Izrael és a „pogányok ideje”
„Jeruzsálemet a pogányok [gojok, héberül: goyim] fogják tiporni, míg be nem teljesedik a pogányok ideje” (LUKÁCS 21:24, THE NEW AMERICAN BIBLE).
1. Hogyan teljesedtek be Jézus Jeruzsálemre vonatkozó szavai, de milyen kérdés vár még megválaszolásra?
HARMINCHÉT évvel azután, hogy Jézus Krisztus a fentieket mondta, a római légiók Titus tábornok vezetése alatt elpusztították Jeruzsálem városát i. sz. 70-ben. De hogyan áll a jövendölés többi, vagyis arra vonatkozó része, hogy mennyi ideig fogják Jeruzsálemet lábbal tiporni a pogányok, vagyis a gojok, ahogy a zsidók ma hívják őket?
2. a) Vajon Jézus szavai azt jelentik, hogy a várost nem építik fel többé és lakatlan marad? b) Annak ellenére, hogy a keresztes hadak ideiglenesen megszállták a szent várost, hogyan tiporták mégis a pogányok Jeruzsálemet, amíg le nem járt az „idejük”?
2 A fenti szavak korántsem jelentették azt, hogy Jeruzsálemet nem fogják újra felépíteni és benépesíteni, „míg be nem telik a pogányok [gojoka] ideje”. A pusztulást követő évszázadban a várost újjáépítették, s a középkorban az úgynevezett keresztes hadak éppen a város birtoklásáért harcoltak. Azok a véres kezű keresztesek, a kereszténység zsoldosai éppen úgy pogányok vagy gojok voltak, mint a város korábbi birtokosai, úgyszintén azok is, akik később a keresztesektől hódították el erőszakkal ezt a várost. Egészen az 1914—1918-as első világháborúig azok a gojok („hitetlenek”, ahogy a kereszténységben szokták nevezni őket) lábbal tiporták a zsidók szemében oly szentnek tartott várost.
3. Amikor 1917 decemberében küszöbön állt Jeruzsálem elfoglalása a brit csapatok által, mit mondott a brit külügyminiszter, Balfour Lord Rothschildnek, és mégis milyen intézkedést hoztak Palesztína sorsáról a háború után?
3 A brit csapatok, Allenby tábornok vezetése alatt, 1917. december 9-én elhódították Jeruzsálemet a törököktől, akik a Német Birodalom fejének, Vilmos császárnak szövetségesei voltak. Amikor már küszöbön állt ez a hadművelet, a brit külügyminiszter, Arthur Balfour, 1917. november 2-án üzenetet küldött Lord Rothschildnak, a híres zsidó Rothschild család tagjának, és üzenetében kijelentette, hogy Őfelsége kormánya szívesen látná Palesztínában egy zsidó állam megalapítását. Az első világháború után azonban az 1920-ban létesített Népszövetség [szó szerint: Nemzetek (gojok) Ligája] Nagy-Britanniára ruházta a (Jeruzsálemet is magába foglaló) Palesztína feletti mandátumot, ami 1948-ig tartott. Akkor még nem döntöttek, hogy kinek a birtokába jusson Jeruzsálem a mandátum lejárta után.
4. Amikor 1948-ban megszűnt Palesztina felett a brit mandátum, milyen intézkedést hoztak az érdekelt felek?
4 Amikor 1948-ban lejárt a brit mandátum, az érdekelt felek azonnal akcióba léptek. A muzulmánok elfoglalták a terület keleti részének javát, beleértve Jeruzsálem falakkal körülvett városrészét és az Allah imádatára szentelt templomot. A zsidók Palesztina nyugati részét foglalták el, és létrehozták a modern Izrael nemzetét. De csak az 1967-es úgynevezett hatnapos háborúban hódították el az araboktól a városfalakon belüli Jeruzsálemet és a Siratófalat, amely fölött magasan állt valamikor a zsidó imádati templom. A győztes zsidók birtokukba vették a Jordán-folyó nyugati partját és annak mohamedán lakosságát.
