Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • bt 3. fej. 20–27. o.
  • „Mindnyájukat áthatotta a szent szellem”

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • „Mindnyájukat áthatotta a szent szellem”
  • Alaposan tanúskodj Isten királyságáról!
  • Alcímek
  • Hasonló tartalom
  • „Mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” (Cselekedetek 2:1–4)
  • „Mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” (Cselekedetek 2:5–13)
  • „Péter. . . felállt” (Cselekedetek 2:14–37)
  • „Keresztelkedjetek meg” (Cselekedetek 2:38–47)
  • Péter pünkösdkor prédikál
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 1996
  • A keresztényiség terjedése az első századi zsidók körében
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2005
  • Pontusz
    Tanulmányozd a Szentírást éleslátással! 2. kötet
  • Olvasók kérdései
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2003
Továbbiak
Alaposan tanúskodj Isten királyságáról!
bt 3. fej. 20–27. o.

3. FEJEZET

„Mindnyájukat áthatotta a szent szellem”

A szent szellem kitöltése pünkösdkor

A Cselekedetek 2:1–47 alapján

1. Milyen a hangulat Jeruzsálemben pünkösdkor?

JERUZSÁLEM utcáin nagy a nyüzsgés.a Az emberek nagyon izgatottak. A templom oltáráról füst száll felfelé, és közben a léviták a hallelt (113–118. zsoltár) éneklik, minden bizonnyal antifonális, azaz egymásnak felelgető előadásmódban. Az utca tele van látogatókkal, akik messziről érkeztek, például Elámból, Mezopotámiából, Kappadóciából, Pontuszból, Egyiptomból és Rómából.b Miért vannak itt? Pünkösdre jöttek, az első érett termés napjának évenkénti ünnepére, mely az árpaaratás végét és a búzaaratás kezdetét jelzi (4Móz 28:26). Ez egy igazán örömteli nap!

Egy térkép, mely megmutatja honnan származtak azok, akik i. sz. 33 pünkösdjén hallották a jó hírt. 1. Területek: Líbia, Egyiptom, Etiópia, Bitínia, Pontusz, Kappadócia, Júdea, Mezopotámia, Babilónia, Elám, Média és Pártia. 2. Városok: Róma, Alexandria, Memfisz, Antiókia (szíriai), Jeruzsálem és Babilon. 3. Tengerek: Földközi-tenger, Fekete-tenger, Vörös-tenger, Kaszpi-tenger és Perzsa-öböl.

JERUZSÁLEM, A JUDAIZMUS KÖZPONTJA

A Cselekedetek könyve első néhány fejezetének az eseményei többnyire Jeruzsálemben játszódnak. Ez a város Júdea központi hegyvonulatán fekszik, a Földközi-tengertől körülbelül 55 kilométerre keletre. I. e. 1070-ben Dávid király bevette az itt lévő Sion-hegy erődítményét, és az eköré épült város lett az ókori Izrael fővárosa.

A Sion-hegytől nem messze található Mórija hegye. Az ősi zsidó hagyomány szerint itt kísérelte meg Ábrahám feláldozni Izsákot mintegy 1900 évvel a Cselekedetek könyvében leírt események előtt. Amikor Salamon felépítette rajta az első templomot Jehovának, Mórija hegye a város részévé vált, az épület pedig fontos szerepet töltött be a zsidók mindennapi életében és az imádatban.

Az istenfélő zsidók a föld minden részéről rendszeresen összegyűltek Jehova templománál, hogy áldozatokat ajánljanak fel, imádják Istent, és megtartsák az évszakokhoz kapcsolódó ünnepeket, összhangban Isten parancsolatával: „Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek Jehova, a ti Istenetek előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt” (5Móz 16:16). Jeruzsálem a Nagy Szanhedrinnek, vagyis a zsidó legfelsőbb bíróságnak és nemzeti közigazgatási tanácsnak a székhelye is volt.

