A nőtlenség áldás lehet

„Vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyek királyságáért. Aki fel tudja fogni, fogja fel.” — Máté 19:12, UV.

1. Hogyan tekintették Jehova szolgái a régi időkben a házasságot és azt, hogy szülők legyenek, összehasonlítva a hajadon vagy nőtlen állapottal?

SOK ember valójában nem tudja megérteni azt, hogy valaki hogyan becsülheti többre a nőtlenséget a házasságnál. Amióta Jehova Isten az első két embert, Ádámot és Évát összeházasította, az emberi család legtöbb tagja előbb vagy utóbb arra az elhatározásra jutott, hogy megházasodik. A régi időkben Jehova szolgái között is ritkán fordult elő, hogy valaki nőtlen vagy hajadon maradt. Amikor Jefte lánya apja kívánságának teljesítése végett lemondott arról, hogy férjhez menjen, ez szomorúságot okozott neki. Édesapja engedélyével társnőivel együtt két hónapra felment a hegyekbe, hogy „szüzességét elsirassa”. (Bír 11:38, UV) Igen, a házasságot és azt, hogy szülők lehessenek, az emberek nagyobb áldásnak tekintették, mint a hajadonságot vagy nőtlenséget. — Ruth 4:13-17; Zsolt 127:3-5; Péld 5:18; 18:22; 31:10; Préd 9:11.

2. Mennyiben változott Jézus Krisztus földrejövetelével a házasságról alkotott nézet?

² Először kb. 4000 évvel az első házasságkötés után történt utalás arra, hogy bizonyos férfiak és nők számára jobb lenne, ha nem házasodnának meg. Akkor egy új korszak kezdődött: a keresztény korszak. Az ezáltal bekövetkezett változások befolyást gyakoroltak a házasságról és a hajadon állapotról alkotott nézetekre is, melyek az izraeliták körében a Törvényszövetség köteléke alatt már hosszú ideje fennálltak. Amikor Jézus, a keresztényiség megalapítója egyszer a válásra vonatkozó kérdésre válaszolt, világossá tette, hogy tanítványai között Isten eredeti elhatározásának kell helyreállni a házassággal kapcsolatban. Megengedhetetlenné vált a többnejűség, valamint az olyan válás, melynek alapja nem a házastársi hűtlenség. — Máté 19:4-9.

3. a) Hogyan reagáltak a tanítványok, mikor Jézus a házasságról mint kötött kapcsolatról beszélt? b) Helyesen következtettek a tanítványok a házassággal kapcsolatban? c) Jézus szavai szerint miért heréltek egyes emberek?

³ Hogyan reagáltak Jézus tanítványai, mikor Ő a házasságról mint kötött kapcsolatról beszélt? Ezt mondták: „Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem tanácsos megházasodni.” (Máté 19:10, UV) Úgy vélték, jobb lenne nem megházasodni, mint kockára tenni, hogy felbonthatatlan házasságuk boldogtalan legyen. Ámde mégsem lenne jó, ha valaki csak a házassági nehézségektől való félelem miatt, vagy mert nem képes arra, hogy társa javára kész legyen bizonyos dolgokról lemondani, minden áron arra törekedjen, hogy ne házasodjon meg. Ez kiderül a következő szavakból is, melyeket Isten Fia a tanítványainak mondott: „Ő pedig mondta nekik: ,Nem mindenki fogja fel ezt a beszédet [az egyedüllétre vonatkozóan], hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyek királyságáért. Aki fel tudja fogni, fogja fel.’” — Máté 19:11, 12, UV.

SZELLEMI OK

4. Mi a legnemesebb alapja a nőtlen állapotnak és miért?

⁴ A legtisztább alap a hajadon állapotra vonatkozóan szellemi jellegű. Egy férfi vagy nő számára nincs magasztosabb cél, mint magát a Királyság szolgálatába állítani és embereknek segíteni, hogy az örök életet mint csodálatos jutalmat megragadják és szilárdan megtartsák. Mert egy nem házas ember mentes mindazoktól a gondoktól és aggodalmaktól, melyek azokat érik, akik házasok és gyermekeik vannak. Így Istent teljesebb mértékben tudja szolgálni. Ezért az egyedüllét valóban kívánatos lehet és áldást eredményez.

