Olvasók kérdései

Milyen legyen a magatartásunk a keresztényi megkeresztelkedésekkor?

Ez érdekes kérdés, hiszen bár olvasóink közül már a legtöbben megkeresztelkedtek, mégis érintve vannak ebben, akárcsak azok, akik alávetik magukat a keresztelkedésnek. Vegyük először azokat, akik vízbe való teljes bemerítéssel keresztelkednek meg. Hogyan viselkedjenek?

A Máté 28:19, 20-ban Jézus azt mondta követőinek, hogy menjenek és képezzenek az emberekből tanítványokat, tanítva és megkeresztelve őket. Nem túlfűtött érzelmi élménynek mutatja be a keresztelkedést, nem olyan tettnek, amely pillanatnyi lelkesedésből fakad. Ez komoly lépés, amint azt Jézus példájából is látjuk. A Lukács 3:21 ezt mondja: „mikor . . . Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megnyilatkozék az ég.” Igen, Példaképünk komolyan vette a keresztelkedést, és imateljes állapotban volt. Elképzelhetetlen, hogy miután kijött a vízből, győzelmi jelet mutatott volna, kurjantott volna, vagy hogy felemelt kézzel hadonászott volna a karjaival a levegőben, bár néhányan nemrégiben így tettek. Nem, egyedül Keresztelő János volt jelen, Jézus pedig Atyjához fordult imában.

A Biblia azonban azt sem sugallja, hogy a keresztelkedésnek komor vagy gyászos eseménynek kell lennie, amely különleges testtartással vagy szavalással járna, mint ahogyan azt a kereszténység néhány egyházában elvárják napjainkban. Nos, gondolj Pünkösdre, amikor több ezer zsidó és prozelita vetette alá magát a keresztény keresztelkedésnek. Előtte már tanulmányozták Isten Törvényét, és kapcsolatba kerültek Istennel. Ezért mindössze tanulniuk kellett róla, és el kellett fogadniuk Messiásnak Jézust. Ha ezt megtették, akkor megkeresztelkedhettek.

A Cselekedetek 2:41 elmondja: „A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének.” Örömet találtak a Messiásról szóló izgalmas hírben, és ez a szívből jövő öröm bizonyára kiterjedt magára a keresztelkedésre is, egy olyan keresztelkedésre, amelyet kétségtelenül száz meg száz boldog néző előtt hajtottak végre. Még az angyalok is figyeltek az égben, és örvendeztek. Emlékezz Jézus szavaira: „mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén” (Lukács 15:10).

Többféle lehetőség van arra, hogy egy keresztelkedésen mindannyian ki tudjuk mutatni a komolyságot és az örömet egyaránt. Néhány egyházban a keresztelkedők fehér vagy fekete ruhát viselnek. Az Írások egyszerűen nem támogatnak ilyenféle követelményt. Mégsem volna helyénvaló a hiányos fürdőruha, vagy az olyan, amelyik többet enged láttatni; ez férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik. És amint már megemlítettük, az új keresztény, amikor kijön a vízből, ne tegyen különleges mozdulatokat, és ne is csináljon úgy, mint aki nagy győzelmet aratott. A keresztény testvériségből a többiek boldogok, hogy ez az új testvérük megkeresztelkedett. Éreznie kell, hogy a hitnek e megnyilvánulása csupán a kezdeti lépés a feddhetetlenség hosszú útján, hogy elnyerjük Isten helyeslését (Máté 16:24).

A nyilvános megkeresztelkedés nézőiként mi is osztozunk az alkalom örömteljességében, különösen, ha egy rokonunk vagy olyan valaki keresztelkedik meg, akivel mi tanulmányoztuk a Bibliát. Ahhoz azonban, hogy teljes mértékben osztozni tudjunk ebben, végig figyelnünk kell a jelöltekkel együtt az előadásra, hallgassuk meg, amint nyilvánosság előtt válaszolnak a nekik feltett kérdésekre, és csatlakozzunk hozzájuk az imában. Ha így teszünk, ez segít nekünk, hogy magát a keresztelkedést továbbra is helyes szemszögből lássuk; így Isten nézőpontja szerint fogjuk szemlélni. A keresztelkedés után örömünkkel nem jár győzelmi parádé, virágcsokor vagy a megkeresztelkedett tiszteletére rendezett összejövetel. Ellenben odamehetünk új testvérünkhöz vagy testvérnőnkhöz, hogy kifejezzük, mennyire örülünk ennek a csodálatos lépésének, és hogy szívélyesen üdvözöljük keresztény testvériségünkben.

Összefoglalva tehát, mindannyiunknak — beleértve azokat is, akik vízbe való bemerítésnek vetik alá magukat — megfelelő komolysággal kell értékelni a keresztelkedést. Ez nem a kirobbanó érzelemnyilvánításoknak, társas összejöveteleknek vagy hangos jókedvnek a helye. De nem is a komorság vagy a gyász ideje. Méltán örülhetünk annak, hogy újak csatlakoztak hozzánk az örökké tartó élethez vezető úton. Örömmel üdvözölhetjük új testvéreinket és testvérnőinket.

[Egész oldalas kép a 31. oldalon]