Kövesd Jézus példáját az isteni önátadásban!

„Az isteni önátadás szent titka elismerten nagy: ’Ő [Jézus] nyilvánvalóvá lett hústestben’ ” (1TIMÓTHEUS 3:16).

1. a) Milyen kérdés maradt válasz nélkül több mint 4000 évig? b) Mikor és milyen módon került sor a válaszadásra?

VOLT egy kérdés, amely több mint 4000 évig válasz nélkül maradt. Amióta az első ember, Ádám kudarcot vallott a feddhetetlenség terén, az volt a kérdés: Hogyan nyilvánul meg az isteni önátadás az emberek között? Végül az i. sz. első században, amikor az Isten Fia eljött a földre, megkaptuk a választ a kérdésre. Jézus Krisztus minden gondolatában, szavában és tettében kinyilvánította személyes ragaszkodását Jehovához. Ezzel feltárta ’az isteni önátadás szent titkát’, megmutatta az Istennek szentelt embereknek, hogyan élhetnek ilyen önátadásban (1Timótheus 3:16).

2. Az isteni önátadás követése tekintetében miért kell alaposan odafigyelnünk Jézus példájára?

² Amikor felszentelt, alámerített keresztényekként az isteni önátadást követjük, jól tesszük, ha ’pontosan odafigyelünk’ Jézus példájára (Zsidók 12:3). Vajon miért? Nos, két okból. Először, Jézus példája segíthet az isteni önátadás ápolásában. Jézus mindenki másnál jobban ismerte Atyját (János 1:18). És oly szorosan követte Jehova eljárásmódját és tulajdonságait, hogy elmondhatta: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9). Tehát Jézus élete és szolgálata révén még nagyobb megbecsülést érezhetünk Jehova gyengéd tulajdonságai iránt és ez erősíti a szerető Teremtőnkhöz való személyes ragaszkodásunkat. Másodszor, Jézus példája segíthet kinyilvánítanunk az isteni önátadásunkat. Ő tökéletes példát mutatott az isteni önátadást kinyilvánító viselkedésből. Ezért jól tesszük, ha megvizsgáljuk, hogyan ’ölthetjük magunkra Krisztust’, vagyis hogyan tekinthetjük őt modellnek, hogyan követhetjük a példáját (Róma 13:14).

3. Mit kell belefoglalnunk a személyes bibliatanulmányozásunkba, és miért?

³ Nem maradt fenn írásos formában minden, amit Jézus mondott és tett (János 21:25). Ezért különös érdeklődéssel kell odafigyelnünk arra, ami isteni ihletés alatt feljegyzésre került. A személyes bibliatanulmányozási programunkban tehát szerepelnie kell a Jézus életéről szóló evangéliumi beszámoló rendszeres olvasásának. De ha ez az olvasás arra szolgál, hogy segítsen nekünk az isteni önátadásra való törekvésben, időt kell fordítanunk arra is, hogy értékelő módon elgondolkozzunk azon, amit olvasunk. Készeknek kell lennünk, hogy messzebbre lássunk annál, ami kézenfekvő.

Amilyen az Atya, olyan a Fiú

4. a) Mi mutatja, hogy Jézus melegszívű és mélyérzésű személy volt? b) Mit kezdeményezett ő a másokkal való bánásmódjában?

⁴ Nézzünk egy példát. Jézus melegszívű és mélyérzésű ember volt. A Márk 10:1, 10, 13, 17 és 35. verséből megfigyelhetjük, hogy mindenféle korú és multú emberek megközelíthetőnek találták őt. Nem egy alkalommal a karjaiba vette a kisgyermekeket (Márk 9:36; 10:16). Miért érezték olyan jól magukat Jézussal az emberek, még a kisgyermekek is? Azért, mert tiszta szívből, őszintén törődött velük (Márk 1:40, 41). Ez abból is nyilvánvaló volt, hogy gyakran ő maga kezdeményezte, hogy a segítségre szorulókhoz közeledjék. Ezért olvassuk, hogy „meglátta” a naini özvegyet, akinek halott fiát éppen arra vitték. Jézus nyomban „odament” és feltámasztotta a fiút, és a beszámoló nem említi, hogy bárki is felkérte volna rá (Lukács 7:13–15). Úgyszintén felkérés nélkül, saját kezdeményezéséből gyógyított meg egy nyomorék nőt és egy vízkóros férfit (Lukács 13:11–13; 14:1–4).