5. Van-e lehetősége minden embernek a nőtlen állapotra, és hogyan tűnik ki ez azokból az utasításokból, melyek a kisegítő szolgáknak vagy véneknek szólnak?

⁵ Ez az önkéntesen választott nőtlen állapot csak azok számára jó, akik „fel tudják fogni”. Az első évszázad keresztényei között csak kevesen voltak, akik ebben a helyzetben voltak. Ez világosan kitűnik abból az utasításból, amely azokra vonatkozott, akiket kisegítő szolgáknak és véneknek ajánlottak. Ezeknek ügyelniük kellett arra, hogyan igazgatják családjukat. Ez azt mutatja, hogy azok az emberek, akik elég idősek voltak, hogy kinevezzék őket, általában nős emberek voltak és gyermekekkel rendelkeztek. — 1Tim 3:2, 12; Tit 1:6.

6, 7. Hogyan tudhatja valaki teljes bizonyossággal, hogy ő azok közé tartozik-e, akik a nőtlen állapotot meg tudják valósítani?

⁶ Mivel Isten legtöbb szolgája az elmúlt évszázadokban előbb vagy utóbb megházasodott, felvetődik az a kérdés, hogy honnan tudhatja valaki egész bizonyossággal, hogy ahhoz a kevéshez tartozik-e, akiknek a nőtlen vagy hajadon állapotra szükségük van. Pál apostol a következő ihletett választ adja: „Aki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hanem hatalma van a tulajdon akarata fölött és azt végezte el szívében, hogy megtartja szüzességét, jót cselekszik.” — 1Kor 7:37, UV.

⁷ Annak, aki a nőtlenség „adományával” rendelkezik, saját magának kell felismernie, hogy a házasságról való lemondás — szellemi okokból — jelenti számára a jobb utat. Ez nem azt jelenti, hogy a házas és családi élet utáni vágyát elnyomja. Nem, neki a szívében szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznie arról, hogy a házasságról való lemondás számára az igazit jelenti, és késznek kell lennie a szükséges erőfeszítések megtételére, hogy emellett a tisztaságát is megőrizze. Gondolkodásmódja vagy álláspontja semmi esetre sem szabad, hogy megrendüljön azért, mert neki beláthatatlan ideig nőtlennek kell maradnia.

8. a) Különb emberré tesz-e valakit a házasságról való lemondás? b) A Róma 12:3-8 alapján milyen kiegyensúlyozott szemlélettel kell rendelkeznünk az „adományokkal” kapcsolatban, és hogyan kell felhasználnunk azokat?

⁸ Természetesen az a valaki, aki a Királyság-érdekek miatt a házasságról lemondott, nem nézheti le a házas keresztényeket. Ő Isten szemében ettől még nem jobb. Fel kell ismernie, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhető az, hogy ő ilyen. Hogy milyen kiegyensúlyozott szemlélettel kell rendelkeznie minden egyes kereszténynek, az Pál apostol szavaiból tűnik ki világosan a Róma 12:3-8-ban:

„Mert a nékem adatott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert amiképpen egy testben sok tagunk van; minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van, azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, akár Írás-magyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben, az előljáró szorgalmatossággal, a könyörülő vidámsággal mívelje.”

Így tehát adományainkat nem arra kell felhasználni, hogy mások fölé emeljük magunkat, hanem hogy a gyülekezetet szolgáljuk és annak tagjait építsük.

AKI AZ „ADOMÁNNYAL” NEM RENDELKEZIK

9. Miért hasznos még az olyan felnőttek számára is, akik nem akarnak egyedül maradni, néhány évet várni a házassággal?

⁹ Feltételezhető azonban, hogy egy keresztény szeretne megházasodni. Habár nem rendelkezik a nőtlen állapot adományával, ez nem azt jelenti, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meg kell házasodnia. Különösen akkor, ha csak húsz éves, az életről még sokat tanulhat. A nőtlenekkel, házasokkal és minden korosztálybeli gyerekekkel való kapcsolata által sok tapasztalatot gyűjthet az emberek közötti kapcsolat területéről. Aki mint felnőtt még néhány évig nőtlen marad, valószínűleg rendelkezni fog azokkal a tapasztalatokkal és ismeretekkel, amelyekre szüksége van az élettárs megválasztásához és a házastársi kötelezettségek ellátásához.

