Aranyszabály – mi az?

„NÉZD! Én nem bántom embertársaimat. Felőlem azt csinálhatnak, amit akarnak. De, ha valaki bajba jut, természetesen igyekszem tőlem telhetően segíteni rajta.” Te is ezt gondolod? Természeti katasztrófák idején – gyakran sokak meglepetésére – bőséges segítőkészség és önzetlenség mutatkozik meg. De elegendő ez?

Ha szülő vagy, kétségkívül figyelmezteted gyermekeidet, hogy játszótársaikat ne ingereljék. Azok a sebhelyek, amelyeket valaki gyermekkorában szerzett, azt mutatják, hogy milyen fájdalmas következményei lehetnek annak, ha valaki ezt a tanácsot nem fogadja meg. Igen, mi megtanultuk a keleti filozófus, Konfucius által írt kristálytiszta életbölcsességet: „Amit nem szeretnél, hogy veled cselekedjenek, te se cselekedd azt másokkal.” Volt-e tudomásod arról, hogy ez csupán egy rosszabb minőségű, negatív változata az úgynevezett aranyszabálynak?

Egy pozitív szabály

A Websterʼs New Collegiate Dictionary (Webster-féle új akadémiai szótár) az „aranyszabályt” így határozza meg: „Helyes cselekvést irányító erkölcsi szabály, hivatkozva a Máté 7:12. és Lukács 6:31. versekre: Úgy bánjatok másokkal, ahogy szeretnétek, hogy ők bánjanak veletek.” Vess egy pillantást a bekeretezett részre és vizsgáld meg, hogy a különböző fordítások hogyan adják vissza a Máté 7:12. versét, és hogyan domborítják ki ennek az életszabálynak a bölcs voltát.

Érdemes megfigyelni, hogy bár a szavak fordításonként különböznek egymástól, de a szabály mindenütt pozitív értelmű. Végtére is Jézus a Hegyi beszédében korábban ezt mondta: „Állandóan kérjetek és adni fognak nektek, kitartóan keressetek és találtok; folyton zörgessetek és megnyitnak majd nektek. Mert mindaz aki kér, kap, és mindaz aki keres, talál, s mindazoknak akik zörgetnek, megnyitnak” (Máté 7:7, 8). Kérni, keresni, kopogtatni, mind pozitív cselekvés. „Ezért mindazt, – folytatja Jézus – amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük” (Máté 7:12).

A Biblia megmutatja, hogy Jézus tanítványai szintén alkalmazták ezt a szabályt életmódjukban (Róma 15:2; 1Péter 3:11; 3János 11). Sajnos az emberi kapcsolatok jelenlegi állapota viszont azt tanúsítja, hogy legtöbben nem e szabály szerint élnek – legyenek ezek akár névleges keresztények, vagy nem. Ez azt jelenti, hogy ez az erkölcsi viselkedési szabály talán nem érvényes többé? Vagy esetleg már kiment a divatból?

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Ökumenikus fordítás).

„Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (Békés–Dalos fordítás).

„Mindenben úgy tegyetek hát az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy ők tegyenek veletek” (Csia fordítás).

„Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Károli).

„Amit azért elvártok másoktól, ti is azt tegyétek velük” (The New Testament in the Language of Today; fordította: W. F. Beck).

„Ugyanazt cselekedjétek másokkal, amit elvártok magatokkal szemben” (The New Testament; fordította: C. B. William).

Az aranyszabály – miért érvényes még mindig?

A TISZTA arany sohasem veszíti el fényét, így becsülik és értékelik az aranyból készített ékszert. Rendszerint nem dobjuk el e nemes fémből készített, megrongálódott tárgyakat, mivel az arany megtartja értékét, hanem elvisszük az aranyműveshez, aki ismét egy új művészi tárgyat készít belőle.

Hasonlóképpen az aranyszabály sem veszíti el értékét, annak ellenére, hogy Jézus már közel 2000 éve jelentette ki. Ha tehát megvizsgáljuk vagy megállapítjuk az okokat, amiért érvényes napjainkban, képesek leszünk jobban értékelni azt.

Amikor Jézus közölte az aranyszabályt: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük”, még a következőt is hozzáfűzte: „Mert ezt jelentik a Törvény és a Próféták” (Máté 7:12). Mit értettek ezen Jézus tanítványai és azok, akik ezt hallották?

„Mi a Törvény, és mit jelentenek a Próféták?”

