Mennyit ért az özvegyasszony két pénzérméje?

Az első században a zsidók által fizetett éves templomi adó ’két drachma’ volt, amely körülbelül kétnapi keresetnek felelt meg (Máté 17:24). Összehasonlításképpen, ahogy Jézus mondta, „egy csekély értékű pénzérméért”, azaz 45 perc munkáért járó bérért két verebet lehetett venni. Sőt, ennek a duplájáért, vagyis 90 percnyi munkáért járó bérért már ötöt is adtak (Máté 10:29; Lukács 12:6).

Annak a szegény özvegyasszonynak, akit Jézus látott, ennél sokkal kevesebbet ért a templomi hozzájárulása. A két pénzérméje, vagyis a két leptonja volt akkor a legkisebb értékű rézpénz Izraelben. Az értékük mindössze 1/64-e volt egy napi munkabérnek, más szavakkal, ha egy 12 órás munkanapot veszünk alapul, ez nem egészen 12 perc munkáért járó bér értéke.

Jézus Krisztus az özvegy ajándékát többre becsülte, mint mindazokét, akik többet adományoztak, de „a fölöslegükből”. Miért? A beszámoló szerint az özvegynek ’két kis pénzérméje’ volt, tehát megtehette volna, hogy csak az egyiket dobja be a perselybe, a másikat pedig megtartja magának. De ő odaadta „mindazt, amije volt, egész megélhetését” (Márk 12:41–44; Lukács 21:2–4).

[Kép a 12. oldalon]

Mérethű lepton