10. Hogyan tűnik ki az 5Mózes 7:3, 4-ből és az 1Korinthus 7:39-ből az, hogy Jehova érdeklődik az ő szolgái házassága iránt?

¹⁰ A keresztényeknek sohasem szabad elfelejteniük, hogy a Legfelségesebb érdeklődik hű szolgáinak házassága iránt. Pontosan tudja, hogy egy rossz házasság a hitre végzetes hatást gyakorolhat. Ezért tiltotta meg az izraelitáknak, hogy más istenek imádóival házasságot kössenek. (5Móz 7:3, 4) Pál apostol is rámutat arra, hogy egy keresztény özvegy „szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban”. (1Kor 7:39) Éppen ezért nem ésszerű-e úgy következtetni, hogy amikor Jehova Isten látja, hogy valamely szolgájának valóban szüksége van házastársra, meghallgatja a jó házastársért mondott imát? Egész biztosan megteszi ezt, ha a szükségesség valóban fennáll!

11. a) Mit tegyenek azok a keresztények, akik valóban igénylik a házasságot, de még nem találták meg a megfelelő házastársat? Miért? b) Milyen bibliai példák mutatják, hogy Jehova — ha szükséges — arról is gondoskodni tud, hogy valaki, akinek házastársra van szüksége, a megfelelőt meg is kapja?

¹¹ Ez nem azt jelenti, hogy a házasságokat az égben határozzák el, s hogy Jehova minden felnőtt szolgája számára csupán egyetlen ideális keresztény házastárs létezik. Nem, ez csupán azt jelenti, hogy Jehova gondoskodni tud arról, hogy önátadott szolgái azt kapják, amire szükségük van, szükség esetén egy jó házastársat is, ha nehezükre esne, hogy nőtlenek és emellett tiszták maradjanak. (Péld 19:14) A Legfelségesebb gondoskodott arról, hogy Izsák jó feleséget találjon, s hogy Ruth jó férjet kapjon. Ezt a két házasságot Jehova valóban megáldotta, mert az érdekeltek mindenekelőtt azt vették figyelembe, hogy az ő akaratát cselekedjék. (1Móz 24:2-4, 12-27, 50, 51, 67; Ruth 1:16, 17; 3:10; 4:13-17) Ezért kell azoknak a keresztényeknek, akik a házasságot igénylik, ezt a kérést imájukba belefoglalni, és azután türelmesen Jehovára várni, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy Ő a mi boldogságunkat és javunkat mindig figyelembe veszi.

VEGYÜK SZEMÜGYRE EGYEDÜLÁLLÓ SZEMÉLYEK JÓ PÉLDÁIT!

12. Miért tanulhatunk az olyan személyek példáinak megfigyeléséből, akik nőtlenek és mégis boldogok voltak?

¹² Minden egyes nőtlen személy — akár rendelkezik a nőtlenség adományával, akár nem — tanulhat a Bibliában említett személyektől, akik egyedülállók és mégis boldogok voltak. Egy példa megfigyelése segítségre lehet abban, hogy hogyan lehet egy nem házas embernek értelmes és megelégedett élete. Maguk a házaspárok is hasznot meríthetnek egy ilyen példa megvizsgálásából, mert az idő és a körülmények a házas embert is megfoszthatják párjától, s akkor olyan kérdés előtt állhat, hogy megházasodjon-e mégegyszer, vagy sem.