5. Mit tanítanak Jehova tulajdonságairól és cselekvési módjáról a Jézus szolgálatáról szóló beszámolók?

⁵ Amikor ilyen eseményekről olvasol, állj meg és tedd fel magadnak a kérdést: ’Mivel Jézus tökéletesen utánozta Atyját, vajon mit mondanak el nekem ezek az elbeszélések Jehova tulajdonságairól és bánásmódjáról?’ Bizonyosan megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy Jehova melegszívű és mélyérzésű Isten. Az emberi család iránti megingathatatlan érdeklődése arra indította, hogy ő legyen a kezdeményező a velük kapcsolatos bánásmódban. Nem hagyta magát eltéríteni attól, hogy a Fiát adja „váltságul cserébe sokakért” (Máté 20:28; János 3:16). Keresi az alkalmakat, hogy ’szívébe zárja’ azokat, akik szeretetből akarják szolgálni (5Mózes 10:15). Ahogy a Biblia mondja: „[Jehova] szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azok érdekében, akiknek szíve teljes őiránta” (2Krónika 16:9).

6. Mi lesz az eredménye annak, ha visszatükrözzük Jehova melegszívűségét, mély érzéseit, amelyek az ő Fiának példájában öltöttek testet?

⁶ Ha ily módon elgondolkozol Jehova melegszívűségén és mély érzésein, amelyek Fia példájában öltenek testet, bizonyosan azt érzed majd, hogy a szíved megindul és betelik az ő gyengéd és vonzó tulajdonságainak még nagyobb fokú értékelésével. Ez viszont még közelebb vonz téged őhozzá. Arra indít, hogy nyíltan közeledj hozzá imában minden időben és minden körülmények között (Zsoltárok 65:2 [65:3, Károli]). Ez erősíteni fogja a hozzá való személyes ragaszkodásodat.

7. Milyen kérdéseket kell feltenned magadnak és miért, amikor Jehova melegszívűségén és mély érzésein gondolkozol?

⁷ Jusson eszedbe azonban, hogy az isteni önátadás az egyszerű imádati érzésnél többet foglal magában. Ahogy R. Lenski bibliakutató megjegyezte: „magában foglalja egész tiszteletteljes , imádatteljes magatartásunkat, és az abból fakadó cselekedeteinket.” (Kiemelés tőlünk.) Miután tehát elgondolkoztunk Jehova melegszívűségén és mély érzésein, amelyekből Jézus mutatott példát, tegyük fel magunknak a kérdést: ’Hogyan hasonlíthatnék még jobban Jehovára ezen a téren? Vajon mások megközelíthetőnek tartanak?’ Ha szülő vagy, megközelíthetőnek kell lenned a gyermekeid számára. Ha pedig gyülekezeti vén vagy, feltétlenül megközelíthetőnek kell lenned. Mi tesz tehát még jobban megközelíthetővé? A meleg és mély érzés. Szívből jövő, őszinte érdeklődést kell ápolnod mások iránt. Amikor igazán törődsz másokkal és kész vagy magadból is adni valamit az érdekükben, ők megérzik ezt és vonzódni fognak hozzád.

8. a) Mire gondolj, amikor a Jézusról szóló bibliai beszámolót olvasod? b) Mit tanulhatunk Jehováról a lábjegyzetben idézett beszámolókból?

⁸ Amikor tehát a Jézusról szóló bibliai elbeszélést olvasod, jusson eszedbe, hogy sokat megtudhatsz Jehováról mint személyről abból, amit Jézus mondott és tett.a Amikor pedig az Isten tulajdonságainak nagyra értékelése, amely tulajdonságok Jézusban tükröződnek vissza, arra indít, hogy próbálj meg még jobban hasonlítani őhozzá, máris tanújelét adtad isteni önátadásodnak.

