Jézus élete és szolgálata

A juhaklok és a pásztor

JÉZUS Jeruzsálemben van a templom felavatási vagy hanukka ünnepén – azon a napon, amikor az izraeliták a templom újbóli felavatását ünneplik meg. I. e. 168-ban, körülbelül 200 évvel korábban, IV. Antiochus Epiphanes elfoglalta Jeruzsálemet, és a templomot meg az oltárt megszentségtelenítette. De három évvel később Jeruzsálemet visszafoglalták, és a templomot újra felavatták. Ennek évi megünneplése: a templom felavatási ünnepe.

A felavatás ünnepe a zsidó Kiszlév hó 25-ére esik, ez a mi naptárunk szerint november második felének és december első felének felel meg. Alig több mint száz nap van már csak hátra a nagyszabású i. sz. 33 pászka ünnepéig. Mivel a felavatási ünnep a hideg évszakra esik, ezért János apostol „tél”-nek nevezi.

Jézus ezután példázatba kezd, amelyben három aklot említ, és megemlíti az ő Jó Pásztorkénti szerepét is. Az első akol, amelyről beszélt, a mózesi törvényszövetség alatti elrendezés. A Törvény védőfalként szolgált, amely a zsidókat elválasztotta azoknak az embereknek a romlott cselekedeteitől, akik nem voltak ebben az Istennel kötött különleges szövetségben. Jézus így fejtegeti: „Bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másutt hatol be, tolvaj az és rabló. Aki azonban az ajtón megy be, az a juhok pásztora.”

De jöttek mások, akik magukat Messiásnak vagy Krisztusnak tartották, de nem bizonyultak az igaz pásztornak, akiről Jézus a továbbiakban így szól: „Az ajtónálló neki kinyitja az ajtót, és a juhok meghallják az ő hangját, ő pedig néven szólítja a saját juhait és kivezeti őket. . . Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elfutnak előle, mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Az első akol „ajtónállója” Alámerítő János volt. Mint ajtónálló, János ‘ajtót nyitott’ Jézusnak, hiszen felismertette kilétét a jelképes juhok előtt, akiket majd ő kivezet legeltetni. Ezek a juhok, akiket Jézus név szerint szólít és akiket kivezet, valójában egy másik akolba kapnak bebocsátást, ahogy magyarázza is Jézus: „Bizony mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja” – vagyis az új juhakol ajtaja. Amikor Jézus megköti az újszövetséget tanítványaival és az égből kiárasztja a szent szellemet rájuk a következő pünkösdkor, ők ebbe az új akolba kerülnek.

Jézus saját szerepét így magyarázza: „Én vagyok az ajtó; aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, és ki-bejár, és legelőt talál. . . Én azért jöttem, hogy életük legyen és az teljes legyen. . . Én vagyok a jó pásztor, és én ismerem a juhaimat, és a juhaim ismernek engem, épp úgy, ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát; és én a lelkemet adom a juhokért.”

Jézus követőit nemrégen így vigasztalta: „Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot.” Ez a kicsiny nyáj, amely ténylegesen 144 000-et számlál, ebbe az új, vagy második akolba jön be. De Jézus a továbbiakban ilyen megjegyzést tesz: „Vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom, és ők hallgatnak a szavamra, és így lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Mivel a „más juhok” „nem ebből az akolból valók”, ezért kell lennie egy másik akolnak is, egy harmadiknak is. Ez utóbbi két akolba vagy karámba tartozók más rendeltetésűek. Az egyik akolban levő „kicsiny nyáj” Krisztussal az égben fog uralkodni, a másik akolban levő „más juhok” viszont a paradicsomi földön fognak örökké élni. Annak ellenére, hogy két akolba tartoznak, a juhok között nincs féltékenykedés és nem is érzik magukat elkülönítetteknek, hiszen Jézus azt mondja, hogy ők „egy nyájat” alkotnak az „egy Pásztor” alatt.

A Jó Pásztor, Jézus Krisztus, önként adja életét mindkét akolbeli juhokért. „Saját magamtól adom oda azt” – mondja. „Hatalmamban áll azt odaadni és hatalmamban áll azt ismét elfogadni. Erre vonatkozóan a parancsot az Atyámtól kaptam.” Amikor Jézus ezt mondja, meghasonlás támad a zsidók körében.

A sokaságból többen ezt mondják: „Démon van benne és őrült. Mit hallgattok rá?” De mások így felelnek: „Nem megszállott ember beszédei ezek.” Ezután, nyilvánvalóan arra az esetre utalva, amikor Jézus néhány hónappal azelőtt meggyógyított egy vakon született férfit, hozzáfűzik: „Vajon meg tudja-e nyitni egy démon a vakok szemeit?” János 10:1–22; 9:1–7; Lukács 12:32; Jelenések 14:1, 3; 21:3, 4; Zsoltárok 37:29

◆ Mi a felavatási ünnep, és mikor ünneplik?

◆ Mi az első juhakol, és ki az ajtónálló?

◆ Hogyan nyit az ajtónálló ajtót a Pásztornak, és hova nyernek bebocsátást azután a juhok?

◆ Kik alkotják a Jó Pásztor két aklát, és hány nyájjá lesznek?