13. Mire összpontosított teljesen Jézus mint nőtlen ember, és milyen volt az ő magatartása a szolgálatával kapcsolatban?

¹³ Jézus mint nőtlen ember adta számunkra a legjobb példát. Ő teljes mértékben arra összpontosított, hogy Atyja akaratát cselekedje. Azt mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, s hogy az ő munkáját elvégezzem.” (Ján 4:34, UV) Isten Fia kora reggel kelt fel és egész éjszakáig végezte szolgálatát: tanította a népet, meggyógyította a betegeket és megszabadította őket a démoni megszállástól. (Márk 1:32; Luk 21:37, 38) Szabad akaratából szolgált az embereknek. Ez abból a válaszból is kitűnik, amelyet annak a leprásnak adott, aki ezt mondta neki: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” A Biblia erről így számol be: „Jézus pedig kinyújtván kezét érinté őt, mondván: ,Akarom, tisztulj meg!’” — Luk 5:12, 13, UV.

14. Mi mutatja, hogy Jézus szívesen volt együtt férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel?

¹⁴ Figyelemre méltó az a tény is, hogy Jézus minden ember között — férfiak, nők, és gyerekek között — jól érezte magát. Elfogadott meghívásokat szokásos étkezésekhez, akár ünnepi lakomákra is, és kihasználta a lehetőségeket, melyek ott adódtak, hogy fontos szellemi dolgokat közöljön. (Luk 5:29-32; 14:1-24) Házas emberek is tartoztak a legbizalmasabb barátai közé. (1Kor 9:5) Különösen kedves volt Jézus számára Lázár és nővérei: Mária és Márta. Gyakori vendég volt náluk bethániai házukban. (Luk 10:38-42; Ján 11:1, 5) Jézus örömét lelte a gyermekekben is. Egyszer a tanítványok megpróbálták a szülőket visszatartani attól, hogy gyermekeiket hozzá vigyék, azért, hogy megérintse őket és imádkozzon értük. „Amikor Jézus ezt meglátta — így mondja a Biblia —, felháborodott és így szólt [a tanítványainak]: ‚Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket. . . .’ Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.” — Márk 10:13-16, UV.

15. Mi járul hozzá ahhoz, hogy — amint Jézus Krisztus példája mutatja — egy egyedülálló boldog és megelégedett legyen?

¹⁵ Jézus Krisztus példája mutatja, hogy az egyedülállóknak, akik boldogok szeretnének lenni, arra kell teljes mértékben összpontosítaniuk, hogy idejüket, erejüket és képességeiket osztatlan szívvel embertársaik szolgálatába állítsák. Őszinte érdeklődéssel kell rendelkezniük az emberek iránt és szívesen kell együtt lenniük férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel egyaránt. Ésszerűen tudjanak örülni életüknek, túlzott önmegtagadás nélkül, ami teljesen „értéktelen a test vágyaival vívott harcban”. — Kol 2:23, UV.

16. a) Mi mutatja, hogy Pál apostol nőtlensége áldás volt mások számára? b) Véghez vihetett volna Pál mint házas ember olyan nagy munkát, mint amilyenről a 2Korinthus 11:23-28-ban találunk említést?

¹⁶ Pál apostol is, aki Jézus Krisztust követte, teljes megelégedést talált mint nőtlen ember az ő szent szolgálatában. Jehova ki nem érdemelt kedvessége által lehetővé vált számára, hogy megerőltetőbb munkát végezzen, mint más apostolok; ezer kilométereket utazott szárazon és vízen, és gyülekezeteket alapított Európában és Kisázsiában. (1Kor 15:9, 10) Ha felesége és gyermeke lett volna, biztosan soha nem vállalkozott volna ilyen kiterjedt evangelizáló munkára, amely többször is veszélyes helyzetekbe sodorta őt az akkori körülmények miatt. I. sz. 55-ben azt mondotta magáról: „Több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.” (2Kor 11:23) Önzetlen és egész lelkű szolgálata eredményeként Pál tapasztalhatta azt, hogy milyen boldogító érzés adni. Ezért szerették úgy őt a hittestvérei. — Csel 20:24-27, 31-38.

