Zebedeus és Salómé hűséges héberek voltak, és a bizonyítékok arra mutatnak, hogy Jánost a Szentírás tanítása szerint nevelték. Általános nézet, hogy ő volt Keresztelő Jánosnak az a tanítványa, amelyik Andrással volt akkor, amikor János bejelentette: „Íme, az Isten Báránya!” Abból, hogy habozás nélkül elfogadta Jézust mint a Krisztust, arra következtethetünk, hogy ismerte a Héber Iratokat (Jn 1:35, 36, 40–42). Bár sehol sem olvasunk arról, hogy Zebedeus akár Keresztelő Jánosnak, akár Krisztusnak a tanítványává vált volna, úgy látszik, nem ellenezte, hogy a két fia Jézussal együtt teljes időben prédikáljon.

Ha ennek fényében olvassuk János írását, kézenfekvő, hogy ő volt András meg nem nevezett társa, akinek Keresztelő János bemutatta Jézus Krisztust (Jn 1:35–40). Jézus feltámadása után János megelőzte Pétert, amikor a sírhoz futottak, hogy utánajárjanak a feltámadásról szóló hírnek (Jn 20:2–8). Megadatott neki, hogy még aznap este láthatta a feltámasztott Jézust (Jn 20:19; Lk 24:36), és a következő héten újból találkozhatott vele (Jn 20:26). Hetedmagával visszament halászni, és akkor Jézus megjelent nekik (Jn 21:1–14). Jézus feltámadása után János ott volt Galileában, a hegyen is, és saját fülével hallotta a parancsot: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Mt 28:16–20).