A Hegyi Beszéd — 4. és 5. boldogsága
HEGYI BESZÉDÉBEN említett negyedik ,boldogság’-ról Jézus ezt mondta: „Boldogok azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot, mert megelégíttetnek.” (Máté 5:6) Lukács beszámolójában ezt olvashatjuk erről: „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert megelégíttettek.” — Luk 6:21.
Ha csak Lukács evangéliumára tekintünk, az ember azt gondolhatná, hogy Jézus kizárólag olyan emberekről beszélt, akik anyagi táplálék utáni éhséget éreztek. Máté azonban világosan közli velünk, hogy Ő olyanokra gondolt, akik erőteljes vágyat éreznek az igazságosság után. Mindenesetre ez a két gondolat összhangban van egymással, ugyanis akik hiányt szenvednek a szó szerinti ételben és italban, általában még érzékenyebben ébrednek tudatára annak, milyen széles körben terjedt is el a sokféle jogtalanság a dolgok jelen rendszerében. Így az az éhségük vagy vágyuk, hogy meglássák az igazságosságot győzedelmeskedni, még erőteljesebben hajthatja őket.
Az az „igazságosság”, amelyről Jézus beszélt, a helyesnek azt a minőségét jelenti, amely teljes mértékben Isten akaratához és parancsaihoz igazodik. Jézuséhoz hasonló gondolatot fejezett ki a zsoltáros, amikor úgy beszélt magáról, mint akit „szétzúzott a sóvárgás” Isten igazságos bírói döntései után. — Zsolt 119:20; hasonlítsd ezt össze az Ésaiás 26:9, 10-zel!
A boldogságról mondott kijelentésével ellentétben Jézus ezt mondta: „Jaj nektek, akik most meg vagytok elégítve, mert éhezni fogtok.” (Luk 6:25) Azok, akik „megelégíttettek” elégedettek azzal, amit a világ felkínál számukra. Jóllehet talán állítják, hogy hisznek Istenben, nem ismerik fel milyen mélységesen szükségük van rá, de nem is sóvárognak igazságosságának irányadó mértékei után. (Jel 3:17) A bajok idején azonban pillanatnyilag felébredhet bennük ilyen éhség az isteni vezetés után. Ez különösképpen igaznak fog bizonyulni, amikor Isten véget vet a dolgok jelen rendszerének az elkövetkező „nagy nyomorúság”-ban. (Máté 24:21; Jel 7:14) Az ilyen korábban önelégült személyek akkor majd „éhezni fognak”. Az Isten segítségéért és vezetéséért elhangzó őrjöngő kiáltásaikat nem hallgatják meg. (Hasonlítsd ezt össze az 1Sámuel 28:4-6; Zsoltárok 18:42 és Példabeszédek 1:28-32-vel!) Jehova igéjének meghallását illetően abban az időben reménytelenül tapasztalnak majd ,éhséget és szomjúságot’. — Ámos 8:11, 12.
Jézus azonban boldognak jelenti ki azokat, akik most éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot. Miért? Azért, mert „megelégíttetnek”, vagyis teljes mértékben megelégedettséget éreznek majd. Jézus maga is sokban hozzájárult ehhez. Mialatt leleplezte az álszemérmes vallásvezetők képmutatását, „akik magukban bíztak, hogy [ők] igazságosak”, Jézus azt tanította, hogy mindazok, akik bevallják bűnösségüket és megbánással keresnek megbocsátást, igazságos állást nyerhetnek Isten előtt. — Luk 18:9-14; hasonlítsd ezt össze a Máté 5:20; 23:23, 24-gyel!
Az igazságosság utáni éhség és szomjúság még nagyobb kielégítését tette lehetővé Jézus halála és feltámadása. Ezzel kapcsolatban ezt olvassuk: „Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, az pedig ingyen ajándék, hogy igazságosaknak lehessen kijelenteni őket ki nem érdemelt kedvességből a Krisztus Jézus által lefizetett váltságdíjjal szerzett szabadulás által.” — Róma 3:23, 24; hasonlítsd ezt össze az Ésaiás 53:11; Dániel 9:24-27 és a Jelenések 7:9, 14-gyel!