5. a) Hogyan szűnt meg a mai Jeruzsálem pogányok általi tiprása az 1967. évi hatnapos háború következményeként? b) Jeruzsálem szabad státuszának ellenére miért hiányzott mégis valami 1967 óta?
5 Tehát a földi Jeruzsálemet egészen 1967-ig tovább tiporták a pogányok. De attól kezdve, minden külső jel szerint, megszűnt Jeruzsálemnek a pogányok részéről történő lábbaltiprása. Kénytelenek vagyunk azonban feltenni a kérdést: „Na és?” Vajon áldására szolgált az emberiségnek az, hogy Izrael végett vetett 1967-ben Jeruzsálem lábbal tiprásának a pogányok részéről? Ahelyett, hogy áldásnak fogadnák el Izrael létét, számos nemzet inkább neheztel miatta. Izrael modernkori nemzetének létrehozása egyébként egyáltalán nem vezetett a zsidó Messiás Királyságának megalapításához. Izrael nyilvánvalóan nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istenétől, név szerint Jehovától vár segítséget és megmentést. Kormányformája nem királyság, és Jeruzsálem trónján nem ül ma az ókori Dávid király családjából származó királyi utód.
6. Mit kell elismernünk a földi Jeruzsálem szerepéről 1967 óta, valamint az Ésaiás 2:1–4 versével kapcsolatban?
6 Az 1967-es évtől kezdve nem látjuk beteljesedni a földi Jeruzsálemen az Ésaiás 2:2–4-ben olvasható próféciát:
„Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek [gojok], felé tart számos nép és így szól: ’Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.’ Ő tart majd ítéletet a nemzetek [gojok] között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet [goj] nem emel kardot nemzet [goj] ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Katolikus fordítás, 1979).
7. Mit látunk ma az Ésaiás 2:1–4 versével szöges ellentétben, és mit mondhatunk a Zakariás 8:23 jövendölésével kapcsolatban?
7 Ahelyett, hogy hadi fegyvereiket békés szerszámokká kovácsolták volna, a pogány nemzetek még nehezebb fegyverzettel látták el magukat, mint azelőtt, akárcsak maga Izrael köztársasága is. Azonkívül nem látjuk ma a Zakariás 8:23 próféciájának beteljesedését sem, ami így szól:
„Ezt mondja a seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen zsidó ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg és kéri: ’Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!’” (Katolilkus fordítás, 1979. Figyeld meg még a Douay Version-t és JB.-t [Jeruzsálemi Biblia]).
8. Az eddigiek alapján milyen kétség merül fel az 1967-es dátummal kapcsolatban?
8 Mindezek az előzmények nagyon is kétségessé teszik az 1967-es dátumot, a hatnapos háború esztendejét abban a tekintetben, hogy akkor teljesedett volna be a prófécia: „Jeruzsálemet a pogányok fogják tiporni, míg be nem teljesedik a pogányok ideje” (Lukács 21:24, The New American Bible; AV). A „pogányok ideje” ténylegesen korábban ért véget. Nos, vizsgáljuk meg ennek bizonyítékait.
9. a) Amikor Jézus azt mondta, hogy ’Jeruzsálemet tiporni fogják’, vajon melyik ’Jeruzsálem’-re gondolt, és mit képviselt az a ’Jeruzsálem’? b) Következésképpen minek kellett megtörténni, amikor véget ért ’Jeruzsálem’ lábbaltiprása?
9 Amikor Jézus arra utalt, hogy ’Jeruzsálemet a pogányok fogják tiporni’, arra a földi Jeruzsálemre gondolt, amely a pogány lábbaltiprás megkezdése előtt létezett. Valamivel korábban azt mondta: „Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa” (Máté 5:34, 35). Amikor a pogányok elkezdték Jeruzsálemet lábbal tiporni világuralmuk gyakorlása közben, tulajdonképpen Isten Királyságát tiporták, amelyet Jeruzsálem királyi városa képviselt. A pogányok idejének lejártakor tehát, amikor véget ért a Jeruzsálem által képviselt Királyság lábbal tiprása, az Isten Királysága ismét helyreállt Dávid király királyi leszármazottjának, a Messiásnak kezében.
