Valóban volt-e szűztől-születés?
SOKAK SZÁMÁRA legenda az a hit, hogy Jézus Krisztus szűztől született. Nézetük szerint ez semmiben sem különbözik az ókori görögök és mások mítoszaitól, amelyek szerint az emberek isteni atyáktól származnak.
Van-e szilárd alapja az ilyen véleménynek? Mit szóljunk ezekről az ókori mítoszokról? A görög isteneket úgy írják le, mint akik asszonyok után sóvárogtak és azok „félisteneket” szültek nekik. Ésszerű tehát, ha a legendás „szűztől-születések” megvitatása után az Interpreter’s Dictionary of the Bible [A Biblia Magyarázó Szótára] (4. kötet 791. old.) azt mondja: „A sokistenségű keveredés e pogány mítoszai és Jézus szűztől-születésének fennkölt egyistensége között tátongó szakadék túl széles ahhoz, hogy komolyan megpróbáljuk áthidalni azt.” Azzal az állítással kapcsolatban pedig, mely szerint Jézus szűztől-születésének a gondolata a Keleti mítoszokban gyökerezik, az Encyclopædia of Religion and Ethics [Vallási és Etikai Enciklopédia] (XII. kötet 625. old.) megjegyzi, hogy nincs „semmiféle bizonyítéka” az ilyen legendának. A Jézus szűztől-születésébe vetett hitnek tehát semmi kapcsolata nincs bármilyen mitológiai természetfeletti születéssel.
De vajon valóban azt tanítja a Biblia, hogy Jézus szűztől született? Sokan azt tartják, hogy nem, hanem azt, hogy Jézust ténylegesen József fiaként tünteti fel. Az alábbiakra mutatnak rá: Názáret lakói úgy utalnak Jézusra, mint az „ács fiára” és „József egyik fiára.” (Máté 13:55; Luk 4:22) Fülöp azt mondta Nátánáelnek: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben és akiről a Próféták írtak, Jézust, a József fiát.” (Ján 1:45, UV) Egyik alkalommal, néhányan megbotránkoztak Jézuson és megjegyezték: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját?” — Ján 6:42, UV.
Ezekek a Biblia-idézetek valóban azt jelentik, hogy Jézus ténylegesen József fia volt? Nem. Mindegyik esetben a beszélők csupán egy véleményt vagy közfelfogást fejeztek ki. Mivel Jézust József és Mária nevelte fel Názáretben, joggal tekintették az ő gyermeküknek. Az embereknek általában semmi okuk nem volt arra, hogy másképpen gondolkodjanak. Hogy csupán a közvélemény alapján hívták Jézust a „József fiának”, a Lukács 3:23 is megerősíti, ahol azt olvassuk: „Maga Jézus, amikor megkezdte munkáját, mintegy harmincéves volt, és az emberek véleménye szerint József fia volt.”
Ha megvizsgáljuk azt, amit a Biblia Jézus fogantatásáról mond, az világosan megmutatja, hogy Mária valóban szűz volt. Amikor Gábriel angyal azt mondta neki, hogy fiat szül, Mária meglepődött. „Hogyan történik ez — kérdezte — mivel nem volt viszonyom férfival?” A kérdésre válaszolva, Gábriel megmagyarázta: „A szent szellem száll reád és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért azt, aki megszületik, szentnek hívják, az Isten Fiának.” Ez nyilvánvalóan isteni beavatkozást igénylő születés volt, egy csoda. Ez ad magyarázatot Gábriel további megnyugtatására: „Istennél semmilyen kijelentés nem tartalmaz lehetetlenséget.” — Luk 1:34-37, UV.
Gábriel szavaiból azt is láthatjuk, hogy a szent szellem az eszköz, amely által Jehova Isten olyasmit visz véghez, ami emberileg lehetetlen. Mit tett valójában Isten? A Biblia nem tárja fel a részleteket, de eleget mond ahhoz, hogy némi képet adjon arról, ami történt.
Hosszú idővel azelőtt, hogy emberként megszületett, Jézus már mennyei létnek örvendett az Atyjánál. Ő maga mondja: „Azért jöttem le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki elküldött engem. Mi lesz hát, ha meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?” — Ján 6:38, 62 UV.