Gyakoroljuk az isteni önátadást a családtagok irányában

9., 10. a) Hogyan nyilvánult meg Jézus szeretete és gondoskodása anyja, Mária iránt néhány perccel Jézus halála előtt? b) Miért bízta Jézus a Máriáról való gondoskodást éppen János apostolra és nem a saját, test szerinti testvérei valamelyikére?

⁹ Jézus Krisztus élete és szolgálata sokat tár fel abból, hogyan kell megnyilvánulnia az isteni önátadásnak. Megindító példát találunk erre a János 19:25–27-ben, ahol ezt olvassuk: „Jézus kínoszlopa mellett azonban ott állt az ő anyja és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját és azt a tanítványt [Jánost], akit ő szeretett, azt mondta az anyjának: ’Asszony, íme, a fiad!’ Ezt követően azt mondta a tanítványnak: ’Íme, a te anyád!’ És attól az órától kezdve a tanítvány befogadta a saját otthonába.”

¹⁰ Képzeld csak el! Csupán néhány perccel földi életének bevégzése előtt Jézust arra indította a szeretete és másokkal való törődése, hogy a szeretett János apostol gondjaira bízza (az akkor már nyilván özvegy) anyját, Máriát. De miért éppen Jánosra, nem pedig Jézus valamelyik test szerinti testvérére? Azért, mert Jézus nem csupán Mária testi, anyagi szükségleteivel törődött, hanem főleg a szellemi jólétével. János apostol pedig (feltehetőleg Jézus unokatestvére) bebizonyította a hitét, míg semmi jel sem mutat arra, mintha Jézust test szerinti testvérei már akkor hívők lettek volna (Máté 12:46–50; János 7:5).

11. a) Pál szerint hogyan gyakorolhatja a keresztény az isteni önátadást a saját háznépe között? b) Miért gondoskodik az igaz keresztény az idősebb szüleiről?

¹¹ Nos, hogyan volt ez az isteni önátadás megnyilvánulása? Pál apostol így magyarázza meg: „Tiszteld az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek. Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját háznépük között gyakorolják az isteni önátadást és illően viszonozzák, amivel szüleiknek és nagyszüleiknek tartoznak, mert ez az elfogadható Isten előtt” (1Timótheus 5:3, 4). Ahogy Pál mondja, az is az isteni önátadás kifejezésének egyik módja, ha valaki azzal tiszteli a szüleit, hogy anyagi támogatásukról gondoskodik, amikor arra szükség van. Hogyan lehetséges ez? Nos, Jehova, a családi elrendezés Megszervezője azt parancsolja a gyermekeknek, hogy tiszteljék a szüleiket (Efézus 3:14, 15; 6:1–3). Az őszinte keresztény ezért felismeri, hogy az ilyen családi felelősség vállalása nemcsak a szülők iránti szeretetet fejezi ki, hanem az Isten iránti tiszteletet és az ő parancsainak való engedelmességet is kimutatja. (Vö. Kolossé 3:20).

12. Hogyan gyakorolhatod az isteni önátadást az idősebb szüleiddel kapcsolatban, és mi legyen az indítékod?

¹² Hogyan gyakorolhatod tehát az isteni önátadást a családtagok iránt? Ez bizonyosan magában foglalja az idősebb szülők szellemi és anyagi szükségleteinek kielégítését is, ahogyan Jézus tette. Ennek az elmulasztása az isteni önátadás hiányáról tanúskodna. (Vö. 2Timótheus 3:2, 3, 5.) Az önátadott keresztény gondoskodik a szükségben levő szülőkről, éspedig nem egyszerűen kedvességből vagy kötelességből, hanem azért, mert szereti a családját és felismeri, mennyire nagy becsben tartja Jehova azt, aki eleget tesz ennek a felelősségének. Az idős szülőkről való gondoskodás tehát az isteni önátadás kifejezése.b

