A Királyság-szolgák válaszolnak a kihívásra
„Kicsoda hát Apollós? Igen, kicsoda Pál? Szolgák, akik által hívőkké lettetek” (1KORINTHUS 3:5).
1. a) Vallási téren mi az, amit ma kétségbe vonnak, és miért? b) Melyik birodalom van ma veszélyben, és mi lesz a sorsa?
A VALLÁSOK szolgáinak manapság kihívással kell szembenézniük. Egyre inkább így van ez, mivel a világ politikai elemei a vallás ellen fordulnak — még a „keresztény” vallás ellen is —, és csupán haszonra törekvő mesterségnek tekintik azt. Még a papneveldék végzett növendékeit sem ismerik el törvényes felhatalmazással rendelkező szolgáknak, sőt, betiltják működésüket olyan nemzetekben, amelyek vallásellenessé lettek. Igen, a hamis vallás világbirodalma támadásnak van kitéve, és olyan világméretű támadás fenyegeti, amely a megsemmisítésére törekszik. Ezt az igaz vallás Létrehozója előre bejelentette, és meg is határozta próféciája beteljesedésének kiszabott idejét. Ez a megdöbbentő esemény az egész világegyetem minden teremtett élőlényének a javát szolgálja.
2. Mi az, ami a vallás tekintetében fennmarad és mi az, ami nem?
2 A vallástalanság azonban nem sokáig uralkodik a földön, de a világegyetem igazolt Teremtője fennmarad! És fennmarad ennek a halhatatlan és legfelségesebb Istennek az igaz vallása is! Mert bár a föld több milliárd lakója tagadja a tényeket, az Isten igaz imádói ma is itt élnek és tevékenykednek ezen a földön. És ma beigazolódik a több évszázados kijelentés: „Az ő láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a magalkotott dolgokból felfoghatók, még az örökkévaló hatalma és istensége is, úgyhogy ők menthetetlenek” (Róma 1:20).
3., 4. a) Hogyan lehet bebizonyítani, hogy Jehovának vannak szolgái a földön? b) Honnan tudjuk, hogy Nagy-Babilon vallásos szolgái nemsokára állástalanok lesznek?
3 Amikor i. sz. első században e szavakat megírták, Jehova Istennek megvoltak a szolgái ezen a földön. Ezért Pál apostol joggal írhatta: „Kicsoda hát Apollós? Igen, kicsoda Pál? Szolgák, akik által hívőkké lettetek, amint az Úr kinek-kinek megengedte. Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten az, aki a növekedést adja” (1Korinthus 3:5–9).
4 Jehovának ma is kell hogy legyenek szolgái a földön. Ámde ő nem használja fel Nagy-Babilon, a hamis vallás világbirodalma vallásszolgáit. Azok valójában nemsokára állás nélkül maradnak. Ez akkor következik be, amikor maga Nagy-Babilon is megszűnik létezni. Erről a következőt jövendöli meg a Jelenések 16:19. verse: „És a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai romba dőltek; és a Nagy-Babilont megemlítették az Isten színe előtt, hogy adja neki a poharat felgerjedt haragjának borával.”
5. Mi történt az ókori Babilonban i. e. 539-ben, és mit mondhatunk Nagy-Babilon vallásainak a szolgáiról és egyéb támogatóiról?
5 Mit mondjunk tehát azokról, akik a Nagy-Babilon hivatásos szolgái által kiszolgált vallásrendszerek lojális tagjai? Nos, nézzük meg, mi történt annak az i. e. 539-es esztendőnek az éjszakáján, amikor Belsazár király és a meghívott főurak a babiloni isteneiket dicsérték, és büszkén megvetve az őket ostromló médeket és perzsákat, víg lakomát ültek. Először is, a mulatozók figyelmeztetést kaptak, amikor látták a csodálatos kézírást a lakoma-terem falán, és hallották Jehova prófétája szájából az írás megfejtését. Később, amikor még azon az éjszakán Babilon elesett, a király, és valószínűleg a vele mulató főurak is, akik hamis isteneket imádtak, levágattak a beözönlő hódítók kezétől (Dániel 5. fejezet). Ugyanilyen katasztrófa vár a szolgákra és mindazokra, akik lojálisak maradnak Nagy-Babilon vallásrendszereihez.
