⁹ Megható volt, hogy Jézus miként törődött a halála napján azoknak a szellemi jólétével, akiket szeretett. Képzeljük magunk elé a következő jelenetet. Jézus az oszlopon függött szörnyű kínok között. Ahhoz, hogy levegőt vehessen, nyilván meg kellett emelnie a testét a lábával. Ez kétségtelenül nagy fájdalommal járt, mivel a testének súlya alatt felhasadtak a szögek által okozott sebek a lábán, az oszlop pedig végighorzsolta a korbáccsal felszaggatott hátát. Nehezére esett és fájdalmas volt a beszéd, mert ehhez levegőt kellett vennie. Ennek ellenére közvetlenül a halála előtt szólt az édesanyjához, Máriához, és a szavai mély szeretetet fejeztek ki. Látva a közelben álló Máriát és János apostolt, ezt mondta az édesanyjának elég hangosan ahhoz, hogy az ott lévők hallják: „Asszony, íme, a te fiad!” Majd így szólt Jánoshoz: „Íme, a te anyád!” (János 19:26, 27). Jézus tudta, hogy a hűséges apostol nem csak fizikailag és anyagilag viseli majd gondját Máriának, hanem szellemileg is.b