13., 14. Milyen módon életmentő és szükséges a megmentéshez Jézus vére? (Efézus 1:13).

¹³ A vérnek — Jézus kiontott vérének — ma is szerepe van a megmentésben. Amikor i. sz. 32-ben „elközelített a pászka, a zsidók ünnepe, Jézus nagyszámú hallgatóság előtt kijelentette: „Aki a húsommal táplálkozik és a véremet issza, annak örökké tartó élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon; mert az én húsom igazi étel, és az én vérem igazi ital” (János 6:4, 54, 55). Minden zsidó hallgatójának emlékeznie kellett a küszöbön álló pászkára és arra, hogy bárány vérét használták Egyiptomban.

¹⁴ Jézus akkor nem az Úr vacsoráján használt jelképekről beszélt. A keresztények számára elrendelt új megünneplés bevezetésére csak egy évvel később került sor, így hát még azok az apostolok sem tudtak róla semmit, akik i. sz. 32-ben Jézust hallgatták. Jézus arról beszélt, hogy az ő vére lényeges volt az örökké tartó megmentéshez. Pál megmagyarázta: „Őáltala van szabadulásunk, vérének váltságdíja következtében, vétkeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint” (Efézus 1:7). Csak Jézus vérének alapján történő bűnbocsánat által élhetünk örökké.

15. Az Egyiptomban levő zsidók számára milyen megmentés és milyen kiváltságok váltak lehetővé és milyenek nem? (1Korinthus 10:1–5).

¹⁵ Az ókori Egyiptomban csak korlátozott szabadulásra volt lehetőség. Az Egyiptomot elhagyók közül senki sem számíthatott arra, hogy vég nélküli életet kap a kivonulás után. Igaz, Isten a lévitákat nevezte ki, hogy a nemzet papjaivá legyenek, és Júda törzsének némely tagja ideig-óráig királlyá lett, de mindannyiuknak meg kellett halniuk (Cselekedetek 2:29; Zsidók 7:11, 23, 27). Bár a „sok különféle nép”, amely szintén elhagyta Egyiptomot nem részesült ezekben a kiváltságokban, a héberekkel együtt azonban ők is remélhették, hogy eljutnak az Ígéret földjére és Istent imádva normális életnek örvendhetnek. Jehova keresztény korszak előtti szolgáinak azonban volt alapjuk arra, hogy azt reméljék: idővel vég nélküli életnek örvendhetnek majd itt a földön, ahol Isten szándéka szerint az emberiségnek élnie kell. Ez összhangban volt Jézusnak a János 6:54 szerinti ígéretével.

16. Milyen megmentésben reménykedhettek Isten ókori szolgái?

¹⁶ Isten felhasználta néhány ókori szolgáját, hogy megírják ihletett szavait a földre vonatkozóan, amelyet azért teremtett, hogy lakjanak rajta és az igazak örökké itt éljenek (Zsoltárok 37:9–11; Példabeszédek 2:21, 22; Ésaiás 45:18). Mégis, hogyan részesülhetnek az igaz imádók ilyen megmentésben, ha meghalnak? Úgy, hogy Isten visszahozza őket az életbe itt a földön. Jób például azt a reményét fejezte ki, hogy megemlékeznek róla, és újra életre hívják (Jób 14:13–15; Dániel 12:13). Világos tehát, hogy a megmentés egyik formája földi örökké tartó élet (Máté 11:11).