítettek a krisztusi hitre eljutni. Kilenc rabszolga tehát eredményesen kereskedett a rájuk bízott pénzzel és gyarapították a Király vagyonát.

„De – folytatja Jézus – megérkezett egy másik is, aki így beszélt: ʼUram, itt a mínád. Egy kendőbe kötve őriztem. Tudod, féltem tőled, mivel könyörtelen ember vagy; azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.ʼ Erre ezt mondta neki: ʼA magad mondása alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el? Miért nem tetted hát be a pénzemet a bankba, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg?ʼ Az ott állókhoz pedig így szólt: ʼVegyétek el tőle a mínát, és adjátok oda annak, akinek tíz mínája van.’”

A jelképes mína elvesztése a gonosz rabszolga esetében azt jelenti, hogy nem kaphat helyet az égi Királyságban. Igen, elveszíti, képletesen szólva, azt a kiváltságot, hogy tíz város vagy öt város felett uralkodjék. Jegyezzük meg azt is, hogy nem azért nevezi gonosznak az ura, mert valami rosszat tett, inkább azért, mert nem serénykedett ura királysága gazdasági érdekeinek előmozdításában.

Amikor a gonosz rabszolga mínáját odaadják az első rabszolgának, valaki közbeveti: „Uram, annak van tíz mínája!” De Jézus ezt válaszolja: „Annak, akinek van, még több adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Ezenkívül, ellenségeimet, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.” Lukács 19:11–27; Máté 28:19, 20.

◆ Mi készteti Jézust a mínákról szóló példázata elmondására?

◆ Ki a nemes születésű ember, és melyik országba ment el?

◆ Kik a polgártársak, és hogyan fejezik ki gyűlöletüket?

◆ Kik a rabszolgák, és mit szemléltetnek a mínák?

◆ Miért nevezik az egyik rabszolgát gonosznak, és mit jelent a mínájának az elvesztése?