13. Hogyan gyakorolhatja a keresztény apa az isteni önátadást a családja iránt?

¹³ Más módon is lehet gyakorolni otthon az isteni önátadást. A keresztény apának például az a felelőssége, hogy anyagi, érzelmi és szellemi vonatkozásban is gondoskodjék a családjáról. Az anyagi támogatáson kívül szeretettel gondoskodik rendszeres családi bibliatanulmányozásról. Munkatervet készít, hogy a családjával együtt rendszeresen részt vegyen a szántóföldi szolgálatban. Kiegyensúlyozott, felismeri, hogy szükségük van pihenésre és kikapcsolódásra is. És bölcs módon határozza meg a fontossági sorrendet; nem engedi meg, hogy a gyülekezeti tevékenysége miatt elhanyagolja a családját (1Timótheus 3:5, 12). Vajon miért végzi mindezt? Nem csupán kötelességtudatból, hanem a családja iránti szeretetből. Felismeri, mennyire fontosnak tartja Jehova a családról való gondoskodást. Amikor mint férj és apa így tesz eleget felelősségének, az isteni önátadást gyakorolja.

14. Hogyan nyilváníthatja ki a keresztény feleség az isteni önátadást saját otthonában?

¹⁴ A keresztény feleségeknek is megvan a felelősségük, hogy az isteni önátadást gyakorolják a családjukban. Hogyan? A Biblia azt mondja, hogy a feleség ’rendelje alá magát’ a férjének és ’tanúsítson mély tiszteletet’ a férje iránt (Efézus 5:22, 33). Mégha férje nem hívő is, a feleségnek ’alárendeltségben kell lennie’ iránta (1Péter 3:1). A keresztény nő azzal nyilvánítja ki ezt a feleségi alárendeltséget, hogy támogatja férjét annak döntéseiben mindaddig, amíg azok nincsenek ellentétben Isten törvényével (Cselekedetek 5:29). És miért fogadja el ezt a szerepet? Nem csupán azért, mert szereti a férjét, hanem főleg azért, mert elismeri, hogy ez „így illik az Úrban” — más szóval, ez az Isten elrendezése a család számára (Kolossé 3:18). A férje iránti készséges engedelmessége így lesz az isteni önátadás kifejezése.

„Hiszen azért jöttem”

15. Milyen kiemelkedő módon nyilvánította ki Jézus az isteni önátadást?

¹⁵ Az egyik legkiemelkedőbb mód, amelyben Jézus kinyilvánította az isteni önátadást ’az Isten Királysága jó hírének a hirdetése’ volt (Lukács 4:43). Miután i. sz. 29-ben a Jordánban alámerítkezett, Jézus a következő három és fél évet ezzel a mindennél fontosabb munkával töltötte el. „Hiszen azért jöttem” — magyarázta (Márk 1:38; János 18:37). De mennyiben volt ez a munka az isteni önátadás megnyilvánulása?

16., 17. a) Mi indította Jézust arra, hogy erőteljesen foglalkozzon a prédikálással és a tanítással? b) Miért volt Jézus prédikáló- és tanító szolgálata az isteni önátadásának megnyilvánulása?

¹⁶ Jusson eszedbe, hogy az isteni önátadás magában foglalja az olyan életmódot, amely azért tetszik Istennek, mert szereted őt, és igen nagyra értékeled megnyerő tulajdonságait. Vajon mi indította Jézust arra, hogy a földön eltöltött utolsó éveiben oly buzgón foglalkozzék a prédikálással és a tanítással? Pusztán a feladat átérzése vagy a kötelességtudat? Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Jézus tekintettel volt az emberekre (Máté 9:35, 36). Teljesen tisztában volt azzal, hogy szent szellemmel történő felkenetése révén arra nevezték ki őt és azzal bízták meg, hogy végezze el a szolgálatát (Lukács 4:16–21). Indítéka azonban sokkal mélyebbről eredt.

¹⁷ „Én szeretem az Atyát” — jelentette ki világosan Jézus az apostolainak földi élete utolsó éjszakáján (János 14:31). Ez a szeretet Jehova tulajdonságainak igen mélyreható, bensőséges ismeretén alapult (Lukács 10:22). Jézus örömét találta Isten akaratának cselekvésében, mert a nagyrabecsülés által felbuzdított szíve indította erre (Zsoltárok 40:8 [40:9, Károli]). Ez volt az „eledele” — ami annyira szükséges az élethez s oly kellemes ízű! (János 4:34). Jézus tökéletes példát mutatott abból, hogyan kell az embernek először a Királyságot kell keresni, nem pedig önmagát tenni az első helyre (Máté 6:33). Ezért az ő prédikáló- és tanító szolgálata nem csupán azáltal lett az isteni önátadásának kifejezése, amit tett vagy amennyit elvégzett, hanem azáltal, amiért azt végezte.