Jézus lejövetele a mennyei birodalomból megkövetelte, hogy feladja a létét, mint szellemi személy. Erről azt mondja nekünk a Biblia: „Megüresítette magát és rabszolga formáját vette fel és az emberekhez hasonlóvá lett.” — Filippi 2:7.
Miután így megfosztotta magát a mennyei dicsőségtől, Jézusnak át kellett helyeznie az életét, annak megkülönböztető vonásaival együtt a szűz Mária méhébe. Ez Isten szent szellemének a közreműködése által történt. Nem jelentett problémát a Legfelségesebb Istennek. Mint Teremtő, teljes mértékben ismerte minden értelmes teremtményének a felépítését. Semmi sem jelentett titkot számára az emberi fogamzással és azzal kapcsolatban, ami a magzat fejlődésével történik az anyaméhben. — Jób 31:15; Zsolt 139:16; Préd 11:5.
Valóban nem lehet nehéz megérteni, hogy az élet és a személyiség-vonások áthelyezése láthatatlan módon kellett, hogy történjék és úgy is történt Isten szelleme által. Az emberek esetében az ondó és a pete egyesüléséből származó sejt létrejötte rövidebb idő alatt megy végbe, mint ameddig ennek a mondatnak a végéhez értünk. Igen, ennek a sejtnek egy parányi része tartalmazza a teljes kódot, amely egy fiút vagy egy lányt eredményez jól megkülönböztethető fizikai jellemzőkkel és egyéniséggel. Ezért csupán egy mikroszkópikus részecskére volt szükség ahhoz, hogy Mária terhes legyen Isten tökéletes Fiával.
Amikor Mária valóban teherbe esett a szent szellem által, jegyese, József dilemmában volt, hogy mit tegyen. Ez azért történt, mert még nem volt vele nemi kapcsolata. Mária terhességére vonatkozó kétségeit azonban eloszlatta az, amikor Jehova angyala feltárta előtte a tényeket, mondván: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a feleségedet, mert ami őbenne fogant, az a szent szellem által van. Fiat fog szülni, és Jézusnak kell nevezned őt.” (Máté 1:18-21, UV) Ezekután József és Mária házasságra lépett. „De ő — mondja a Biblia — nem folytatott nemi viszonyt a feleségével, míg az fiat nem szült; és Jézusnak nevezte őt.” — Máté 1:25, UV.
Semmiképpen sem nevezhető tehát Jézus József tényleges fiának. Valóban szűztől született. De miért volt erre szükség?
A Bibliából megtudjuk, hogy az első ember, Ádám az engedetlensége által elveszítette tökéletes emberi életét az összes leszármazottai számára. Azt olvassuk: „Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindannyian vétkeztek.” (Róma 5:12) Igen, Ádám ténylegesen eladta az egész emberi nemet rabszolgaként a bűnnek és a halálnak. (Hasonlítsd össze a Róma 7:14-el) Szükség volt tehát egy váltságdíjra, hogy felszabadulást hozzon Ádám leszármazottainak. Isten tökéletes igazságosságának irányadó mértéke szerint, amit a Mózesi Törvény tár fel előttünk, annak az árnak pontosan meg kellett felelnie az eljátszott értékének. A Mózesi Törvény kijelentette: „Életet életért.” (2Móz 21:23) Mivel Jézus fogantatása szent szellem által történt tökéletlen emberi atya közreműködése nélkül, pontosan megfelelt annak, amit Ádám eljátszott — emberi élete teljesen mentes volt minden gyengeségtől és tökéletlenségtől. Ezért adhatta Jézus önmagát „megfelelő váltságdíjul mindenkiért”. — 1Tim 2:6.
A bibliai bizonyíték tehát csak egyetlen végkövetkeztetéshez vezethet: Valóban létezett szűztől-születés. Csak egy ilyen csoda által születhetett meg az, akinek Isten tökéletes emberi fiává kellett lennie, a tökéletlenség legcsekélyebb nyoma nélkül. Hála legyen Istennek ezért a csodáért, amely megnyitotta az utat az emberek számára, hogy megszabaduljanak a bűntől és a haláltól!