Tizennyolcadik fejezet
„Ők nem része a világnak”
1. a) Mit kért Jézus, amikor a halála előtt imádkozott a tanítványaiért? b) Miért olyan fontos az, hogy ’ne legyünk része a világnak’?
JÉZUS a halála előtti éjszakán imádkozott a tanítványaiért. Tudta, hogy Sátán óriási nyomás alá fogja helyezni őket, ezért így szólt az Atyjához: „Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:15, 16). De miért olyan fontos elkülönülni a világtól? Azért, mert ennek a világnak Sátán az uralkodója, és a keresztények nem szeretnék olyan világnak képezni a részét, amely az ő irányítása alatt áll (Lukács 4:5–8; János 14:30; 1János 5:19).
2. Milyen értelemben nem volt része Jézus a világnak?
2 Az, hogy Jézus nem volt része a világnak, nem jelentette azt, hogy nem érzett szeretetet mások iránt. Épp ellenkezőleg. Meggyógyított betegeket, feltámasztott halottakat, és Isten Királyságáról tanította az embereket. Még az életét is odaadta az emberiségért, azonban nem szerette azon emberek istentelen magatartását és tetteit, akik Sátán világának szellemét tükrözték vissza. Ezért óva intett az erkölcstelen vágyaktól, az anyagias életmódtól, a tekintélyes előkelőség utáni mohó vágytól és az ehhez hasonló dolgoktól (Máté 5:27, 28; 6:19–21; Lukács 20:46, 47). Nem meglepő hát, hogy Jézus nem merült bele a világ politikájába sem. Bár zsidó volt, mégsem foglalt állást a Róma és a zsidók közötti politikai vitákban.
„Az én királyságom nem része e világnak”
3. a) Mivel vádolták meg Jézust a zsidó vallási vezetők Pilátus előtt, és miért? b) Mi mutatja, hogy Jézus nem akart király lenni emberként?
3 Vizsgáljuk meg, hogy mi történt, amikor a zsidó vallási vezetők letartóztatták Jézust, és a római kormányzó, Poncius Pilátus elé vitték. A valóság az, hogy kényelmetlenül érezték magukat, mivel Jézus leleplezte a képmutatásukat. Annak érdekében, hogy rábírják a kormányzót, hogy tegyen valamit Jézus ellen, a következő vádat emelték ellene: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát” (Lukács 23:2). Ez egyértelmű hazugság volt, mivel egy évvel korábban Jézus visszautasította, hogy a nép királlyá tegye (János 6:15). Tudta, hogy a jövőben égi Király lesz, és nem emberek, hanem Jehova fogja őt trónra emelni (Lukács 19:11, 12).
4. Hogyan tekintett Jézus az adófizetésre?
4 A letartóztatása előtt mindössze három nappal a farizeusok megpróbáltak kicsikarni Jézusból valami terhelő bizonyítékot az adófizetés kérdésében. Ő azonban így válaszolt: „Mutassatok nekem egy dénárt [római pénzérmét]! Kinek a képmása és felirata van rajta?” Amikor azt mondták, hogy a „császáré”, ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Lukács 20:20–25).
5. a) Milyen leckét tanított meg Jézus a tanítványainak a letartóztatásakor? b) Hogyan magyarázta meg Jézus a tetteit? c) Mi volt a tárgyalás végkimenetele?
5 Nem, Jézus nem arra tanított, hogy lázadozzunk a világi hatalmak ellen. Amikor katonák és más férfiak odamentek Jézushoz, hogy letartóztassák, Péter kihúzta a kardját, lesújtott egy férfira, és levágta az egyik fülét. Jézus azonban így szólt: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:51, 52). Másnap Jézus a következő szavakkal magyarázta meg a tetteit Pilátusnak: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak” (János 18:36). Pilátus elismerte, hogy ’semmi alapot nem talált a vádakra’, amelyeket Jézus ellen felhoztak, de a tömeg nyomásának engedve engedélyezte Jézus oszlopra feszítését (Lukács 23:13–15; János 19:12–16).
