Magyarázatait tanítványaihoz intézve, így kezdi Jézus beszédét: „Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek Isten királysága. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek . . . Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben.”

Jézus a boldogság fogalmán egyszerűen nem azt érti, hogy valaki jókedvű vagy vidám, mint például, amikor valaki tréfálkozik. Az igazi boldogság mélyebbről fakad; igazi megelégedettséget fejez ki, és az élettel való megelégedettséget és a beteljesedés érzését jelenti.

Mit ért Jézus e szavain? Miért jaj azoknak, akik gazdagok, akik nagy nevetve csak az élvezeteket hajhásszák és az emberek tetszésére törekednek? Azért, mert ha valaki ilyen javakkal rendelkezik és ezeket dédelgeti, ezzel Isten szolgálatát, vagyis azt, ami egyedül hozhat igazi boldogságot, kizárja saját életéből. Ugyanakkor Jézus nem azt akarja állítani, hogy ha valaki egyszerűen szegény, éhezik, és szomorkodik, attól már boldog lesz. Gyakran azonban éppen az ilyen hátrányos helyzetű emberek reagálnak kedvezően Jézus tanításaira, és ők azok, akik jutalmul igazi boldogsággal áldatnak meg.