Jézus élete és szolgálata

Búcsúintelmek

AZ emlékvacsora véget ért, de Jézus és az apostolai még ott maradnak az emeleti szobában. Bár Jézusnak nemsokára távoznia kell, még sok mondanivalója van. „Ne rendüljön meg a szívetek” — mondja nekik. „Higgyetek Istenben!” De ennél többre van szükség. „Énbennem is higgyetek!” — teszi hozzá.

„Az én Atyám házában sok lakóhely van” — folytatja Jézus. „Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra . . ., hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És ahová megyek, tudjátok az utat.” Az apostolok nem értik, hogy Jézus az égbemeneteléről beszél, ezért Tamás megkérdezi: „Uram, mi nem tudjuk hová mégy, hogy tudhatnánk az utat?”

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” — válaszol Jézus. Igen, csak úgy mehet be valaki az Atya égi házába, ha elfogadja Jézust és követi életpályáját mert, ahogy Jézus mondja: „Senki se jön az Atyához csak énáltalam.”

„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát — könyörög Fülöp — és az elég nekünk.” Fülöp nyilvánvalóan azt akarja, hogy Jézus Isten látható megnyilvánulását tegye lehetővé, ahogy az a múltban történt látomás által Mózes, Illés és Ésaiás esetében. Pedig az apostolok valójában az ilyenfajta látomásoknál sokkal jobb dologban részesültek, ahogyan Jézus meg is jegyzi: „Oly hosszú ideje vagyok veletek és te, Fülöp mégsem ismertél meg engem? Aki engem látott, látta az Atyát is.”

Jézus oly tökéletesen visszatükrözi Atyja személyiségét, hogy aki ővele van és megfigyeli őt, valójában mintha tényleg látná az Atyát. Az Atya azonban nagyobb a Fiúnál, ahogy Jézus elismeri: „Azok a dolgok, amelyeket mondok nektek, nem tőlem származó beszédek.” Jézus nagyon helyesen mindent az égi Atyjának tulajdonít, amit tanít.

Milyen buzdító lehet az apostolok számára, amikor hallják Jézus következő szavait: „Aki hitet gyakorol énbennem, az is megcselekszi majd azokat a dolgokat, amelyeket én cselekedtem, sőt ezeknél nagyobb dolgokat is cselekszik!” Jézus nem azt akarja mondani, hogy a követői nagyobb csodatevő hatalmat gyakorolnak majd, mint ő. Nem, de azt akarja mondani, hogy sokkal hosszabb időn át végzik majd a szolgálatot, sokkal nagyobb területen, és sokkal több emberrel kapcsolatban.

Jézus a távozása után sem hagyja magukra a tanítványait. „Bármit kértek az én nevemben — ígéri nekik — én megteszem nektek.” Ezután ezt mondja: „Én kérni fogom az Atyát és ő megadja nektek a másik segítőt, az igazság szellemét, hogy az örökké veletek legyen.” Később, miután felmegy az égbe, Jézus kiárasztja a tanítványaira a szent szellemet, ezt a másik segítőt.

Jézus távozása közeledik, ezért így szól: „Egy kis idő még, és a világ nem lát engem többé.” Jézus szellemi teremtménnyé lesz, akit egyetlen ember sem láthat. De Jézus újra megígéri hű apostolainak: „Ti látni fogtok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.” Igen, Jézus nem csupán emberi alakban fog megjelenni előttük a feltámadása után, de kellő időben őket is életre támasztja fel önmagához az égbe, mint szellemteremtményeket.

Jézus ezután ezt az egyszerű szabályt adja: „Az szeret engem, akinél ott vannak a prancsolataim és megtartja azokat. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja az Atyám, és én is szeretni fogom és teljesen megmutatom magamat neki.”

Ekkor Júdás apostol, akit Taddeusnak is hívnak, félbeszakítja Jézust: „Uram, mi történt, hogy nekünk szándékozol teljesen megmutatni magad, nem pedig a világnak?”

„Ha valaki szeret engem — válaszol Jézus —, az megtartja a szavamat és az én Atyám szeretni fogja őt . . . Aki nem szeret engem, az nem tartja meg a beszédeimet.” Engedelmes követőivel ellentétben, a világ nem veszi tudomásul Krisztus tanításait. Ezért ő sem tárja fel magát előttük.

Földi szolgálata alatt Jézus sok mindent tanított az apostolainak. Hogyan fognak visszaemlékezni mindazokra, különösen azért, mert eddig az ideig oly sok mindent képtelenek voltak felfogni? Örülhetnek azonban, hogy Jézus megígéri: „A segítő, a szent szellem, amelyet az Atya küld majd az én nevemben, mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazt, amit én mondtam nektek.”

Újból vigasztalva őket, Jézus ezt mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek . . . Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne csüggedjen el a félelem miatt.” Igaz, Jézus eltávozik, de megmagyarázza: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek utamra az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.”

Jézus most már csak rövid ideig marad velük. „Már nem sokat beszélek veletek — mondja —, mert jön a világ fejedelme. És neki semmi hatalma nincs felettem.” Sátán, az Ördög, aki képes volt Júdásba bemenni és hatalmat gyakorolni felette, ő a világ fejedelme. De Jézusban semmi bűnös gyengeség nem található, amit Sátán megragadhatna, hogy elt érítse őt az Isten szolgálatától. János 14:1–31; 13:27; Lukács 22:3, 4; 2Mózes 24:10; 1Királyok 19:9–13; Ésaiás 6:1–5.

▪ Hová megy Jézus, és milyen választ kap Tamás az oda vezető út tekintetében?

▪ Nyilvánvalóan mit kér Jézustól Fülöp, amint a kéréséből sejteni lehet?

▪ Miért látta az Atyát is az, aki látta Jézust?

▪ Milyen értelemben cselekszenek nagyobb dolgokat Jézus követői annál, amit ő tett?

▪ Milyen értelemben nincs Sátánnak semmi hatalma Jézus felett?