10. a) Milyen szavakat intézett az utolsó Dávid-házi királyhoz Ezékiel jövendölése? b) Ki bizonyult ’törvény szerint jogosultnak’ az uralkodásra, és mit tett Isten az ő érdekében?
10 Ebben a vonatkozásban, az Ezékiel 21:25–27 jövendölése — amely az utolsó Dávid-házi királynak szól — kijelenti: „Neked pedig, ó halálra sebzett, Izrael gonosz fejedelme, akinek napja eljött az utolsó vétek idején, ezt mondta a szuverén Úr, Jehova: ’Félre a turbánnal, le a koronával! Ez nem lesz ugyanaz. Emeld fel az alacsonyt és alázd meg a magast! Rommá, rommá, rommá teszem azt. Ez pedig senkié sem lesz, amíg el nem jön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt.’” Akié a ’törvényes jog’, hogy uralkodjon, nem más, mint Jézus Krisztus, Dávid király leszármazottja. I. sz. 33-ban több mint 500 zsidó lett szemtanúja annak, hogy Isten feltámasztotta őt a mártírhalálát követő harmadik napon (1Korinthus 15:3–20).
A pogányok idejének alávetett Messiás
11. Miért nem próbálta meg Jézus önmagát királylyá tenni Jeruzsálemben, s ezért mit mondott Poncius Pilátus kormányzónak?
11 Sem a halottak közül történt feltámadása előtt, sem azt követően nem próbált meg Jézus, a Messiás saját akaratából trónra ülni a földi Jeruzsálemben. Nem tett erőfeszítést arra, hogy letaszítsa trónjáról az akkori római helytartót, Poncius Pilátust, aki Júdában és Jeruzsálemben uralkodott. Ennek egyik oka az volt, hogy akkor már érvényben volt a Lukács 21:24-ben említett „pogányok ideje”. Jézus ezért alávetette magát az isteni elrendezésnek. Ezzel összhangban ezt mondta Pilátusnak: „Az én királyságom nem része a világnak. Ha királyságom e világ része volna, szolgáim harcolnának, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én királyságom nem innen e forrásból való” (János 18:36).
12. Mint a Héber Iratok figyelmes kutatója, mit tudott Jézus a pogányok idejének kezdetéről és az azt jelző eseményről, és ezért milyen kérdések vetődnek fel azzal az „idővel” kapcsolatban?
12 Mint az ihletett Héber Iratok kutatója, Jézus, a Messiás tudta, hogy a pogányok ideje már elkezdődött, még mielőtt a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet és kormányzót ültettek a város élére. Tudta, hogy az említett időszak akkor vette kezdetét, amikor i. e. 607-ben Jeruzsálemet először rombolták le, hogy a föld színével legyen egyenlő. Isten a pogány babiloni királyt, Nebukadnezárt használta fel, sőt „szolgám”-nak nevezte, hogy ővele döntse meg Jeruzsálem és Júda uralmát (Jeremiás 43:10). A pogány világuralom még Jézus, a Messiás idejében is tartott egészen addig, míg el nem érkezett a pogányok idejének Istentől elrendelt vége. Addig a Messiás Királyságának, annak a Királyságnak, amely „nem része e világnak”, még váratnia kellett magára. De hát mennyi „időt” kellett számolni i. e. 607–től a pogányok uralmának végéig?
13. Milyen módon jelezte Isten Babilon királyának az „idők” számát, és milyen kihatással volt az a király személyére?
13 Jehova Isten ezt egy álomlátásban tárta fel. Az álomlátást Nebukadnezár kapta, akit Jehova az ő „szolgája”-ként használt fel. Noha ez a király feladatul kapta Jeruzsálemnek, „a nagy Király városának” elpusztítását, az álom rajta történő beteljesedésének az lett az eredménye, hogy Nebukadnezár kénytelen volt elismerni Jehovát mint a „Legfelségesebbet” és a „mennyek Királyát” (Máté 5:35; Dániel 4:34, 37). Nos, ezzel a ’szolgájával’ kezdte el i. e. 607-ben a legfelségesebb Isten és a menny Királya a „pogányok idejét”.