18. Miért nem feltétlenül az isteni önátadás megnyilvánulása az, ha valaki csekély mértékben vesz részt a szolgálatban?

¹⁸ Hogyan követhetjük a „modell” Jézus példáját ebben a tekintetben? (1Péter 2:21). Mindazoknak, akik válaszolnak Jézus meghívására, hogy „jöjj, légy a követőm!” isteni megbízást kapnak arra, hogy prédikálják a Királyság jó hírét és képezzenek tanítványokat (Lukács 18:22; Máté 24:14; 28:19, 20). Vajon azt jelenti ez, hogy ha valami kis részünk van a jó hír hirdetésében, máris az isteni önátadást gyakoroljuk? Nem feltétlenül. Ha csak felületesen, vagy hanyagul veszünk részt a szolgálatban, netán csupán a családtagok vagy mások tetszése végett, aligha lehet ezt úgy tekinteni, mint ’az isteni önátadás tetteit’ (2Péter 3:11).

19. a) Mi legyen az elsődleges ok, amiért a szolgálatot végezzük? b) Milyen eredménye lesz annak, ha az Isten iránti mélyen gyökerező szeretet indít minket a szolgálatra?

¹⁹ Mint Jézus esetében, a mi indítékainknak is mélyebben fekvőknek kell lenniük. Jézus ezt mondta: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel [a belső ember érzelmeivel, vágyaival és érzésével], egész lelkeddel [életeddel és egész lényeddel], egész elméddel [értelmi képességeiddel] és egész erőddel.” Egy jó ítélőképeségű írástudó hozzáfűzte: „Ez sokkal többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál” (Márk 12:30, 33, 34). Tehát nemcsak az számít, amit teszünk, hanem az is, hogy miért tesszük. Az Isten iránti mélyen gyökerező szeretet, amely minden porcikánkat áthatja, ez legyen az elsődleges ok, amiért a szolgálatot végezzük. Ilyen esetben nem elégszünk meg azzal, hogy tessék-lássék módon vegyünk részt a szolgálatban, hanem az indít majd minket, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk isteni önátadásunk mélységének kinyilvánítására (2Timótheus 2:15). Ugyanakkor, ha az Isten iránti szeretet az indítékunk, nem leszünk bírálgatók, nem vetjük össze a szolgálatunkat másokéval (Galata 8:4).

20. Hogyan fordíthatjuk teljesen a javunkra Jézus példáját az isteni önátadás gyakorlása terén?

²⁰ Mily hálásak lehetünk azért, hogy Jehova feltárta előttünk az isteni önátadás szent titkát! Ha figyelmesen tanulmányozzuk azt, amit Jézus mondott és tett, s ha igyekszünk követni őt, ez segít abban, hogy még teljesebb mértékben tudjuk ápolni és kinyilvánítani az isteni önátadásunkat. Jehova gazdagon megáld minket, miközben Jézus példáját követjük és az isteni önátadást gyakoroljuk mint felszentelődött, alámerített keresztények (1Timótheus 4:7, 8).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

◻ Miért kell figyelembe venni Jézus példáját, amikor az isteni önátadásra törekszünk?

◻ Mit tanulhatunk meg Jehováról abból a melegszívűségből és mély érzésből, ami Jézus példájában öltött testet?

◻ Hogyan nyilváníthatjuk ki az isteni önátadást a család tagjai iránt?

◻ Mi legyen az indítékunk, ha azt akarjuk, hogy a szolgálatunk az isteni önátadást fejezze ki?

[Kép a 21. oldalon]

A keresztény apa felelős azért, hogy anyagi, érzelmi és szellemi téren is gondoskodjék a családjáról

[Kép a 23. oldalon]

„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek . . . illően viszonozzák, amivel szüleiknek és nagyszüleiknek tartoznak.”