2. Milyen lenyűgöző események történnek 33 pünkösdjén?

2 I. sz. 33 tavasza van. Reggel 9 óra körül olyasmi történik, amit még évszázadokkal később is csodaként fognak emlegetni. Egyszer csak heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támad az égből, és betölti a házat, melyben Jézusnak körülbelül 120 tanítványa gyűlt össze (Csel 2:2). Aztán egy hihetetlen dolog történik. Tűzlánghoz hasonló nyelvekc válnak láthatóvá, és mindegyik tanítványra leereszkedik egy. A tanítványokat áthatja a szent szellem, és elkezdenek idegen nyelveken beszélni. Amikor kimennek Jeruzsálem utcáira, az emberek mind meg vannak döbbenve, mert értik, amit a tanítványok mondanak. Mindannyian a maguk nyelvén hallják őket beszélni (Csel 2:1–6).

3. a) Miért nevezhetjük 33 pünkösdjét mérföldkőnek az igaz imádat történetében? b) Hogyan használta fel Péter a királyság kulcsai közül az elsőt?

3 Ez az izgalmas esemény mérföldkő volt az igaz imádatban. Ekkor alakult meg Isten Izraele, a felkent keresztények gyülekezete (Gal 6:16). Mi több, Péter aznap beszédet tartott a sokaság előtt, és felhasználta az elsőt a királyság kulcsai közül. Mindhárom kulcs különleges áldásokat tett elérhetővé különböző csoportoknak (Máté 16:18, 19). Az első kulcs a zsidóknak és a prozelitáknakd tette lehetővé, hogy elfogadják a jó hírt, és megkapják a szent szellemet. Ezáltal Isten Izraelének a tagjaivá váltak, és az lett a reménységük, hogy királyokként és papokként uralkodhatnak majd a messiási királyságban (Jel 5:9, 10). Idővel a szamáriaiak és a nem zsidók előtt is megnyílt ez a különleges lehetőség. Mit tanulhatnak ma a keresztények a 33 pünkösdjén történt eseményekből?

„Mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” (Cselekedetek 2:1–4)

4. Hogyan folytatja ma a modern kori keresztény gyülekezet az első századi keresztény gyülekezet munkáját?

4 A keresztény gyülekezetnek kezdetben körülbelül 120 tagja volt. Azokból a tanítványokból állt, akik összegyűltek egy felső szobában, és megkapták a szent szellemet (Csel 2:1). De a nap végére a gyülekezetnek már több ezer megkeresztelt tagja lett. És ez még csak a kezdet volt! Egy olyan szervezet jött létre akkor, mely azóta is folyamatosan növekszik. Ez a csoport ma a modern kori keresztény gyülekezet, mely istenfélő férfiakból és nőkből áll. Ők azok, akik hirdetik „a királyságról szóló jó hírt... az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla”, mielőtt eljön ennek a világrendszernek a vége (Máté 24:14).

5. Milyen áldásban volt részük a keresztény gyülekezet tagjainak az első században, és milyen áldásban van részük ma is?

5 Ezenkívül a keresztény gyülekezet célja az volt, hogy erősítse és bátorítsa a tagjait, először a felkenteket, később pedig már a más juhokat is (Ján 10:16). Pál a római keresztényeknek írt levelében kifejezte, mennyire értékeli, hogy a gyülekezet tagjai támogatják egymást. Ezt írta: „nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítselek titeket szellemi ajándékokkal, vagy inkább, hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást a hitünk által, ti engem a tiétek, én pedig titeket az enyém által” (Róma 1:11, 12).

RÓMA, EGY BIRODALOM FŐVÁROSA

Abban az időben, amikor a Cselekedetek könyvének eseményei játszódtak, Róma volt a világ legnagyobb és politikailag legfontosabb városa. Egy olyan birodalom fővárosa volt, melynek a területe a fénykorában Britanniától Észak-Afrikáig és az Atlanti-óceántól a Perzsa-öbölig terjedt.

Róma a kultúrák, rasszok, nyelvek és babonák olvasztótégelye volt. A gondosan karbantartott úthálózaton a birodalom minden szegletéből érkeztek utazók és kereskedők. A forgalmas kereskedelmi útvonalakon közlekedő hajók a közeli Ostia kikötőjében rakták le a Rómának szánt élelmiszereket és luxuscikkeket.

Az i. sz. I. századra már jóval több mint egymillióan laktak Rómában. A lakosságnak körülbelül a fele rabszolga volt. Voltak köztük elítélt bűnözők; gyerekek, akiket a szüleik eladtak vagy magukra hagytak; és rabok, akiket a római légiók a hadjárataik során ejtettek foglyul. A Rómába hurcolt rabszolgák között voltak azok a zsidók is, akiket a római hadvezér, Pompeius vitt magával i. e. 63-ban, amikor bevette Jeruzsálemet.