14. A Közel-Keleten bekövetkezett háborús fejlemények láttán, milyen kijelentéseket tett 1917-ben nyolc lelkész a Londonban közzétett manifesztumában?
14 Érdekes, hogy az 1917-es esztendő vége felé, abban az esztendőben, amikor a modernkori újjáépített Jeruzsálemet a brit csapatok az első világháborúban elfoglalták, Anglia nyolc legnevesebb lelkésze ült össze Londonban, és hét pontból álló kiáltványt tett közzé, amelyben a többi között az alábbiakat jelentették ki:
„ELŐSZÖR. Hogy a jelenlegi válság a pogányok idejének végét jelzi. . . .
„NEGYEDSZER. Hogy Izrael hitetlenségben tér vissza saját országába, és azután megtér Krisztus megjelenésekor, amely Izrael érdekében történik.
„ÖTÖDSZÖR. Hogy minden újjáépítésre vonatkozó emberi terv az Úr második eljövetelének járuléka, mivel minden nemzet alá lesz rendelve az ő uralmának. . . .
„HETEDSZER. Hogy az ebben a kijelentésben megtestesülő igazságok a legnagyobb gyakorlati értékkel bírnak a keresztény jelleg és tevékenység meghatározásában, tekintettel a pillanatnyi égető problémákra.”
15. a) Mit ábrázolt Nebukadnezár álmában a terebélyes fa? b) Mi történt a Babiloni Birodalom világhatalmával Nebukadnezár őrültsége idején? c) Hogyan alakult a világhatalom, miután Babilon mint világbirodalom megszűnt létezni?
15 Az álomban, amelyet Jehova Isten a „szolgájára”, Nebukadnezár királyra bocsátott, „hét idő” szerepelt. Ezeket a mennyből rendelték el. Vajon milyen kapcsolatban vannak a „pogányok idejével”; vagy talán éppen egybeesnek azzal és azonosak is az utóbbival? Nos, következő módon kapcsolódnak hozzá: A prófétai álomban a toronymagas, terebélyes fa elvont értelemben a világuralmat ábrázolja. Mivel az álom idején Nebukadnezár, Jehova Isten ’szolgája’ tartotta kezében a világuralmat, a fa személy szerint ezzel az uralkodóval volt összefüggésben, és azt mondhatjuk, hogy őt ábrázolta. De vajon ez a világuralom elbukott, amikor a király megőrült és nem ülhetett a birodalmi trónon? Vajon ezzel megszűnt a Babiloni Birodalom világuralma? Nem, tovább folytatódott az uralkodó visszaállításáig, sőt utódainak uralma alatt is, akik sorrendben: Evil-Merodák, Nabonidus és Belsazár. Ezután a világuralom a következő világhatalmakra szállt át, a Perzsa Birodalomra, a Görög Birodalomra, a Római Birodalomra, majd annak kinövésére, az Angol-Amerikai világhatalomra.
16. Tulajdonképpen kinek a világuralmát függesztette fel a pogány világhatalmaknak ez a sorozata, és hány „időnek” kellett eltelnie a jelképes fa csonka törzse felett?
16 Ez alatt a hosszú időszak alatt vajon kinek a világuralma szűnt meg tulajdonképpen és hevert mintegy arcra borulva — már ami képviseletét, Jeruzsálemet, a ’nagy Király városát’ illeti? Annak a világuralma, akit Nebukadnezár a „Legfelségesebb” és a „mennyek Királya” névvel illetett, tehát Jehováé. A vas- és rézabroncsokba fogott csonka fatörzs az ő felfüggesztett világuralmát ábrázolta. Jehova Isten „hét időt” szabott ki, aminek a jelképes fatörzs felett kellett eltelnie.
17. a) A „hét idő” helyett milyen kifejezést használ jó néhány bibliafordítás? b) Hogyan lehetséges, hogy még Jeruzsálem újjáépítése után is folytatódott annak pogányok általi tiprása?
