„Rázzátok le a port lábaitokról”
1 Mire gondolt Jézus e szavakkal: „rázzátok le a port lábaitokról”? Közvetlenül azelőtt, hogy ezeket a szavakat mondta, részletes utasítást adott arra vonatkozóan, hogy a tanítványok mit tegyenek és mit ne tegyenek, vagy mit vigyenek és mit ne vigyenek magukkal a prédikáló munkában. Azután mondta el a Máté 10:11–15-ben feljegyzett szavakat.
2 Először fel kellett kutatniuk azokat, akik „méltók” voltak arra. De vajon hogyan kellett bánniuk a tanítványoknak azokkal, akik nem fogadták szívesen őket? Jézus azt mondta nekik, hogy ’rázzák le a port a lábaikról’ és menjenek tovább az útjukon. Ez azt jelenti, hogy folytatniuk kellett a „jó hír” hirdetésének munkáját, és nem vesztegethették az időt holmi dühödt vitákkal, amelyek csak tovább ingerelték volna a házigazdát és megfosztották volna a tanítványokat a békéjüktől és az örömüktől (Máté 10:13; Csel 13:50–52).
3 A Lukács 9:5 szerint Jézus azt mondta: „rázzátok le a port lábaitokról, tanúskodásképpen ellenük”. A mi szerepünk: tanúskodni a Királyságról és figyelmeztetni az embereket az Armageddonban bekövetkező pusztulásra. Ha elutasítják az üzenetünket, mi békésen távozunk, és hagyjuk, hogy az a ház vagy város viselje majd a Jehova kezétől jövő következményeket.
LEGYÜNK SZELIDEK ÉS TISZTELETTELJESEK
4 Péter ezt írta: „Hanem szenteljétek meg Krisztus mint Urat a szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szeliden és tisztelettel tegyétek” (1Pét 3:15).
5 Az alábbi tapasztalat megmutatja, mennyire bölcs dolog a békességet keresni és nem a visszavágást. „Egy fiatal testvér és én együtt mentünk végig egy kocsifeljárón a házankénti munkálkodás közben. Amikor körülbelül fele úton lehettünk, a ház gazdája kirohant a főbejáraton, és üvöltözni kezdett ránk a telkéről, hogy semmit sem óhajt tőlünk. A fiatal fiú és én mozdulatlanul álltunk, amíg befejezte, majd megfordultunk és visszamentünk az útra anélkül, hogy válaszoltunk volna az üvöltésére. Átmentünk az utcán és egy ideig egy hölggyel beszélgettünk, mintegy fél óráig. Amikor kijöttünk a hölgytől, a korábban oly haragos férfi a kocsifeljárónál állt és minket várt. Újabb kirohanásra számítottunk. Ehelyett azonban már visszanyerte nyugalmát, igen szelid volt és bocsánatot kért, amiért olyan durva módon szólt hozzánk. Úgy gondoljuk, hogy a hirtelen változás azért következett be nála, mivel mi nem vágtunk vissza” (Róma 12:17, 18).
6 Bármennyire durvák vagy közömbösek legyenek is az emberek, nem vehetik el a kedvünket és a békénket, ha helyes szellemi hajlandóságot és keresztényi magaviseletet tanúsítunk.
TEGYÜK ÉLVEZETESSÉ A SZÁNTÓFÖLDI SZOLGÁLATOT
7 Mivel egyeseknél hiányzott ez a helyes szellemi hajlandóság, igen könnyen elbátortalanodtak. Ezért szükségük lehet némi változtatásra a gondolkodásmódjukban. Soha ne légy elutasító! Kedves és barátságos módon tárd fel a Királyság-üzenetet. Ha az emberek meghallgatnak és helyesen reagálnak, az a javukra válik. Ha nem teszik, te akkor is elvégezted a figyelmeztetést (Ez 33:9).
8 Sokan azok közül, akikkel a területeden kapcsolatba kerülünk, nem akarják Jehovát szolgálni (Máté 7:13): Akik méltók rá, nyilatkozni fognak. Ezért légy továbbra is kedves, szelid, sőt ha szükséges, maradj csendben. És ha a helyzet úgy kívánja, jelképesen szólva, ’rázd le a port lábaidról’ abban a tudatban, hogy Jehova, Jézus Krisztus és a szent angyalok szemtanúi a hűséggel végzett munkádnak (Máté 24:14).