A tanítványok követik a Jézustól jövő vezetést
6. Hogyan mutatták ki a korai keresztények, hogy elkerülik a világ szellemét, és hogy szeretik az embereket?
6 Jézus tanítványai így megértették, hogy mit jelent az, hogy nem részei a világnak. Ez azt kívánta meg tőlük, hogy elkerüljék a világ Istentől elidegenedett szellemét és tetteit, amelybe beletartozott a római cirkuszok és színházak erőszakos és erkölcstelen műsora. Mivel a tanítványok nem vettek részt ilyesmiben, az emberiség gyűlölőinek tekintették őket. Ez azonban egyáltalán nem volt igaz rájuk, épp ellenkezőleg, keményen dolgoztak azon, hogy segítsenek másoknak Isten megmentésről való gondoskodásából hasznot meríteni.
7. a) Mit tapasztaltak a korai keresztények amiatt, hogy nem voltak része a világnak? b) Hogyan tekintették a politikai uralkodókat, valamint az adófizetést, és miért?
7 Jézushoz hasonlóan a követőit is üldözték, gyakran a félretájékoztatott kormánytisztviselők. Pál apostol i. sz. 56 környékén írt a római keresztényeknek, és arra buzdította őket, hogy az üldözés ellenére ’rendeljék alá magukat a felsőbb hatalmaknak’, azaz a politikai uralkodóknak, „mert nincs hatalom, csak Istentől”. Ez nem azt jelenti, hogy Jehova világi kormányzatokat hoz létre, hanem azt, hogy megengedi a működésüket egészen addig, amikortól kizárólag az ő Királysága fog uralkodni az egész föld felett. Pál ezért helyénvalóan tanácsolta a keresztényeknek, hogy tiszteljék a világi tisztviselőket, és fizessék meg az adókat (Róma 13:1–7; Titusz 3:1, 2).
8. a) Milyen mértékben tartoznak a keresztények alárendeltséggel a felsőbb hatalmaknak? b) Hogyan követték Jézus példáját a korai keresztények?
8 A politikai uralkodóknak való alárendeltség azonban viszonylagos és nem korlátlan. Ha az emberi törvények nem egyeztethetők össze Jehova törvényeivel, akkor Jehova szolgái az Ő törvényeinek engedelmeskednek. Figyeld meg, mit ír az egyik könyv a korai keresztényekről: „A római polgárok kötelességei közül a keresztények nem teljesítettek mindent. A keresztények . . . a hitük megsértésének tekintették a katonai szolgálatba való belépést, és nem vállaltak politikai tisztségeket. A császárt sem imádták” (On the Road to Civilization—A World History). Amikor a zsidó legfelsőbb bíróság ’határozottan megparancsolta’ a tanítványoknak, hogy ne prédikáljanak, ők így feleltek: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:27–29).
9. a) Miért tették azt a jeruzsálemi keresztények i. sz. 66-ban, amit tettek? b) Miért értékes példa ez számunkra?
9 A tanítványok a politikai és katonai vitáktól elkülönülve, szigorúan ragaszkodtak a semlegességükhöz. I. sz. 66-ban a júdeai zsidók fellázadtak a császár ellen, és a római hadsereg gyorsan körbevette Jeruzsálemet. Mit tettek a városban lévő keresztények? Visszaemlékeztek Jézus tanácsára, hogy hagyják el a várost. Amikor a rómaiak egy kis időre visszavonultak, a keresztények elmenekültek a városból, átmentek a Jordán folyón Pella hegyvidéki területére (Lukács 21:20–24). Semlegességükkel jó példát mutattak a későbbi hűséges keresztényeknek.
Keresztény semlegesség ezekben az utolsó napokban
10. a) Milyen munkával vannak elfoglalva Jehova Tanúi, és miért? b) Mivel kapcsolatban maradnak semlegesek?
10 A történelmi feljegyzések szerint vajon van olyan csoport ezekben az utolsó napokban, amely a korai keresztények példáját követve szigorúan ragaszkodik a semlegességhez? Igen van, Jehova Tanúi csoportja. Az utolsó napok ideje alatt végig azt prédikálják Isten Királyságáról, hogy ez az egyedüli eszköz, amely az igazságosságot szeretők számára tartós békét, jólétet és boldogságot hoz (Máté 24:14). A nemzetek közötti viszálykodással kapcsolatban azonban szigorúan semlegesek maradnak.
11. a) Milyen ellentét van a Tanúk semlegessége és a papság tettei között? b) Hogyan tekintik Jehova Tanúi azt, hogy mások mit tesznek a politika terén?