„A Törvényen” azokat a korai írásokat értették, amelyek a Biblia első öt könyvét alkották: Mózes első könyvétől Mózes ötödik könyvéig. Ezekben olvasható Jehovának a magra vonatkozó szándéka, aki a gonoszt majd végérvényesen eltörli (1Mózes 3:15). Ezek a bibliai könyvek tartalmazták a Törvényt, vagy azoknak a parancsolatoknak a gyűjteményét, amelyeket Jehova i. e. 1513-ban adott Izrael nemzetének a Sínai-hegyen, a közbenjáró Mózesen keresztül.

Izraelt az isteni törvény tartotta elkülönítve a környező nemzetektől. Az izraelitáknak ezért óvakodniuk kellett minden olyan dologtól, amely veszélyeztette volna Jehova előtti kedvező állásukat. Ők voltak az ő kizárólagos tulajdona, és áldásainak úgy örvendhettek, ha megmaradtak ebben az állapotukban (2Mózes 19:5; 5Mózes 10:12, 13). A mózesi törvény az Isten iránti kötelezettségeken kívül, feladatként adta nekik, hogy jól bánjanak az Izraelben lakó jövevényekkel. Többek között kimondta: „Az idegen lakos, aki mint idegen tartózkodik nálad, olyan legyen köztetek, mint a köztetek született; úgy szeresd azt, mint önmagadat. Én vagyok Jehova a ti Istenetek” (3Mózes 19:34). Izraelben a királyok idejében az idegen állampolgárságú lakosok sok kiváltságnak örvendtek: részt vehettek pl. Isten templomának építkezésében Jeruzsálemben (1Krónika 22:2).

Az Izraelnek adott Törvény tiltotta a házasságtörést, a gyilkosságot, a lopást és mások javainak jogtalan megkívánását. Ezek a tilalmak, „minden más parancsolattal együtt”, a következő szabályban foglalhatók össze: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Pál apostol még hozzáfűzte: „A szeretet nem bánik gonoszul a felebaráttal; ezért a szeretet a törvény betöltése” (Róma 13:9, 10).

Ha a Törvény volt az aranyszabály alapja, mi a helyzet „a Prófétákkal”?

A Héber Iratok prófétai könyvei megerősítik az aranyszabály érvényességét. Ezekből kitűnik, hogy Jehova olyan Isten, aki szándékát hűségesen megvalósítja. Megáldja hűséges szolgáit, akik tökéletlenségük ellenére megpróbálnak igazságosan cselekedni és őszinte megbánást tanúsítanak, ha helytelenül cselekedtek. „Mosakodjatok meg; tisztítsátok meg magatokat; távolítsátok el a cselekedeteitek gonoszságát szemeim elől; szűnjetek meg rosszat cselekedni. Tanuljatok meg jót tenni; keressétek az igazságot, tereljétek helyes útra az elnyomót; szolgáltassatok igazságot az apátlan fiúnak; pártfogoljátok az özvegyek ügyét” (Ésaiás 1:16, 17).

Jehova megígérte, hogy mindaddig támogatja az ő népét, amíg ők helyesen viselkednek másokkal és Istennel szemben. „Ezt mondja Jehova: ʼTartsátok meg a törvényt és tegyétek azt ami igazságos. . . Boldog az a halandó, aki így cselekszik, és az az emberek fia, aki ehhez ragaszkodikʼ” (Ésaiás 56:1, 2).

Krisztus irányítja az ő gyülekezetét

Krisztus azért jött, hogy betöltse a Törvényt és a Prófétákat, és azóta Jehova örök szándékának megvalósulása egyre közelebb került (Máté 5:17; Efézus 3:10, 11, 17–19). Az egykori mózesi törvény helyébe az új szövetség lépett, amelybe zsidók és pogányok is felvétettek (Jeremiás 31:31–34). Ennek ellenére napjainkban a keresztény gyülekezet még mindig az aranyszabály szerint él. És itt van egy további ok, amiért el kell ismernünk a szabály érvényességét: Krisztus az újkori keresztény gyülekezet tevékeny vezetője. Ő nem változtatta meg utasításait. Ihletett tanácsa még ma is érvényes.

Mielőtt Jézus a földről eltávozott, megparancsolta tanítványainak, hogy képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül és tanítsák meg őket „mindazoknak megtartására, amiket én parancsoltam nektek”. Ez az utasítás magában foglalta az aranyszabályt is. Jézus tanítványait így biztosította: „Íme, én veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20).

A Lukács 6:31-ben történt feljegyzés szerint Jézus ezt parancsolta: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy ők is bánjanak veletek.” Milyen szép példát állított fel Jézus számunkra a másokkal való jó cselekvés kezdeményezésében!

