Elfogadta az Istentől jövő irányítást

TEGYÜK fel, egy tökéletes gyermeket bíznak a gondjaidra, és neked a megfelelő módon fel kell nevelned. Micsoda kihívás! Hogyan teljesíthetné ezt egy tökéletlen ember? Csakis úgy, ha elfogadja az Istentől jövő irányítást, és alkalmazza a mindennapi életében.

Jézus nevelőapja, József is pontosan ezt tette. A Józsefről szóló, részletekre kiterjedő apokrif tanokkal ellentétben a Biblia nem mond sokat a Jézus korai életéveiben alázatosan betöltött szerepéről. Tudjuk, hogy József a feleségével, Máriával nevelte fel Jézust, de négy másik fiút is és lányokat is (Márk 6:3).

József Izrael királyának, Dávidnak a leszármazottja volt, Salamon vonalán keresztül. Jákob fia volt és Héli veje (Máté 1:16; Lukács 3:23). A galileai Názáret városában szolgáló ácsként anyagi erőforrásai korlátozottak voltak (Máté 13:55; Lukács 2:4, 24; vö. 3Mózes 12:8). Szellemiekben azonban gazdag volt (Példabeszédek 10:22). Ez biztosan azért volt így, mert elfogadta az Istentől jövő irányítást.

József kétségtelenül szelíd és alázatos zsidó férfiú volt, aki hitt Istenben és azt szerette volna tenni, ami igazságos. Az életéről az Írásokban feljegyzett néhány esemény azt mutatja, hogy mindig engedelmeskedett Jehova parancsainak. József mindig alávetette magát ezeknek a parancsoknak, akár a törvényben szerepeltek, akár közvetlenül angyalokon keresztül kapta azokat.

Nehézségekkel terhelt, igazságos ember

Mit tegyen egy istenfélő ember, ha nagyobb nehézségekkel kerül szembe? Nos, Jehovára kell ’vetnie a terhét’ és követnie kell az Istentől jövő irányítást! (Zsoltárok 55:23). Így cselekedett József is. Már jegyesek voltak Máriával, és „mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték [Mária] a Szent Lélektől”. József, „mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani”. Miután József átgondolta a dolgokat, Jehova angyala megjelent neki álomban, és ezt mondta: „József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” Felébredve József „úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak” (Máté 1:18–25). József elfogadta az Istentől jövő irányítást.

Augustus császár kiadott egy rendeletet, mely szerint az embereknek be kellett jegyeztetniük magukat szülővárosukban. József és Mária ennek engedelmeskedve elment a júdeai Betlehembe. Mária ott életet adott Jézusnak, s egy jászolba kellett fektetnie, mert nem találtak az istállón kívül más szállást. Ezen az éjszakán pásztorok látogatták meg a csecsemőt, akik angyali üzenetet kaptak erről a különleges születésről. József és Mária mintegy 40 nappal később a Törvénynek engedelmeskedve, áldozattal együtt bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban. Mindketten csodálkozva hallgatták az idős Simeon prófétai szavait, amelyekkel elmondta, hogy Jézus hatalmas dolgokat fog tenni (Lukács 2:1–33; vö. 3Mózes 12:2–4, 6–8).

Bár úgy tűnhet, a Lukács 2:39 arra utal, hogy József és Mária rögtön azután, hogy bemutatták Jézust a templomban, Názáretbe mentek, ez az idézet azonban a beszámoló tömörített változatának egy részlete. Kitűnik, hogy egész sok idő telt el, miután bemutatták a gyermeket a templomban, s a keleti asztrológusok (mágusok) Máriát és Jézust a betlehemi házukban látogatták meg. Az isteni közbeavatkozás megakadályozta, hogy látogatásuk halált hozzon Jézusra. A mágusok távozása után Jehova angyala megjelent Józsefnek álomban, és ezt mondta neki: „Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.” József szokásához híven megfogadta az Istentől jövő irányítást, és családját Egyiptomba vitte (Máté 2:1–14).

Heródes halála után Egyiptomban egy angyal jelent meg Józsefnek álomban, s ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére.” Meghallva azonban, hogy Heródes fia, Arkhelaus uralkodik apja helyén, József félt visszatérni Júdeába. Megfogadva az álomban adott isteni figyelmeztetést, Galilea területére ment, és Názáret városában telepedett le (Máté 2:15–23).

Szellemi ember

József ügyelt rá, hogy családja betartsa az Istentől származó törvényt, s hogy szellemileg jól táplált legyen. Egész családját magával vitte évente a Pászka ünnepére Jeruzsálembe. József és Mária az egyik ilyen alkalommal éppen visszatérőben voltak Názáretbe, már egynapi járóföldre Jeruzsálemtől, amikor észrevették, hogy nincs meg a 12 éves Jézus. Visszatértek Jeruzsálembe, alapos kutatásba kezdtek, s végül megtalálták a templomban, amint éppen hallgatta és kérdezgette az ott lévő tanítókat (Lukács 2:41–50).

Úgy tűnik, József hagyta, hogy a felesége kezdeményezzen néhány dologban. Amikor például visszatértek Jeruzsálembe és rátaláltak Jézusra a templomban, Mária beszélt kisfiával erről az esetről (Lukács 2:48, 49). Jézus miközben „ácsmester fiaként” cseperedett, szellemi oktatást kapott. József megtanította az ácsmesterségre is, hiszen Jézust ’ácsmesternek, Mária fiának’ nevezték (Máté 13:55; Márk 6:3). Az istenfélő szülőknek is teljes mértékben ki kell használniuk napjainkban a hasonló lehetőségeket, hogy gyermekeiket oktassák, különösen, amikor szellemi képzésben részesítik őket (Efézus 6:4; 2Timótheus 1:5; 3:14–16).

József kilátásai

Az Írások nem mondanak semmit József haláláról. Érdekes azonban, hogy a Márk 6:3 „Mária fiának”, nem pedig József fiának nevezi Jézust. Ez arra utal, hogy József ekkor már halott volt. Ezenkívül ha József élt volna i. sz. 33-ig, a megfeszített Jézus nem valószínű, hogy János apostol gondjaira bízta volna Máriát (János 19:26, 27).

József tehát azok között az elhunytak között lesz, akik meghallják majd az Emberfiának szavát és előjönnek a feltámadás útján (János 5:28, 29). József, ha majd megismeri Jehova örök életre vonatkozó szándékát, kétségtelenül boldogan fog élni a lehetőséggel és engedelmes alattvalója lesz a nagy égi Királynak, Jézus Krisztusnak pontosan úgy, ahogyan több mint 1900 évvel ezelőtt hallgatott az Istentől jövő irányításra.

[Kép a 31. oldalon]

József szellemi oktatásban részesítette Jézust, de ácsmesterségre is tanította