1914 — az a nemzedék, amely nem múlik el
„SEMMIKÉPPEN nem múlik el ez a nemzedék”, mondta Jézus (Máté 24:34). Mit értett Jézus a „nemzedék” kifejezésen?
Az 1914-es nemzedék című könyvében Robert Wohl történész professzor egy szokatlan meghatározást ad a nemzedék szóra: „Egy történelmi nemzedéket nem az időrendi pontok és határok határozzák meg. Nem azonos a két dátum közötti idővel... Inkább olyan mágneses mezőhöz hasonlít, amelynek gyújtópontjában egy vagy többféle tapasztalat összpontosul... Az egy nemzedékhez való tartozás tudatának kialakulásához tehát egy lényeges dolog tartozik: olyan közös eseményátélési keret, amely a múlthoz semmivel sem kapcsolódik... Ez az eseményátélési keret a nagy történelmi események: háborúk, forradalmak, elemi csapások, éhínség és gazdasági válságok átéléséből adódik.”
Ebből a szemszögből az 1914-18-as világháború, következményeivel együtt, adja azt az eseményátélési keretet, amely a nemzedék megjelölésére szolgál. Ahogy Wohl professzor fejtegeti: „Az első világháború a múlttal való gyökeres szakítás érzetét keltette bennünk. Azok, akik az első világháborút átéltük, nem tudtunk szabadulni attól a gondolattól, hogy egy világ véget ért és egy más világ kezdődött el 1914 augusztusában.”
Jézus a „nemzedék” szót sokszor használta különböző szituációkban és eltérő jelentésekben. Nos, mit értett Jézus a „nemzedék” szón, amikor azt mondta, hogy „ez a nemzedék semmiképpen el nem múlik”? Egyesek a „nemzedék” szó jelentését úgy próbálták értelmezni, hogy az 30, 40, 70, sőt 120 év. A nemzedéknek azonban minden bizonnyal inkább emberekhez vagy eseményekhez kell kapcsolódnia, s nem annyira rögzített (konkrét) időponthoz.
A bibliai görögből fordított „nemzedék” szó jelentését így adják vissza: „Az egy időben születettek csoportja.... Ezzel kapcsolatos az a jelentése is: kortársak vagy egykorúak csoportja.” (The New International Dictionary of New Testament Theology) „Mindazok, akik egy adott időben születtek, de átfogóbb értelemben azok is beletartoznak, akik egy adott időbeli generációban éltek, vagyis a kortársak.” (A Greek-English Lexicon of the New Testament. Szerkesztette: Walter Bauer, V. kiadás, 1958) E meghatározások értelmében tehát azokról van szó, akik e történelmi esemény időpontja körül születtek, továbbá azokról, akik azóta ebben az időszakban éltek.
Ha Jézus ebben az értelemben használta a „nemzedék” szót, és ezt alkalmazzuk 1914-re, akkor annak a nemzedéknek a csecsemői ma már hetven vagy hetven egynéhány évesek. Azok pedig, akik már 1914-ben éltek, jócskán benne vannak a 80 vagy 90 éves korukban, sőt egyesek már száz évüket is elérték. De még milliók élnek ma is abból a nemzedékből! És egyesek közülük „semmiképpen ki nem halnak, míg mindezek meg nem történnek” (Lukács 21:32).
1914 óta már két világháborút és több nagyobb konfliktust éltünk át. Ehhez járultak az éhínségek, földrengések, járványos betegségek, és más hasonló dolgok (Lukács 21:10, 11). Jézus mégis kijelentette: „Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek” (Máté 24:34). Ezért joggal kérdezhetjük: Milyen nagyobb eseményekre kell még várakoznia az 1914-es nemzedéknek? És számíthatnak-e arra, hogy mindezek még abban az időben megtörténnek, ami még hátra van e nemzedék életéből?
Mi várható ezután?
Különösen 1919 óta Jehova Tanúi figyelemre méltó módon teljesítik be Jézus egyik jövendölését, méghozzá úgy, hogy közben az egész világ részéről üldözést szenvednek el. Ez a jövendölés így szól: „És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Igen, ennek a munkának mindaddig folynia kell, míg Jehova azt nem mondja, hogy elég, és csak akkor jön el a vég.
Milyen események aktuálisak tehát még abban az időben, ami még hátra van az 1914-es nemzedék számára? A Biblia félreérthetetlenül rámutat néhány olyan nagyobb fejleményre, amely majd a „nagy nyomorúsághoz” vezet, vagy annak részét alkotja, ami tudvalevőleg Armageddonban, a „mindenható Isten nagy napja csatájában” fog tetőzni (Máté 24:21; Jelenések 16:14, 16). Sürgető tehát megtudnod, mik ezek a fejlemények, mert addig kell a szükséges óvintézkedéseket megtenned, amíg nem késő (Sofóniás 2:3).
Pál apostol egy ilyen fejleményről jövendölt e szavakban: „Ti magatok is jól tudjátok, hogy Jehova napja úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. Amikor azt mondják majd: ,Béke és biztonság!’, akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás.” Ez a prófécia megérteti velünk, hogy közvetlenül a dolgok rendszerének a befejezése előtt, valamilyen rendkívüli módon kihirdetik majd a ,békét és biztonságot’, akár az Egyesült Nemzetek, akár attól függetlenül politikai és vallási vezetők. És mi követi ezt a nyilatkozatot? Pál azt mondja: „Akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás” (1Thessalonika 5:2, 3).
Számít-e, milyen vallást gyakorolsz?
Vajon ez a pusztulás téged is érinthet? Bizonyára a világ sok vallása közül az egyiket gyakorlod. De tisztában vagy-e azzal, hogyan tekinti Isten ezeket a vallásokat? Mi vár rájuk a jövőben?
