AREOPÁGUSZ

(Arész dombja; Mars dombja):

A magasan tornyosuló athéni Akropolisztól Ny-ÉNy-ra lévő domb, köztük egy nem túl mély völgy húzódik. Az Areopágusz egy 113 m magas, meglehetősen keskeny, kopár mészkővonulat. A tőle DK-re fekvő Akropolisz még 43 m-rel magasabbra emelkedik. A Mars-domb É-ról könnyen megközelíthető, D-ről viszont meredek az út. Egykor görög oltárok, templomi szentélyek, szobrok ékesítették a dombot, és itt ülésezett a szabad ég alatt az Areopágusz legfelsőbb bírósága. Mindez már a múlt, ma csupán egypár sziklába vájt padszerű ülőhely maradványa lelhető fel.

Egy alkalommal, amikor Pál Athénban járt, néhány athéni megragadta, és az Areopáguszra vitte, ezt mondva: „Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyet szólsz? Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenek a fülünknek” (Cs 17:19, 20). Válaszában Pál a biztos tényeket gondosan egymás mellé sorakoztatva, logikus és meggyőző érvelést épített fel. Beszédét azonban nem fejezte be, ugyanis „amikor a halottak feltámadásáról hallottak”, csúfolódás támadt. Mire félbeszakították, addigra az apostol már sikeresen megosztottá tette hallgatóságát. A nézetkülönbség miatt háromfelé oszlottak: voltak, akik csúfolódtak, mások azt mondták, hogy később meghallgatják még erről, és voltak olyanok, akik hívőkké lettek, „közöttük volt az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, Dioníziusz is, és egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is” (Cs 17:22–34). Napjainkban a Mars-dombon egy bronz emléktábla tanúskodik az eseményről, ezen Pál apostol akkori beszéde olvasható. Biztosan nem állítható, hogy ekkor Pál az Areopágusz-törvényszék előtt tartotta a beszédét, mindenesetre a hallgatósága között jelen volt legalább egy tagja e híres jogi testületnek (KÉP: 2. köt. 746. o.).