A Biblia nézőpontja

Hogyan tekintsék a keresztények a misét?

HÍVŐ katolikusok egyetértenek II. János Pál pápával, aki a The New York Times szerint nemrégen „újra megerősítette azt az állítását, hogy az egyház bűnnek tekinti, ha egy katolikus személy nem jár misére”. Mi a mise? Vajon az egyház és a Biblia egy véleményen van ebben a témában?

Martin J. Scott katolikus pap a Things Catholics Are Asked About című könyvben így határozza meg a mise szót: „A mise Krisztus Testének és Vérének vér nélküli áldozata. A Kálvária volt Krisztus véres áldozata. A mise lényegében ugyanaz az áldozat, mint a keresztáldozat. Ez nem szókép, nem metafora és nem túlzás.” Még ezt is megjegyzi: „Mise szerinti követelmény, hogy lehozzák oltárainkra Isten Fiát, és felajánlják Őt áldozatul Istennek.”

Írás szerinti a mise?

Az őszinte katolikusok hiszik, hogy a mise Írás szerinti tanításon alapul. Ennek bizonyítására Jézus azon szavaira hivatkoznak, amelyet az általánosan utolsó vacsorának nevezett alkalommal mondott. Mikor szétosztotta a kenyeret és a bort az apostolainak, Jézus ezt mondta a kenyérre utalva: „ez az én testem.” A borra utalva ezt mondta: „ez az én vérem” (Máté 26:26–28)a. A katolikusok úgy hiszik, hogy mikor ezeket a szavakat mondta, Jézus ténylegesen átváltoztatta a kenyeret és a bort az ő testévé és vérévé. A New Catholic Encyclopedia (1967-es kiadás) azonban erre figyelmeztet: „Nem szabad túlságosan szó szerint vennünk azokat a szavakat, hogy »ez az én testem«, vagy azt, hogy »ez az én vérem« . . . Hiszen azokban a kifejezésekben, mint »az aratás a világ vége« (Mt 13:39) vagy »én vagyok az igazi szőlőtő« (Jn 15:1, kiemelés tőlünk), [a nyelvtani szerkezet] egyszerűen azt fejezi ki, hogy ’jelenti’ vagy ’képviseli’.” Így hát még ez a megbízható enciklopédia is elismeri, hogy a Máté 26:26–28 megfogalmazása nem bizonyítja, hogy az utolsó vacsorán a kenyér és a bor átváltozott Jézus szó szerinti testévé és vérévé.

Valakinek talán az juthat eszébe, hogy Jézus egyszer ezt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér  . . . aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van” (János 6:51, 54). Néhányan azok közül, akik hallgatták Jézust, szó szerint vették a szavait, és megdöbbentek (János 6:60). De ezt kérdezhetnénk: Vajon Jézus a testét kenyérré változtatta azon az alkalmon? Természetesen nem! Jelképesen beszélt. Azért hasonlította magát kenyérhez, mert áldozata által életet ad az emberiségnek. A János 6:35, 40 világosan rámutat, hogy az emberek ezt az evést és ivást úgy tehetik meg, ha hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban.

Mivel a mise a katolikus egyházban az egyik legfontosabb szertartás, azt várhatnánk, hogy az Írások alátámasztják ezt. De nem így van. A The Catholic Encyclopedia (1913-as kiadás) elmagyarázta, miért: „tanításunk fő forrása . . . a hagyomány, amely a legkorábbi időktől kezdve könyörgő áldozatnak tekinti a miseáldozatot.” Igen, a római katolikus mise hagyományon, nem pedig a Biblián alapszik.

Bármennyire őszintén tartják is meg, az a hagyomány, amely ellentmond a Bibliának, elfogadhatatlan Isten előtt. Jézus szemrehányást tett a napjaiban élő vallásvezetőknek: „Érvénytelenítettétek az Isten szavát a ti hagyományotok miatt” (Máté 15:6, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás). Mivel Jézus értékelte Isten Szavát, a mise tanítását a Szentírás fényében vizsgáljuk meg.

Hányszor lett feláldozva Krisztus?

A katolikus egyház azt tanítja, hogy valahányszor misét tartanak, Jézus feláldoztatik, bár az egyház azt tartja, hogy Jézus valójában nem hal meg, és az áldozat vér nélküli. Vajon a Biblia egyetért ezzel a nézettel? Figyeld meg, mit ír a Zsidók 10:12, 14: „csak egy áldozatot mutatott be [Jézus] a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.”

Egy őszinte katolikusnak azonban ilyen ellenvetése lehet: „Hát nem gyakran kell Jézusnak feláldoznia magát? Mi mindannyian sokszor vétkezünk.” A Biblia válasza a Zsidók 9:25, 26-ban van feljegyezve: „Nem . . . többször áldozza fel magát [Krisztus] . . . az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.” Figyeld meg jól: Krisztus „nem . . . többször áldozza fel magát”. A Róma 5:19-ben Pál apostol elmagyarázza, hogy miért: „Ahogy egy embernek [Ádámnak] engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek [Jézusnak] engedelmességéért sokan meg is igazultak.” Ádám egyetlen engedetlen tette mindannyiunkat halálra adott; Jézus egyetlen megváltó tette lefektette az alapot mindannyiunk előtt, akik hitet gyakorlunk abban az áldozatban, hogy most megbocsátást nyerjenek bűneink, és hogy a jövőben örökké tartó életnek örvendjünk.

Miért számít az, hogy Jézus egyszer lett feláldozva vagy gyakran áldozzák fel? Ez azt a kérdést érinti, hogy mennyire értékeljük Jézus áldozatának értékét. Ez a valaha adott legnagyobb ajándék — olyan értékes és oly tökéletes, hogy soha többé nem kell megismételni.

Jézus áldozata bizonyára érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla. Különbség van azonban aközött, hogy megemlékezünk egy eseményről, és aközött, hogy megismételjük azt. Egy házaspár például a házassági évfordulója megünneplésekor megemlékezhet a házasságkötése napjáról, de valójában nem ismétli meg a szertartást. Jehova Tanúi minden évben megtartják Jézus halálának évfordulóját, és ezt úgy teszik, ahogyan arra Jézus parancsot adott — ’az ő emlékezetére’, de nem úgy, hogy újra feláldozzák őt (Lukács 22:19). Ezenkívül ezek a keresztények egész évben arra törekednek, hogy szeretetteljes kapcsolatot ápoljanak Jehova Istennel Jézus Krisztus által úgy, hogy életüket, tetteiket és hitnézeteiket összhangba hozzák a Szentírással.

Ha ezt teszik, akkor az gyakran azt jelenti számukra, hogy változtatnak gondolkodásmódjukon. A Tanúk azonban örvendeznek, mivel tudják, hogy ha lojálisan Isten Szavát támogatják, nem pedig az emberi hagyományt, akkor meg fognak áldatni. És ha hitet gyakorolnak Jézus áldozati vérében, amely egyszer s mindenkorra ki lett ontva majd kétezer évvel ezelőtt, az minden bűntől meg fogja őket tisztítani (1János 1:8, 9).

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

St. Giles-i mise (részlet)

[Forrásjelzés]

Erich Lessing/Art Resource, NY