A szabad polgárok nagy része nincstelen volt, és állami segélyből élt zsúfolt, többemeletes házakban. Ugyanakkor a császárok a valaha létező legpompásabb középületeket építették fel a főváros díszeiként. Ilyenek voltak a színházak, és a hatalmas stadionok is, ahol sokféle látványosság várta a tömeget, például színpadi előadások, gladiátori játékok és fogathajtó versenyek – mind ingyen a nép szórakoztatására.

6–7. Hogyan teljesíti ma a keresztény gyülekezet Jézus parancsát?

6 A keresztény gyülekezet ma ugyanazt a munkát végzi, mint az első században. Jézus egy nehéz, ugyanakkor izgalmas és érdekes munkával bízta meg a tanítványait. Ezt mondta nekik: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20).

7 Ma Jehova Tanúi tesznek eleget ennek a megbízatásnak. Természetesen nem könnyű mindenféle nyelvű emberhez eljuttatni a jó hírt. Jehova Tanúi mégis több mint 1000 nyelven készítenek bibliai kiadványokat. Ha rendszeresen részt veszel az összejöveteleken, valamint a prédikáló- és tanítványképző munkában, akkor minden okod megvan az örömre, mert egy különleges megtiszteltetésben lehet részed. A között a viszonylag kevés ember között lehetsz, akik alaposan tanúskodnak Jehova nevéről a földön.

8. Milyen segítséget kapunk a gyülekezettől?

8 A világméretű testvériség által Jehova segít nekünk kitartani és megőrizni az örömünket ebben a válságos időszakban. Pál ezt írta a héber keresztényeknek: „figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást, és ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot” (Héb 10:24, 25). Ha ott vagyunk az összejöveteleken, akkor mi is bátorítani tudunk másokat, és ők is minket. Ezért maradj közel a testvéreidhez, és soha ne mulassz el egyetlen összejövetelt se!

„Mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” (Cselekedetek 2:5–13)

Jézus tanítványai zsidóknak és prozelitáknak tanúskodnak egy forgalmas utcán.

„A saját nyelvünkön halljuk őket beszélni Isten nagyszerű dolgairól” (Cselekedetek 2:11)

9–10. Mire készek sokan, hogy más nyelvű emberekkel is megoszthassák a jó hírt?

9 Képzelhetjük, milyen izgatott lehetett a zsidókból és prozelitákból álló tömeg 33 pünkösdjén! Bár valószínűleg volt egy olyan nyelv, melyet a legtöbbjük értett – talán a görög vagy a héber –, most a saját nyelvükön hallották beszélni a tanítványokat (Csel 2:6). Biztosan nagy hatással volt rájuk, hogy az anyanyelvükön hallják a jó hírt. Természetesen ma a keresztények nem képesek csoda útján idegen nyelveken beszélni, de sokuk kész arra, hogy más nemzetiségű embereknek is hirdesse a jó hírt. Ezért megtanulnak egy nyelvet, és egy közeli idegen nyelvű gyülekezetet támogatnak, vagy akár még külföldre is elköltöznek. Az emberek, akikkel megosztják a jó hírt, általában nagyra értékelik az erőfeszítéseiket.

10 Például Christine hét másik Tanúval elvégzett egy gudzsaráti nyelvtanfolyamot. A munkahelyén találkozott egy gudzsaráti nyelvű nővel, és az anyanyelvén üdvözölte őt. A fiatal nő ezen nagyon meglepődött, és tudni akarta, hogy miért tanul Christine egy ilyen nehéz nyelvet. Ez lehetőséget adott Christine-nek a tanúskodásra. A hölgyre ez nagy hatással volt, és megjegyezte, hogy biztosan nagyon fontos az üzenetünk, ha ilyen sok erőfeszítést teszünk, hogy eljuttassuk másoknak.

