Jézus tisztelte és szerette: Jézus a megkeresztelkedése után nem bánt kitüntetett figyelemmel Máriával; nem szólította az anyjának, hanem csupán ’asszonynak’ (Jn 2:4; 19:26). Ez semmi esetre sem a tiszteletlenség jele volt, ahogyan talán a mai nyelvhasználat alapján gondolnánk. Mária vér szerint volt Jézus anyja, de attól kezdve, hogy Jézus a keresztelkedésekor szent szellem által született, elsősorban Isten Fia volt, az ’anyja’ pedig „a fenti Jeruzsálem” lett (Ga 4:26). Jézus ezt hangsúlyozta, amikor Mária és a többi gyermeke egyszer félbeszakították tanítás közben, és arra kérték, hogy jöjjön ki hozzájuk. Jézus kijelentette, hogy a szellemi családjához tartozók az ő igazi anyja és közeli rokonai, és hogy a szellemi dolgok előbbre valók a fizikai érdekeknél (Mt 12:46–50; Mk 3:31–35; Lk 8:19–21).

Mária ott állt a kínoszlopnál, amikor Jézust megfeszítették. Jézus nem pusztán a szeretett fia volt, hanem a Messiás, az Ura és Megmentője, Isten Fia. Mária ekkor már alighanem özvegy volt. Ezért Jézus mint József családjának elsőszülött tagja átruházta a felelősségét János apostolra, aki valószínűleg az unokatestvére volt, megkérve őt, hogy fogadja az otthonába Máriát, és viselje gondját, mintha a saját anyja lenne (Jn 19:26, 27). Vajon miért nem az egyik féltestvérére bízta Jézus az anyját? Nem esik szó arról, hogy bármelyikük ott lett volna. Azonfelül ők még nem voltak hívők, és Jézus fontosabbnak tartotta a szellemi rokonságot a vér szerintinél (Jn 7:5; Mt 12:46–50).