Ki tudja a világot megmenteni?
EGYESEK erre a kérdésre esetleg így válaszolnak: Senki sem! Azt ugyanis egyikünk sem tagadhatja, hogy a világ problémái oly gyorsan szaporodnak, és annyira bonyolulttá válnak, hogy a világ megmentése túl nagy, szinte megvalósíthatatlan feladatnak tűnik a jelenlegi emberi kormányok, sőt még az ENSZ számára is.
De mivel életünkről és jövőnkről van szó, érdekünk megtudni: van-e egyáltalán valamilyen mód a világ megmentésére? Ha van, akkor ki révén valósul meg?
A világ vezetői az utóbbi időben sivár képet festenek a jövőről. A nemzetközi helyzetről készített 26 oldalas jelentés szerint az ENSZ volt főtitkára, Kurt Waldheim ezt mondta: „Az elmúlt év újabb válságokkal jelentkezett és kevés biztatót hozott. ... A világ ügyeinek alakulása váratlan, olykor egyenesen baljóslatú fordulatokat vesz... s a tendencia arra mutat, hogy a jelenlegi problémák csak súlyosbodni fognak.” Majd hozzáfűzte, hogy igazuk van az embereknek, ha „aggodalommal szemlélik a helyzetet”.
A latin-amerikai Daily Post című újság vezércikkében 1981 végén a következő kérdések kerültek elő éles megvilágításban: „Ha reggelre ébredve, az újságok főcikkeit olvasod, vajon az jut hirtelen az eszedbe, hogy a világ, amelyben élünk, az utóbbi időben szörnyen veszélyes, igen labilis helynek látszik?” Néhány sajátos nemzetközi problémát taglalva, a vezércikk így fejeződik be: „Mindenesetre szeretnénk holnapra úgy ébredni, hogy a főcímek átfutása után az legyen az érzésünk, hogy a dolgok jobbra fordultak. Csak, sajnos, valahogy az az érzésünk, hogy erre hiába várunk.”
Fiatalokban különösen nagy a hajlam, hogy kedvezőtlenül ítéljék meg a világ helyzetét. Nyugat-Németországot a hírek szerint erősen aggasztja, hogy „egyre több olyan fiatal van, aki céltalanul él, olykor erőszakos, de nem tudja, mit akar, rendszerint munkanélküli, vagy gyakran egyszerűen alkalmatlan a munkára”. Egy társadalmi problémákkal foglalkozó személy szerint ezeknek a fiataloknak „sem érdeklődési körük, sem perspektívájuk, sem reményük nincs”. Egy fiatal közülük így nyilatkozott: „Szívem mélyén hiszem, hogy a világ már nem tart öt-tíz évnél tovább. Persze, valamit tennünk kell a fennálló nyomor megszüntetéséért. Ahhoz a szakaszhoz érkeztünk el, amikor nem tudjuk vállalni a felelősséget a fennálló rendszerért, amit nem helyeslünk.”
De mi a te személyes véleményed? Visszatekintve rövid életedre, eltudod-e mondani, hogy a mai világ jobb lett, mint a régebbi volt? A legtöbben gyorsan Nem-mel felelnek. Ehelyett inkább félreérthetetlenül az látszik, hogy a világ pusztulása felé tart. De meg lehet-e menteni? Azzal kétségtelenül egyetértesz, hogy ez a föld csodálatos hely, ahol jó élni, és te is mindent megteszel, hogy a lehető legtovább élhess rajta. Miben rejlik hát a probléma gyökere? Miről is beszélt az egyik fiatal az előző bekezdés szerint? Egy olyan „ rendszerről”, amelyet nem tudnak helyeselni. Érdekes módon, Jézus Krisztus apostolai is Jézust a „dolgok e rendszere befejezéséről” faggatták (Máté 24:3–14). Jézus válaszul egy hosszú távú jövendölést mondott el, amely éppen napjainkban teljesül. Ha tehát a világ megmentéséről beszélünk, ne földünk megmentésére gondoljunk. De ne gondoljunk a dolgok jelen rendszerének megmentésére sem, amely Isten Szava szerint pusztulásra van szánva. A kérdés inkább az emberek, pontosabban az emberiség világának megmentésére irányul.
Ki az, aki megmentheti az emberiség világát? E tekintetben nem vagyunk bizonytalanságban hagyva, hiszen Isten Szava kijelenti: „Isten nem azért küldte Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentésben részesüljön a világ általa” (János 3:17; 12:47). Igen, az ember Teremtője lépéseket tett a világ megmentésére Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Még a szamaritánusok is, akik korábban gyűlölték a zsidókat, ezt mondták Jézusról: „Tudjuk, hogy valóban ő a világ megmentője” (János 4:42).
Napjaink egyik vallásos jelensége, hogy sok úgynevezett Jézus-csoport tűnt fel. Lépten-nyomon azt látjuk, hogy Jézus nevet ragasztanak autókra, épületekre, vagy országút menti sziklákra nagy betűkkel Jézus nevét festik fel. Aztán olvashatunk arról is, hogy a „Jézus”-hívek óriási, szabadtéri összejöveteleket tartanak. Itt olyan személyekről van szó, akik szakítottak hagyományos egyházukkal. Hangosan azt hirdetik, hogy az emberiség reménye Jézus Krisztusban van. Sokan azt tartják közülük, hogy ha Jézus ma élne, ott lenne közöttük, és támogatná őket sajátos forradalmukban, és ő is küzdene a „rendszer” romlottsága és igazságtalansága ellen.
Brazíliában arra kérték az egyik ilyen csoportot, hogy írásban rögzítsék, mit gondolnak Jézusról. Az egybehangzó vélemény ez volt: Jézus jó szándékú ember volt, aki szeretetet hirdetett egy kegyetlen, szeretet nélküli világban. Azt tanította, hogy az emberek egyenlők, és szép példát állított az emberek elé a hit, a bátorság és a remény tekintetében. De azt is elmondták, hogy Jézus nem nagyon tudta küldetését sikerrel végrehajtani. Ahogy az egyik katolikus pap megfogalmazta: „Figyeljetek csak Jézusra! Mennyit vitatkozott a papokkal, és mi volt az egyedüli dolog, amit kicsikart tőlük? A kereszt.”
Te hogyan vélekedel Jézus Krisztusról? Vajon lángoló forradalmár volt? Vagy nagy filozófus, esetleg bölcs vagy talán próféta? Kétségtelen, hogy tanításai igen nagy befolyással voltak az emberiségre az elmúlt 1950 év folyamán. Ma is milliók vallják, hogy már személyesen megmentésben részesültek általa.
Tagadhatatlan, hogy Jézus a János 3:17 szerint az az eszköz, aki által az emberiség világa megmentésben részesülhet. Péter apostol megerősíti ezt e szavakkal: „Mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által megmentésben részesülhetnénk” (Cselekedetek 4:12). De hogyan menti meg Jézus a világot? Ha az emberiség közül nem fogadja el mindenki Jézust, és nem tesz eleget a megmentésre előírt isteni követelményeknek, hogyan fog akkor megmentésben részesülni valaki? Ha történetesen éppen rólad van szó, miből és mire fogsz megmentetni? Vizsgáljuk meg ezeket a nagyon is lényegbevágó kérdéseket.