Sürgősen szükség van Isten szolgáira
6. a) Ebben a válságos időben, mivel kell Istennek rendelkeznie az emberi család érdekében? b) Mikor értek véget a pogány idők, és mit mondott erről Jézus?
6 Senki se vonhatja kétségbe ésszerűen ezt a tényt, hogy most az emberi történelem legválságosabb korszakában élünk, ami Noé vízözöne óta bekövetkezett (2Timótheus 3:1–5). Létfontosságú tehát, hogy most is legyenek Noé Istenének őszinte szolgái. Biztos, hogy ahogyan Jehova figyelmeztette a Noé idejében élő embereket, valamint a Belsazár lakomáján mulatozókat, 1914 óta is van sürgős üzenete az emberi család számára, vagyis attól az időtől fogva, amikor kitört az első világháború. Tulajdonképpen azt megelőzően mintegy négy évtizeden át Isten szolgái széles körben úgy mutattak rá arra az évre, mint a pogány idők végét megjelölő esztendőre, amellyel kapcsolatban Jézus ezt mondta: „Jeruzsálemet pogányok tapossák, amíg csak tart a pogányok ideje” (Lukács 21:24, Ökumenikus fordítás).
7. a) Meddig taposták a földi Jeruzsálemet a nem-zsidó nemzetek? b) Végül is mire utalt Jézus, amikor arról beszélt, hogy Jeruzsálemet a „pogányok tapossák”?
7 1914-et követően mintegy 53 éven át, vagyis az 1967-es hatnapos háborúig, Jeruzsálemet továbbra is nem-zsidó nemzetek taposták. Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus végül is nem a mai zsidó Jeruzsálemre utalt, hanem arra, amit az a város i. e. 607-ig képviselt. És vajon mit képviselt? Nos, Jehova Isten Királyságát, amit a Dávid házából való felkent királyok által gyakorolt! (Lukács 1:32; 1Krónika 29:11).
8. Kinek adta Jehova Dávid királyságát, és miért nem voltak képesek az emberek meglátni ezt a megjövendölt trónra emelést?
8 Jehova Isten Jézus Krisztusának szánta az ősi Dávid, Jézus ősatyja királyságát. Pilátus előtt mint bíró előtt, Jézus kijelentette, hogy az ő királysága nem ebből a világból való, ami azt jelenti, hogy mennyei királyság (János 18:36). Logikus tehát, hogy Jézus későbbi trónra emelésének a pogány idők végén a láthatatlan mennyekben kellett megtörténnie. Ez a trónra ültetés láthatatlan az emberi szemek számára; ezért van az, hogy sem mi, sem a pogány nemzetek betű szerinti értelemben nem láthatták, amikor 1914-ben trónra ült jogos, Istentől kapott Királyságában. Azok a nemzetek bizonyára nem hitték el, hogy ez az egyezmény megtörtént, annak ellenére, hogy Jehova népe már az 1870-es évek óta hirdette azt.
9. a) Mit tettek a nemzetek tekintet nélkül a Királyság-üzenetre? b) Mire való tekintettel tették a nemzetek 1914-ben azt, ami szükségessé vált?
9 Mitsem törődve a Királyság-üzenettel, 1914 őszén a nemzetek háborúba keveredtek. Ahogyan a Zsoltárok 2:1–12. verse megjövendölte, Jézus ellenségeinek bizonyultak, megtagadták, hogy „csókolják” az újonnan beiktatott Királyt, alárendeltségük és engedelmességük bizonyítékaként. Ezért kellett megtörténnie annak, amit a Zsoltárok 110:1, 2. verse mond, ahol ezt olvassuk: „Jehova kijelentése az én Uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem! ’ Hatalmad pálcáját Jehova kinyújtja Sionból, e szavakkal: ’Menj, uralkodj ellenségeid között! ’ ”
10. a) Milyen körülmények között kezdett el Jézus uralkodni 1914-ben? b) Kik képviselik Jehovát a XX. században?