11 Mindezzel éles ellentétben a világ vallásainak papsága teljesen belefolyik a politikai ügyekbe. Néhány országban tevékenyen részt vesznek egyes jelöltek melletti kampányban, vagy éppen egy jelölt ellen lépnek fel. A papság néhány tagjának még politikai tisztsége is van. Mások igyekeznek befolyást szerezni politikusoknál, hogy a papság által támogatott programoknak érvényt szerezzenek. Jehova Tanúi azonban semmilyen formában nem vesznek részt a politikában, és nem is avatkoznak bele abba, hogy mások mit tesznek ezen a téren, vagyis, hogy csatlakoznak-e egy politikai párthoz, törekszenek-e politikai tisztségekre, vagy szavaznak-e a választásokon. Jézus azt mondta, hogy a tanítványai nem része a világnak, ezért Jehova Tanúi nem vesznek részt a politikában.
12. Mit eredményezett az, hogy a világ vallásai nem semlegesek?
12 Jézus jövendölésének megfelelően a nemzetek újra és újra háborúkat vívnak egymással. Még a nemzeteken belüli csoportok is harcolnak egymással (Máté 24:3, 6, 7). A vallási vezetők szinte mindig támogatják az egyik nemzetet vagy csoportot a másik ellen, és a követőiket is ugyanerre ösztönzik. Mit eredményez mindez? Ugyanannak a vallásnak a tagjai megölik egymást a harcokban, csupán azért, mert eltérő nemzethez vagy törzshöz tartoznak. Ez ellentétben áll Isten akaratával (1János 3:10–12; 4:8, 20).
13. Mit mutatnak a tények Jehova Tanúi semlegességével kapcsolatban?
13 Jehova Tanúi azonban szigorúan semlegesek maradnak minden összetűzésben. Az Őrtorony 1939. november 1-jei száma (magyarul: Semlegesség című füzet) megállapította: „Az Úr oldalán állók mindannyian semlegesek maradnak a hadviselő nemzeteket illetőleg.” Jehova Tanúi minden nemzetben, minden körülménytől függetlenül fenntartják ezt az álláspontjukat. Nem engedik, hogy a világ bomlasztó politikája és háborúi megbontsák a nemzetközi testvériség egységét. „Csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket.” Semlegesek, és hadakozást többé nem tanulnak (Ézsaiás 2:3, 4; 2Korintus 10:3, 4).
14. Mit tapasztalnak Jehova Tanúi, mivel nem folynak bele a világ ügyeibe?
14 Mi a Tanúk semlegességének egyik velejárója? Jézus ezt mondta: „Mivel pedig nem vagytok része a világnak . . . gyűlöl titeket a világ” (János 15:19). Jehova Tanúi közül sokakat bebörtönöztek azért, mert Isten szolgái. Az első századi keresztényekhez hasonlóan néhányukat megkínozták, sőt egyeseket meg is öltek. Mindez azért van, mert Sátán, „a dolgok ezen rendszerének istene” ellene van Jehova szolgáinak, akik nem része ennek a rendszernek (2Korintus 4:4; Jelenések 12:12).
15. a) Mi felé halad minden nemzet, és mit akarnak Jehova Tanúi oly nagyon elkerülni? b) Miért olyan komoly dolog elkülönülni a világtól?
15 Jehova szolgái boldogok amiatt, hogy nem része a világnak, mert minden nemzet a pusztulása felé halad, amely Armageddonkor fog bekövetkezni (Dániel 2:44; Jelenések 16:14, 16; 19:11–21). Azzal, hogy elkülönülünk a világtól, elkerüljük, hogy ilyen sorsra jussunk. Egyesült, világméretű népként lojálisak vagyunk Isten égi Királyságához. Igaz, hogy gúnyol és üldöz bennünket a világ, mivel nem vagyunk része, de ennek nagyon hamar vége lesz, mert a Sátán uralta, jelenlegi gonosz világ örökre el lesz pusztítva. Azok viszont, akik Jehovát szolgálják, örökké fognak élni az igazságos új világában Isten Királysága alatt (2Péter 3:10–13; 1János 2:15–17).
Beszéljük meg a főbb pontokat!
• Hogyan mutatta meg Jézus, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy „nem része a világnak”?
• Milyen álláspontjuk volt a korai keresztényeknek a) a világ szellemével kapcsolatban, b) a világi uralkodókkal kapcsolatban és c) az adófizetéssel kapcsolatban?
• Hogyan mutatják ki Jehova Tanúi napjainkban a keresztény semlegességüket?
[Kép a 165. oldalon]
Jézus elmondta, hogy ő és a követői „nem része a világnak”