Az ihletett János apostol a „nagy parázna” jelképében beszél a „Nagy-Babilonról”. Egy olyan rendszert ért ezen, amely évszázadok során mindig nagy hasznot húzott a politikai hatalmat gyakorló „föld királyaival” folytatott intim barátságból. De ez a „parázna” hasznot húzott az „utazó kereskedőkkel”, vagyis a világ kereskedelmi elemeivel folytatott kereskedelmi ügyletekből is. Melyik rendszer az, amely uralkodni tudott „a népek, tömegek, nemzetek és nyelvek” felett? A hamis vallás! Igen, minden, Jehova Isten szemszögéből hamisnak ítélt vallás egyetemlegesen alkotja ezt a „nagy paráznát”, amely voltaképpen világbirodalom. De mi vár rá a közeljövőben? (Jelenések 17:1–8, 15; 18:15–17).
A Jelenések 17:16. verse azt mutatja, hogy (a „skarlát színű vadállat”) az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül levő radikális politikai elemek meggyűlölik a nagy vallásos paráznát és elpusztítják. Az ENSZ-en belül a már hatalmasra duzzadt ateista és vallásellenes erők lépéseket tettek, hogy saját uralmi területükről száműzzék a vallást. De még drasztikusabb intézkedésekre fog sor kerülni a közeljövőben, amikor ezek a politikai elemek nemcsak a kereszténységet, hanem a többi nagy vallásrendszert is elpusztítják. Logikusan az Isten Királyságát hűségesen hirdető Jehova Tanúi is számíthatnak az istenellenes erők támadására. De ez egyértelmű lesz azzal, mint ha magát Istent támadnák meg, és ő megfizet majd ellenségeinek az ő armageddoni háborújában (Jelenések 17:3, 12–16; 16:14–16; Ezékiel 38:10–12, 18–23; Zakariás 2:8).
Van még elég idő?
Csupán emberi nézőpontból ítélve a dolgokat, azt mondhatnánk, ezek a fejlemények aligha következhetnek be még az 1914-es nemzedék idejében. De az 1914-es nemzedéket érintő összes megjövendölt események beteljesedése független volt minden, viszonylag lassúnak ítélt emberi akciótól. Jehova prófétai szava Jézus Krisztus szájából így hangzik: „Semmiképpen nem múlik el ez a [1914-es] nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek” (Lukács 21:32). Jehova pedig, aki az ihletett és tévedhetetlen prófécia forrása, e viszonylag rövid időn belül is be tudja teljesíteni Fia szavait (Ésaiás 46:9, 10; 55:10, 11).
Vannak-e olyan múltbeli példák a bibliai jövendölések tekintetében, amelyek az emberek hitetlenkedése és kétkedése ellenére is beteljesedtek? Vannak. Vizsgáljunk meg ezekből egyet-kettőt. I. sz. 33-ban Jézus Krisztus Jeruzsálemről és templomáról ezt jövendölte: „Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának, Továbbá, amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet táborozó seregek veszik körül, tudjátok meg, hogy elközelgett a pusztulása” (Lukács 21:6, 20).
33 évvel később a római hadsereg, Cestius Gallus vezetésével, megtámadta Jeruzsálemet és már-már győzött. Ekkor Gallus tábornok minden érthető ok nélkül visszavezényelte csapatait és elvonult. Egyes zsidók akkor bizonyára azt gondolhatták magukban, elmúlt a veszély, szent városuk elkerülte a pusztulást. De hamarosan mást kellett tapasztalniuk. Ugyanis négy év múlva visszatért a római hadsereg, de most Titus parancsnoksága alatt, és elpusztította Jeruzsálemet és templomát.
Jézus jövendölései a legapróbb részletekig beteljesültek. G. A. Williamson Josephus, Zsidó háborújának bevezetőjében ezt mondta: „Ha csak az evangéliumok lennének az egyedüli adatok információink számára, könnyen abba a kísértésbe eshetnénk, hogy Jézus figyelmeztetéseit túlzóknak tartsuk. Egyáltalán el lehetett-e képzelni, hogy e hatalmas Templomban kő kövön ne maradjon lerombolatlanul? És mégis ez történt. A történelem tanúskodik róla. A pusztulás totális, teljes mértékű volt.... Mindez a tragikus történet bámulatos pontossággal meg lett jövendölve.”
Ahogyan Jézusnak a Jeruzsálemre vonatkozó jövendölései az i. sz. 33-tól számított nemzedék idején belül beteljesedtek, ugyanúgy a vég idejére szóló jövendölései is beteljesednek még az 1914-es nemzedék életén belül (Dániel 12:4). Ez azt jelenti, hogy nemcsak ez a nemzedék, hanem az összes most élők számára csodálatos perspektívák tárulnak fel. Miért? Mert Jézus e nemzedéket érintő nagy horderejű eseményekkel kapcsolatban ezt is megmondta: „Amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok meg, hogy közel van az Isten királysága” (Lukács 21:28, 31).
Isten Királyságának közelsége egyben pontot tesz a jelenlegi viszályt szító, politikai és kereskedelmi rendszerek végére. Azt jelenti, hogy küszöbön áll egy igazságos kormányzat minden engedelmes ember számára. Választhatod az örök életet „az új egekből és új földből” álló elrendezés alatt (2Péter 3:13; János 17:3). Igen, élve megláthatod ennek az ígért új rendnek az eljövetelét, az 1914-es nemzedék még ma élő tagjaival együtt, vagyis azokkal, akik élni fognak még abból a nemzedékből, amely el nem múlik.