10 A zsidó ellenkezők megmutatták Jézus apostolaival szembeni ellenséges érzületüket, amikor Jézus Isten jobb keze felől leült, hogy megvárja azt az időt, amikor megkezdheti uralmát ellenségei között (Cselekedetek 4:24–26). Ennek megfelelően, a megdicsőített Jézus Krisztusnak ellenségei közepette kellett megkezdenie uralmát a pogány idők végén, 1914-ben. Ezért ebben a huszadik században is — miként a múltban — ellenségek közepette élnek Jehova hírvivői, a Királyság őszinte szolgái. Ezek az ő tanúi (Ésaiás 43:10–12).
Védjük meg szolgai képesítésünket!
11. Kik vonták kétségbe Jehova Tanúi felhatalmazását mint Istentől kinevezett Királyság-szolgákét?
11 Az Istentől kinevezett őszinte Királyság-szolgáknak minden időben meg kellett védeniük a szolgálat végzésére vonatkozó felhatalmazásukat. Így van ez Jehova Tanúi esetében is, ebben a XX. században. Vitatják és kétségbe vonják azt a minősítésüket, hogy ők Isten jogosan kinevezett szolgái. De vajon kik teszik ezt? Főképpen azok, akik a kereszténység teológiai szemináriumaiban kapták meg képesítésüket, akik kinevezési okmányt kaptak, és így lettek fizetett papokká. Ők kellőképpen iskolázottnak és megfelelően alkalmasnak tartják magukat arra, hogy a Biblia Istenének kizárólagos, hivatalos szolgáiként működjenek.
12. Melyik kiemelkedő, első századi kereszténynek a felhatalmazását vonták kétségbe, és hogyan kellett tekinteni mindenkit, aki másfajta jó hírt hozott?
12 Hasonló helyzet alakult ki az i. sz. első században is. Galácia római tartományában a Keresztény Görög Iratok néven ismert könyvek csaknem a felének ihletett írója olyan fejleményekkel került szembe, amelyek között kétségbe vonták képesítését, vagyis azt, hogy Jézus Krisztus apostolának nevezhető, mert vita tárgyává tették, hogy vajon pontos-e az, amit keresztény tanokként hirdet. Ezért kénytelen volt elmondani a galatáknak: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus ki nem érdemelt kedvessége által elhívott, ily hamar másfajta jó hír felé hajlottatok. De az nem egy másik; csupán egyes emberek keltenek zavart köztetek, és meg akarják másítani a Krisztussal kapcsolatos jó hírt. Azonban, még ha mi, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek valami jó hírt azon kívül, amit mi mint jó hírt hirdettünk számotokra, legyen átkozott! Amint fentebb mondtuk, most én ismét azt mondom: Bárki jó hírként hirdet nektek valamit azon kívül, amit elfogadtatok, legyen átkozott! ” (Galata 1:6-9).
13. Miért nem lett volna szabad, hogy a galaták kétségbe vonják Pál tekintélyét?
13 Igaz, hogy az író, Pál apostol, nem úgy tanulta először a keresztény tanokat, hogy személyes kapcsolatban volt Jézus Krisztussal vagy 12 apostolával. Később, Pál valóban együtt töltött bizonyos időt Péter apostollal, más néven Kéfással (János 1:42; Galata 1:18, 19). De annak védelmében, hogy ő is az Istentől Krisztus által kapott jó hír képesített szolgája, Pál elmondhatta az ingadozó galáciai keresztényeknek: „Igen, amikor Jakab, Kéfás, és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott ki nem érdemelt kedvességet, a közösség jeleként jobbot nyújtottak nekünk, hogy menjünk el a nemzetekhez, ők pedig körülmetéltekhez” (Galata 2:9). Azok a galaták megkérdezhették volna maguktól: Ha Jézus apostolai, Péter, Jakab, és János az igazi jó hír hirdetőjének ismerték el Pált, milyen alapon vonjuk kétségbe az ő üzenetét és térünk el attól?
