A Biblia nézőpontja

Teret enged a keresztény egység a sokféleségnek?

AZ EGYSÉG létfontosságú a keresztény gyülekezetben. A megosztottság a tanításbeli hitnézetekben heves vitákat vált ki, valamint nézeteltérést és még ellenségeskedést is (Cselekedetek 23:6–10). A Biblia azt mondja, hogy „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene” (1Korinthus 14:33, Újfordítású revideált Biblia). Tehát a keresztényeket arra intik, hogy egybehangzóan beszéljenek, és szoros egységben legyenek ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetben (1Korinthus 1:10).

Arra buzdítanak ezek a szavak és a hasonló bibliai részek, hogy a keresztények minden téren egyformák legyenek? (János 17:20–23; Galátzia 3:28). Korlátot szab a sokféleségnek az, amit a Biblia ír az igaz keresztényiségről, amikor sajátos személyiségbeli dolgokról van szó? Elvárják minden kereszténytől, hogy beleilleszkedjen valamilyen merev öntőformába?

Isten egyénenként vonz minket

Néhány ember szilárdan hiszi, hogy a Biblia csak egy másik eszköz a tömegek zsarnoki irányítására. Az igaz, hogy néhány szekta gyakran visszaél vele ilyen módon. Jézus azonban teljesen más képet festett az Írásokról és isteni Szerzőjéről. Olyannak festi le Istent, mint aki élénken érdeklődik minden egyes teremtménye iránt.

A János 6:44-ben Jézus kifejti: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza” (Katolikus fordítás). Az itt használt ige nem azt sugallja, hogy Isten akaratuk ellenére ráncigálja az embereket. Isten inkább gyengéden vonz, és a szívre hat. Az egyik bibliatudós megfogalmazása szerint ez „hatás Istentől, hogy késztesse az elmét, hogy higgyen”. A Teremtő nem tekinti az emberi családot arctalan tömegnek. Gondosan megvizsgálja az egyéneket, és gyengéden vonzza magához azokat, akiknek helyes a szívállapotuk (Zsoltárok 11:5; Példabeszédek 21:2; Cselekedetek 13:48).

Figyeld meg, milyen alkalmazkodó volt Pál apostol. Felismerte az egyének különleges szükségleteit, s elismerte, hogy bizonyos nézőpontok megszokottak bizonyos nemzetiségű és hátterű emberek körében. Ezután megközelítését ennek megfelelően alakította át. Ezt írta: „A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg . . . Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket” (1Korinthus 9:20–22).

Pál nyilvánvalóan nem skatulyázta be az embereket, illetve nem ugyanúgy bánt mindannyiukkal. Így buzdította őket: „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kolossé 4:6). Igen, Pálnak és más keresztényeknek fel kellett ismerniük, és tisztelniük kellett minden egyes személy egyedülálló voltát, azért hogy segíthessenek neki.

Isten eredeti szándéka

Ez a tisztelet a személy mint egyén iránt megmarad, miután az illető a keresztény gyülekezet részévé válik. Isten népe nem merül el a teljes egyformaságban azzal, hogy teljesen alkalmazkodik ahhoz, ami azoknak tetszik, akiknek hatalmuk van. Inkább élvezik a személyiségek sokféleségének széles skáláját; valamint különböző képességeik, szokásaik és véleményük van. Az egyes személyek egyéniségét nem tekintik kellemetlenségnek vagy nyűgnek. Ez Isten eredeti szándékának a része.

Ezért az új világban, melyet az igazságosaknak ígértek a Bibliában, az emberek közötti tökéletesség teret enged majd az óriási sokféleségnek (2Péter 3:13). A „Tökéletesség” címszó alatt az Insight on the Scripturesa című bibliai enciklopédia találóan a következőt jegyzi meg: „A tökéletesség nem jelenti a sokféleség végét, noha az emberek gyakran ezt feltételezik. Az állatvilágban, amely Jehova ’tökéletes tevékenységének’ az eredménye (1Móz[es] 1:20–24; 5Móz[es] 32:4, [NW]) hatalmas a változatosság.”

Az Insight könyv hozzáteszi: „Hasonlóképpen a Föld tökéletessége sem összeegyeztethetetlen a sokféleséggel, a változatossággal, illetve az ellentétességgel; teret enged az egyszerűnek és az összetettnek, a dísztelennek és a díszesnek, a savanyúnak és az édesnek, a göröngyösnek és a simának, a réteknek és az erdőknek, a hegyeknek és a völgyeknek. Magában foglalja a kora tavasz élénkítő frissességét, a nyár melegét azúrkék egével, az őszi színek báját és a frissen leesett hó tiszta szépségét (1Móz[es] 8:22). A tökéletes embereknek így tehát nem lesz egyforma személyisége, adottsága és képessége.”