Ezen életfontosságú éhség és szomjúság még további ,kielégítése’ vált lehetővé i. sz. 33 Pünkösdje után, ugyanis a szent szellem akkor kezdett „meggyőző bizonyítékot adni a világnak . . . az igazságossággal kapcsolatban”. (Ján 16:8) Ez igaznak bizonyult, minthogy Isten szelleme volt a felelős a Keresztény Görög Iratok létrehozásáért, ami nélkülözhetetlen eszköz ,az igazságosságban való fegyelmezéshez’. (2Tim 3:16) Istennek ugyanez a hatékony ereje képesíti az embereket arra, hogy felöltsék ,az új egyéniséget’ amely a gonosz dolgok gyakorlását és a képmutatást „valódi igazságossággal” helyettesíti. (Ef 4:24) Az igazságosság utáni éhség és szomjúság végső és teljes mérvű kielégítését akkor tapasztaljuk majd, ha Isten hűséges imádóiként örök életet nyerünk tökéletesen igazságos körülmények között. — 2Pét 3:13; Jel 21:1-5.
IRGALOM „AZ IRGALMASAK” IRÁNT
Ezt követően a Hegyi Beszédben Jézus ezt mondta: „Boldogok az irgalmasak, mert irgalmat tanúsítanak majd irántuk.” — Máté 5:7.
Az irgalmasság nem csupán jótékony tettek elvégzéséből áll, mert ezt képmutatással is végre lehet hajtani. (Máté 6:1, 2) „Az irgalmasak” olyan személyek, akiknek a valódi indíttatását a gyöngéd együttérzés és a rokonszenv vezérlik valamely szerencsétlen személy iránt, és akik ennélfogva az ilyen személy érdekében cselekszenek. Jézus tökéletes példát állított fel ebben a vonatkozásban. Az Írások ismételten kijelentik, hogy mielőtt csodákat művelt volna a szenvedés és elkeseredettség enyhítése érdekében Jézus „szánalmat érzett” vagy ,szánalomtól volt indíttatva’. — Máté 14:14; 15:32-38; 20:34; Márk 1:40-42; Luk 7:13-15.
Az irgalmasság kétféleképpen válik nyilvánvalóvá: (1) bírói értelemben, amikor az emberek megbocsátanak azoknak, akik ellenük vétenek; (2) a kedvesség, figyelmesség és szánalom pozitív cselekedetei révén, melyek enyhülést szereznek az előnytelen helyzetben levőknek.
A keresztények útmutatást kapnak, hogy „legyenek Isten utánzói”, aki elsődlegesen élen jár abban, hogy nagyvonalúan megbocsásson a megbánást tanúsító bűnösöknek. (2Móz 34:6, 7; Zsolt 103:10; Péld 28:13; Ef 4:31-5:2) Pozitív módon nézve a dolgot, akik Istennek kívánnak tetszeni, készeknek kell lenniük a hatalmukban álló bármilyen segítséget megadni azoknak, akik szerencsétlen körülményeknek estek áldozatul. (Luk 10:20-37) Különösen jó módja az irgalmasság kinyilvánításának az, ha bibliai igazságokat osztunk meg másokkal. Megfigyelhetjük, hogy amikor az embereknek egy tömege Jézus elé került, midőn éppen úton volt, hogy egy kicsit megpihenjen, „szánalomra indult irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És kezdte sok dologra tanítani őket.” — Márk 6:34.
Az irgalmasak „boldogok”, amiért „irgalmasságot tanúsítanak” irántuk. Egyfelől tapasztalják ezt az embertársakkal való mindennapi bánásmódjukban. A másokkal való irgalmas bánásmód arra ösztönzi őket, hogy hasonlóval viszonozzák azt. (Luk 6:38) A leglényegesebb azonban az, hogy az irgalmas személy iránt Isten tanúsít irgalmat. Ezzel kapcsolatban írja Jakab: „Mert aki nem gyakorol irgalmasságot, ítélete irgalmasság nélkül lesz. Az irgalmasság diadalmasan ujjong az ítélet felett.” (Jak 2:13) Amikor az Isten előtti ítéletre kerül sor, a valóban együttérző személyek úgy találják majd, hogy a mások iránt kinyilvánított irgalmasságuk ténylegesen diadalmaskodni fog bármilyen hátrányos ítélet felett, melyet Isten egyébként rájuk kiszabna. (2Tim 1:16-18) A bűnök megbocsátásának és az örök életnek a lehetősége csak az irgalmas személyek számára van. „Ha nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket”, jelentette ki Jézus, „a ti Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” — Máté 6:15; 18:35.