14. Miért nem tekinthetjük furcsának, hogy Jehova Tanúi szolgai minőségét is kétségbe vonják?
14 De mit mondhatunk Jehova népéről ma? Nos, mivel olyan személy, mint Pál, kénytelen volt megvédeni képesítését mint Isten Krisztus által kinevezett szolgája, miért lepődnénk meg azon, ha minket, Jehova önátadott, alámerített tanúit nem akarnak elismerni, és meg kell védenünk Királyság-szolgai minőségünket? Természetesen, amiként Pál esetében történt, az ellenünk intézett ilyen alaptalan kihívás semmit sem bizonyít.
Még Jézus Krisztus ellen is kihívást intéztek
15. Ki volt az, akinek — bár sokkal magasabban állt az apostoloknál — mégis kétségbe vonták a tanítási felhatalmazását, és kinek tulajdonította ő ezt a felhatalmazást?
15 Maga az Úr Jézus Krisztus ellen is kihívást intéztek és a saját népe sem volt hajlandó elfogadni őt Isten felhatalmazott szolgájaként. Például, ezt olvassuk: „Amikor már [a sátoros] ünnep közepénél tartottak, Jézus felment a templomba és elkezdett tanítani. A zsidók ezért elcsodálkoztak és ezt mondták: ’Honnan ismeri ez az ember a betűket, amikor nem tanulta az iskolában? ’ ” Jézus azonban elfogadta ezt a kihívást és megfelelt rá: „Amit én tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész az ő akaratát cselekedni, az felismeri, hogy a tanítás Istentől van-e, vagy én magamból beszélek. Aki magából beszél, az a saját dicsőségét keresi; de aki annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az olyan ember igaz, és nincs benne igazságtalanság” (János 7:14–18).
16. Miért érezték a judaizmus vallási vezetői azt, hogy nem ok nélkül vonják kétségbe Jézus tanítói képességét?
16 A judaizmus vallási vezetői csupán a galileait látták Jézus Krisztusban. Természetesen nem úgy gondolták, hogy Jézus azért nem tud olvasni, mert nem járt iskolába, különösen valamiféle teológiai szemináriumba. Elvégre is, Jézus már megmutatta, hogy el tudja olvasni a Héber Iratok szövegét (Lukács 4:14–21). Az ilyen judeai és jeruzsálemi zsidók számára az volt elfogadhatatlan, hogy ez a korábbi ács nem teológus, és ezért nem lehet egyenrangú az írástudókkal, farizeusokkal, és szadduceusokkal abban a nemzetben. Hogy állíthatja hát a nyilvánosság előtt, hogy tudja, mit jelentenek a Héber Iratok és hogyan kell azokat alkalmazni, és milyen alapon beszél ilyen nagy tekintéllyel? Ez tette azokat a zsidókat oly süketekké szellemi értelemben az isteni igazság hangjával szemben. Túl büszkék voltak ahhoz, hogy olyasmit fogadjanak el, amit olyan ember mond nekik, aki nem végzett teológiai iskolát.
’Jehova tanítványai’
17. Melyik Tanítót vetették meg tulajdonképpen Jézus Krisztussal kapcsolatban a zsidó vallási vezetők, és milyenfajta tanulónak bizonyult Jézus?
17 Azok a világi értelemben bölcs zsidók lenézték Azt, aki valójában Jézus Krisztust tanította. Jézus tanítási képessége tulajdonképpen a „legnagyobb tanítómester”-től, Jehova Istentől eredt! (Jób 36:22, Today’s English Version). Amikor ilyen vonatkozásban utalt Istenre, Jézus ezt mondta: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az, és hogy semmit sem cselekszem önmagamtól, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket” (János 8:28). Jézus ezzel a világegyetem legmagasabb fokú iskolájában létező legjobb Tanító legjelesebb tanítványának bizonyult! Becsületére vált annak, aki őt tanította. Nem csoda hát, ha a názáretiek így nyilatkoztak volt polgártársukról: „Honnan vette ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket a hatalmas cselekedeteket?” (Máté 13:54).