17. Milyen életet kell élni az olyan embereknek, akik a Királyság-érdekek miatt nem házasodnak meg?

¹⁷ Amikor Pál ihletés alatt a nőtlen állapotot ajánlotta, nem akart ezáltal önző, kényelmes vagy élvhajhászó életre buzdítani. Nem, ő olyan életmódot ajánlott, amely ‚állandó és osztatlan szolgálatkészséget’ jelent Jehova számára. A házastárs és a gyermekek iránti gondoktól és aggodalmaktól szabadon állhat Jézus Krisztus és embertársai szolgálatára az egyedülálló ember. (1Kor 7:32-35) Saját tapasztalatai alapján Pál meggyőződött arról, hogy azok, akik rendelkeztek az adománnyal és nőtlenek tudtak maradni, boldogabbak voltak, ha magukat az adakozásnak adhatták át. (1Kor 7:40) Azt írta: „Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is, de kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.” — 1Kor 7:7, UV.

18. a) Hogyan használta jól ki idejét Anna és Dorkász? b) Hogyan lehetnek hajadonok a Máté 28:19, 20, az 1Timótheus 5:10 és a Titus 2:3-5-tel összhangban mások áldására?

¹⁸ Voltak olyan asszonyok is, akik azáltal, hogy hajadonok maradtak, nagyon boldogok lettek. Jó példa erre Anna. Hét évi házasság után meghalt a férje és ő nem ment férjhez élete végéig. Hogyan töltötte ki az idejét? Szellemi dolgokat helyezett első helyre. Még 84 éves korában ,sem hiányzott soha a templomból, hanem böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált éjjel és nappal’. (Luk 2:36, 37, UV) Később a keresztény gyülekezetben is voltak hajadon nők, akik valóban áldást jelentettek mások számára. Ezek egyike Dorkásza volt. „Gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.” A gyülekezet özvegyei számára „ruhákat és öltözeteket csinált”. (Csel 9:36, 39) Jó cselekedeteihez tartozott az is, hogy a messziről jött keresztényeket is vendégszeretettel fogadta, a rászorultaknak vigasztalást nyújtott és segítségben részesítette őket. (Hasonlítsd össze az 1Timótheus 5:10-zel!) Mint Jézus Krisztus követője, kétségtelenül beszélt másoknak a Királyságról. — Máté 28:19, 20.

19. Miért kell azokat a keresztényeket értékelnünk, akik a nőtlen vagy a hajadon állapotot választották?

¹⁹ Miként az első évszázadban, úgy most is vannak egyedülálló férfiak és nők, akik a keresztény gyülekezet gazdagítására szolgálnak. A legnagyobb örömet szerzi számukra, hogy magukat másoknak — a gyülekezeten belül, vagy akár kívül — teljesen átadhatják. Mivel ők nem a saját érdekeiknek szolgálnak, hanem Uruk és Tanítójuk, Jézus Krisztus érdekében, ezért az ő nőtlen vagy hajadon állapotuk áldás. Nem kell-e tehát értékelni ezt az adományt a gyülekezet többi tagjainak is, amiért lehetővé tette oly soknak közülük, hogy jó szolgálatot végezzen?

20. Hogyan lehet az önátadott egyedülálló keresztények élete kielégítő, és milyen szavakkal buzdítja őket az Ésaiás 56:5?

²⁰ A házasságról és gyermekáldásról való lemondásuk nem azt jelenti, hogy az életük eltékozolt. Sőt, egyre mélyértelműbb, megelégedettebb lesz. Nincs ugyan saját családjuk, de a keresztény gyülekezetben sokan vannak, akik mint apa, testvér és nővér éppúgy, mint fiú vagy lány, teljes szívvel mellettük állnak. (Márk 10:30) Boldogítja őket Jehova biztosítéka: „Adok nekik házamban és falaimon belül helyet és oly nevet, amely jobb mint a fiakban és lányokban élő név, örök nevet adok nekik, amely soha el nem vész.” — És 56:5.

[Lábjegyzet]

[Kép az 5. oldalon]

Jézus Krisztus nyugodtan tudott viselkedni mindenkinek — férfiaknak, nőknek és gyermekeknek — a társaságában, és kiváló példát nyújtott abban, hogy hogyan lehet sikeressé tenni a nőtlenséget

[Kép a 6. oldalon]

Pál apostol, aki az egyedüllétet ajánlotta azok számára, akik ezzel az adománnyal rendelkeztek, jó példát mutatott, s ezzel mások lelkiismeretére hatott