Törődés másokkal

Az igaz keresztényiség azonban helyteleníti, hogy ne vegyük figyelembe a körülöttünk lévőket. Pál apostol gondosan őrködött életének és magatartásának minden sajátossága felett azért, hogy ne botránkoztasson meg másokat. Ezt írta a korinthusi gyülekezetnek küldött levelében: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék” (2Korinthus 6:3). Néha uralkodnunk kell személyes vágyaink felett, és mások szükségleteit az elé kell helyeznünk, ami nekünk tetszik. Pál például ezt írta a római keresztényeknek: „Szép dolog húsételt nem enni, bort nem inni, semmi olyat nem tenni, ami miatt testvéred megbotránkozik” (Róma 14:21, Vida fordítás).

Éppen így, manapság egy személy választhatja, hogy tartózkodik az alkoholfogyasztástól olyan ember jelenlétében, akinek nehézséget okoz italozásának az ellenőrzése (1Korinthus 10:23, 24). Ezt nem kényszerből teszi, hogy idomuljon másokhoz, hanem a kedvesség és a szeretet nemeslelkű cselekedeteként. „Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett.” Jézus külön egyén volt, mégsem követelte azokat a dolgokat, amelyek neki jobban tetszettek, mások érzéseinek a kárára (Róma 15:3).

Az igaz keresztényiségnek az egyik legfelfrissítőbb oldala azonban az, hogy a bibliai irányelvek határán belül tiszteletben tartja az egyéni szabadságjogokat és azt, hogy az egyénnek mi tetszik jobban. Azt tanítja, hogy Isten úgy teremtett minket, hogy különbözőek és egyedülállóak legyünk. A 1Korinthus 2:11-ben ezt olvashatjuk: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van?” Amennyire lehetséges, próbálunk megérteni másokat. De ez a vers arra utal, hogy mindannyiunknak egyedülálló volta van, amelyet csak a Teremtőnk és mi magunk értünk meg. A „szívnek elrejtett embere” van bennünk, amelyből annyit tárunk fel, amennyit szeretnénk (1Péter 3:4).

Egység és sokféleség — a kifinomult egyensúly

Pál apostol kitűnő példát mutatott a keresztény kiegyensúlyozottságban. Bár Krisztus apostolaként hatalma volt, gondosan ügyelt, hogy ne erőltesse rá másokra a véleményét.

Pálnak például nagyon határozott véleménye volt az egyedüllét előnyeiről ebben a tökéletlen világban. Maga is egyedül álló volt, amikor ezt írta: „de az ilyeneknek [akik házasságot kötnek] háborúságuk lesz a testben” és „[az özvegy] boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint”. Az a tény, hogy szavai részévé váltak Isten ihletett Szavának, azt jelzi, hogy semmi rossz nem volt abban, ahogy vélekedett. Ám ezt is kifejtette: „Ha veszel is feleséget, nem vétkezel” (1Korinthus 7:28, 40).

A legtöbb apostol kétségkívül nős ember volt, ahogy Pál a következő szavakkal elismerte: „Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” (1Korinthus 9:5). A keresztények tudták, hogy hozhatnak Pálétól eltérő döntést a házasságkötés kérdésében, és ő még akkor is tisztelni fogja őket.

Isten imádóinak mindig megengedték, hogy hitüket egyedülálló személyiségükkel összhangban juttassák kifejezésre. Sőt, Isten még azt is megengedte, hogy a bibliaírók egyéni stílusukat használják, amikor írtak. Nehémiás például alázatos volt, mégis egyes szám első személyben jegyezte föl beszámolóját (Nehémiás 5:6, 19). János apostol viszont szerénysége miatt egyszer sem használta saját nevét evangéliumi beszámolójában, és ritkán utalt magára. Isten helyeselte mindkét stílust, és megőriztette a Bibliában.

A kiegyensúlyozottság és ésszerűség hasonló példái fedezhetők fel a Szentírásban mindenütt. A keresztény egység nyilvánvalóan teret enged a sokféleségnek. A hátterek és vélemények sokfélesége persze megosztottsághoz vezethet, ha hiányoznak a szellemi tulajdonságok (Róma 16:17, 18). De ha az ’egység tökéletes kötelékét, a szeretetet felöltjük’, akkor megtanuljuk elfogadni és élvezni mások egyedülálló személyiségét (Kolossé 3:14, NW).

„Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” — írja a Biblia (Róma 15:7). Isten szellemének a segítségével a keresztények kifinomult egyensúlyra tesznek szert abban, hogy megőrizzék az egységet, mialatt élvezik a gyülekezetben az egyedülálló személyiségek sokféleségét.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 14. oldalon]

A Teremtő nem tekinti az emberi családot arctalan tömegnek

[Oldalidézet a 15. oldalon]

Mindannyiunknak egyedülálló volta van, amelyet csak a Teremtőnk és mi magunk értünk meg