17 A „hét idő” helyett „hét év” kifejezést használ néhány fordítás, például: a The Living Bible, a Moffatt, a Today’s English Version és az An American Translation. Nebukadnezár elmeállapota valószínűleg a lycanthropia néven ismert elmebaj (amikor a beteg valamilyen állatnak képzeli magát) hét évig tartott. Gyógyulása után elismerte az Istent, aki meggyógyította, ámbár nem engedte vissza Isten népét a szülőhazájába. Jehova Isten elrendelte, hogy Jeruzsálem és Júda földje 70 évig pusztaság maradjon. De Jeruzsálem lábbal tiprása a pogányok részéről azután is folytatódott, amikor Jeruzsálemet a hazatért zsidók i. e. 537-től kezdve újjáépítették. Hogyan? Nos, ők továbbra is pogány fennhatóság alatt maradtak anélkül, hogy Dávid királyi utódai közül bárki is trónon ült volna Jeruzsálemben független királyként. Nyilvánvaló tehát, hogy Jehova Isten esetében a „hét idő” jelképes kifejezés, tehát hét évnél hosszabb időszak, i. e. 607-től számítva (Dániel 4:16, 23, 25, 32).
18. Jelképes értelemben számítva, minek felel meg a „hét idő”, és mikor ért véget?
18 A bibliai prófétai időszámításnál egy holdévet 360 napban számolnak. A jelképes év vagy ’idő’ tehát 360 naptári évnek felel meg. Hét jelképes „idő” vagy „esztendő” tehát 7 × 360, vagyis 2520 évvel egyenlő. I. e. 607-től számítva — amikor Jeruzsálemet, a „nagy Király városát” Jehova „szolgája”, Nebukadnezár elpusztította, s amikor a pogányok elkezdték Jeruzsálemet lábbal tiporni —, a 2520 évnek i. sz. 1914 őszén kellett lejárnia.
19. a) Mi jellemezte a földön az 1914-es évet? b) Minek jött el az ideje abban az esztendőben, és mit tett a „mennyek Királya” a saját lakhelyén?
19 A földünkön ezt az évet a világuralomért kitört első világháború jellemezte. A „mennyek Királyának” lakhelyén azonban elérkezett az idő arra, hogy Jehova megmutassa: „a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságán, és annak adja, akinek akarja” (Dániel 4:22, 29, JP). Elérkezett hát a kitűzött idő, hogy eljöjjön az, „akié a törvényes jog”, és a Legfelségesebb „neki adja” az uralmat (Ezékiel 21:30–32, JP; 21:25–27, New World Translation). Itt a megdicsőített Messiásról van szó, akinek a menny Királya adott életet, hogy szellemi Fia legyen, vagyis a mennyei életre feltámasztott Jézus Krisztusról (Zsoltárok 2:1–7). Eljött az ideje, hogy a menny Királya így szóljon Fiához: „Menj, uralkodj ellenségeid között!” (Zsoltárok 110:1, 2). Ez mindenképpen azt jelentette, hogy a „pogányok ideje” bizony lejárt.
[Lábjegyzet]
a Figyeljük meg az 1Mózes 14:1-ben a címet: „Tidál, a Góim királya” (Károli), „Tidal, a Goiim királya” (The Holy Scriptures [1952], The Jewish Publication Society of America). Az Authorized Version így fordítja: „Tidal, a nemzetek királya”. A goiim kifejezésre vonatkozóan lásd még az 1Mózes 14:9, és a Józsué 12:23. versét. Figyeld meg a The Jerusalem Bible szövegét is.
Tudnál válaszolni rá?
◻ A jelek szerint mi szűnt meg, amikor a zsidók elfoglalták 1967-ben a földi Jeruzsálemet, de vajon véget vetett ez az esemény Jeruzsálem pogányok általi tiprásának?
◻ Mikor kezdődött el a „pogányok ideje”, és milyen esemény jelezte azt?
◻ Hogyan lehet kiszámítani, hogy a pogányok ideje 2520 évig, vagyis i. sz. 1914-ig tart?
◻ Mit ábrázol a Dániel próféciájában szereplő terebélyes fa, és mit jelent az, hogy kivágták, majd újra kinőtt?