18. a) Milyenfajta tanítót szeretnénk mi magunknak? b) Mit mondott Jézus a legnagyobb Tanítóról és annak tanítványairól?
18 Ahhoz, hogy megérthessük a Bibliát, a lehető legjobb tanítóra van szükségünk, és ilyen tanítót akarunk magunknak. Ez a tanító pedig ennek a felülmúlhatatlan Könyvnek az Ihletője. Amikor azokról beszélt, akik az ő földi élete idején ennek a Tanítónak a látható, földi szervezetéhez tartoztak, Jézus ezt mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a Prófétákban: ’És mindnyájukat Jehova tanítja majd.’ Aki az Atyától hallott és tanult, az hozzám jön” (János 6:44, 45). Jézus itt az Ésaiás 54:13-at idézte, ami így szól: „És minden fiadat Jehova tanítja majd, és nagy lesz fiaid békéje.”
19. Kinek a „fiait” tanítja majd Jehova?
19 De megkérdezhetnénk: Kinek a „fiai” azok, akiket ’Jehova tanít majd’ ? Ez a prófétai ígéret egy jelképes „asszony”-nak szól, bizonyos „fiak” vagy gyermekek jövőbeni anyjának. Ez az „asszony” azonos azzal, akinek az Ésaiás 54:1. verse szól: „Ujjongj te meddő, aki nem szültél! Légy vidám hangos örömkiáltással és kiálts éles hangon te, akinek nem volt szülési fájdalma, mert több az elhagyottnak fia, mint a férjes asszonyé’ — szólt Jehova.”
20. Tekintettel a 2Korinthus 13:5. versére, mit kell tenniük ezután is az igaz keresztényeknek, és hogyan érinti ez a Királyság-szolgai képesítésüket?
20 Mivel Jehova szólt így az ő „asszonyá”-hoz és ő az, akinek az asszony „fiai” Tanítójává kell lennie, ő a jelképes Férj, amaz pedig asszonyszerű mennyei szervezete. Az asszony „fiai” vagy gyermekei „a legnagyobb Tanító” tanítványai. Természetesen lényeges, hogy azok a „fiak”, Jézus felkent követői, valamint társaik, a „nagy sokaság”, állandóan alkalmazzák is azt, amit Jehovától tanultak (Jelenések 7:9). Biztos, hogy ebből a szemszögből kell megfogadnunk Pál tanácsát: „Mindig vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e? Mindig próbáljátok meg magatokat, hogy mik vagytok” (2Korinthus 13:5). Ha az önátadott, alámerített keresztények továbbra is ezt teszik, és a legnagyobb Tanító szorgalmas tanítványai maradnak, feltétlenül meglesz a szükséges képesítésük ahhoz, hogy Jehovától felhatalmazott Királyság-szolgák legyenek. A következőkben megvizsgáljuk, hogyan bizonyíthatják be Isten szolgái a képesítésüket.
Mit mondanál erre?
□ Hogyan tudod bizonyítani, hogy Jehovának vannak szolgái a földön?
□ Mit szemléltetett az a Jeruzsálem, amelyet „a pogányok tapostak”?
□ Mivel a nemzetek nem vették figyelembe a Királyságot, mit kellett tennie Jézusnak?
□ Miért nem furcsa, ha kétségbe vonják Jehova Tanúi szolgai minőségét?
□ Mit nem akartak figyelembe venni a zsidó vallási vezetők, akik kétségbe vonták Jézus tanítói képességét?
[Kép a 7. oldalon]
Ahogyan Jehova felhasználta Dánielt, hogy figyelmeztesse a Belsazár lakomáján mulatozókat, most is vannak szolgái, akik sürgős üzenetet közölnek
[Kép a 9. oldalon]
A vallási vezetők túl büszkék voltak ahhoz, hogy elfogadják még Jézus Krisztust is Isten szolgájának