Jézus a földi szolgálata alatt gondosan megfigyelte, mi mindent kell elszenvedniük az embereknek, és mély együttérzést tanúsított irántuk. Az egyik prédikáló körútja alatt szánalmat érzett a sokaság iránt, amelyet látott. De a szánalmon kívül kész volt azonnal segíteni is rajtuk. Hogyan? Nagyfokú prédikáló kampányt szervezett, aminek következtében a tanítványai eljutottak az emberek otthonaiba. Utasítása így hangzott: „Amelyik városba vagy faluba bementek, ott érdeklődjetek, ki méltó arra, és ott szálljatok meg, amíg el nem távoztok.” Jézus további szavaiból kitűnik, hogy ez a munka az ő Atyja támogatását és áldását élvezte: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem elküldött. . . Aki pedig egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány, bizony mondom nektek, semmiképpen se veszíti el jutalmát” (Máté 9:36–10:42).

Hogy az aranyszabály a mások érdekében végzett pozitív értelmű tevékenységet foglalja magában, kitűnik Jézus következő szavaiból, amelyeket egy másik alkalommal mondott: „Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek ezért? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek ezért? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. Ti azonban szeressétek folyton ellenségeiteket is, és tegyetek jót. . . és nagy lesz akkor a jutalmatok” (Lukács 6:32, 33, 35). Következésképpen, ha még mindig az érvényben lévő aranyszabályt követjük, ez arra fog serkenteni bennünket, hogy tegyünk jót azokkal az emberekkel is, akiket esetleg még személyesen nem ismerünk.

Még mindig érvényes, még mindig alkalmazható

Talán a legdöntőbb bizonyíték arra, hogy az aranyszabály még mindig érvényes, azoknak a személyes tapasztalataiból látható, akik megpróbáltak eszerint élni. Azok a keresztények, akik naponként Isten törvényével összhangban élnek, nagy örömet és gyakran váratlan áldásokat tapasztalnak. Egy keresztény asszony, aki egy egészségügyi klinika személyzetével barátságosan és udvariasan viselkedett megfigyelte, hogy előnye származott ebből, mert az ápolók és az orvosok is mindent megtettek a meggyógyítása érdekében.

Jehova Tanúi közül azok, akik a gyorsépítésű Királyság-terem tervezésében vettek részt, szintén megerősíthetik az aranyszabály érvényességét. Barátságos látogatásokat végeztek az építkezési telek közelében élő embereknél, hogy informálják őket arról, mi a tervük. Ezek a látogatások legtöbbször kedvező hatást váltottak ki. A korábban ellenséges érzületű embereknek lehetőségük volt megfigyelni, hogy a Tanúk jót tesznek embertársaikkal, és első kézből láthatták Isten népének együttműködését a munkában. Ennek eredményeként egyesek felajánlották az építkezésben való közreműködésüket – vagy közvetlenül, vagy úgy, hogy készek voltak bizonyos szükséges dolgokat rendelkezésünkre bocsátani. (Vö. Zakariás 8:23.)

Egy Londonban (Anglia) élő iráni Tanú, egy élelmiszerboltban bevásárolt. A bolt vezetője megsértette, mivel külföldi volt. A testvér azonban nem ijedt meg, kedvesen és tapintatosan kifejtette, hogy ő Jehova Tanúja, aki nem érez előítéletet a más nemzetiségű emberek iránt. Ellenkezőleg, még meg is látogatja szomszédait a Biblia üzenetével. Az eredmény? A bolt tulajdonosa a rendelt élelmiszereken kívül még külön édességekkel is megajándékozta a Tanút.

Természetesen az aranyszabály nem korlátozódik csupán ilyen apró szívességekre. Sokkal nagyobb mértékben jut kifejezésre abban a jóban, amit Jehova Tanúi világszerte cselekszenek, amikor rendszeresen felkeresik az embertársaikat otthonaikban Isten Királysága jó hírével.

Az aranyszabály szerint élni

Az aranyszabály alkalmazása azt jelenti, hogy figyelmesek vagyunk mások iránt. Ez egy pozitív irányelv. Keresnünk kell az alkalmakat, hogy jót tegyünk a körülöttünk élőkkel. Légy ezért nyílt és fejezd ki, hogy érdekel az ő személyes jólétük! (Filippi 2:4). Ha így teszel, gazdag áldásban fogsz részesülni. Jézus tanácsa szerint fogsz eljárni: „Hasonlóképpen úgy ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti égi Atyátokat” (Máté 5:16). Ha őszintén keresed őt, és mindennap az aranyszabály szerint élsz, ez esetben Jehova megáld téged (Zsidók 11:6).