11. Hogyan készülhetünk fel arra, hogy más nyelven is meg tudjuk osztani a jó hírt?

11 Természetesen nincs mindannyiunknak lehetősége megtanulni egy idegen nyelvet. Ennek ellenére felkészülhetünk arra, hogy más nyelven is meg tudjuk osztani a királyságról szóló üzenetet az emberekkel. Hogyan? Például a JW Language® alkalmazás segítségével megtanulhatjuk, hogyan köszönjünk egy olyan nyelven, melyet sokan beszélnek a környékünkön. Megtanulhatunk néhány egyszerű mondatot is, amivel felkelthetjük az érdeklődésüket a Biblia iránt. Megmutathatjuk nekik a jw.org honlapot, azt, hogy milyen videók és kiadványok érhetők el az ő nyelvükön. Így az első századi keresztényekhez hasonlóan nekünk is abban az örömben lehet részünk, hogy láthatjuk, milyen nagy hatással van az emberekre, ha az anyanyelvükön hallanak a jó hírről.

A ZSIDÓK MEZOPOTÁMIÁBAN ÉS EGYIPTOMBAN

Egy történelmi könyv kijelenti: „Mezopotámiában, Médiában és Babilóniában éltek azoknak a leszármazottai, akiket annak idején az asszírok és a babilóniaiak hurcoltak fogságba [Izrael] tíztörzs-királyságából és a júdai királyságból” (Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi [Kr. e. 175 – Kr. u. 135]). Az Ezsdrás 2:64 szerint csak 42 360 izraelita tért vissza a babiloni száműzetésből. Ez i. e. 537-ben történt. Josephus Flavius azt írja, hogy az i. sz. I. században több tízezer zsidó „élt Babilónia területén”. Az i. sz. III. és V. század között ezek a zsidó közösségek megalkották a Babilóniai Talmudként ismert művet.

Feljegyzések bizonyítják, hogy már az i. e. VI. században is – ha nem előbb – éltek zsidók Egyiptomban. Ebben az időszakban adott át Jeremiás egy üzenetet azoknak a zsidóknak, akik Egyiptom különböző részein éltek, többek között Nófban, azaz Memfiszben is (Jer 44:1, lábj.). Valószínű, hogy nagyon sokan költöztek Egyiptomba a hellenisztikus korszakban. Josephus azt írja, hogy a zsidók Alexandria első lakosai között voltak. Idővel egy egész városrészt megkaptak. Az i. sz. I. században a zsidó író, Philón azt állította, hogy egymillió honfitársa él Egyiptom-szerte, „a Líbia felőli lejtőtől Etiópia határáig”.

„Péter. . . felállt” (Cselekedetek 2:14–37)

12. a) Miről jövendölt Jóel próféta, és hogyan teljesedett ez be 33 pünkösdjén? b) Miért lehetett arra számítani, hogy Jóel próféciája még az első században be fog teljesedni?

12 Péter felállt, és elkezdett beszélni a mindenféle nemzetből összegyűlt tömeghez (Csel 2:14). Elmagyarázta, hogy a tanítványok a nyelveken szólás természetfölötti képességét Istentől kapták, és hogy ezzel Jóel egyik próféciája teljesedett be: „kiárasztom szellememet mindenfajta emberre” (Jóel 2:28). Mielőtt Jézus felment az égbe, ezt ígérte a tanítványainak: „kérni fogom az Atyát, és másik segítőt ad nektek”. Majd elmondta, hogy ez a segítő a szent szellem lesz (Ján 14:16, 17).

13–14. Hogyan törekedett Péter arra, hogy hatással legyen a hallgatóira, és hogyan követhetjük a példáját?

13 Péter határozott szavakkal fejezte be a beszédét: „Ezért hát Izrael egész népe biztos lehet benne, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt Isten: azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek” (Csel 2:36). Bár a hallgatóságból a legtöbben nem voltak jelen, amikor Jézust kínoszlopra feszítették, a zsidó nemzet tagjaiként ők is felelősek voltak a haláláért. Péter mégis tisztelettel beszélt a hallgatósághoz, és megpróbált a szívükre hatni. Nem az volt a célja, hogy elítélje, hanem hogy megbánásra ösztönözze őket. Vajon rossz néven vették, amit Péter mondott? Egyáltalán nem. A szavai nagy hatással voltak rájuk, és ezt kérdezték: „mit tegyünk?” Annak, hogy Péter tisztelettel beszélt velük, biztosan nagy szerepe volt abban, hogy jól reagáltak (Csel 2:37).

14 Mi is követhetjük Péter példáját. Nem kell kiigazítanunk az emberek minden egyes Bibliával ellentétes nézetét. Jobb, ha inkább olyasmire építjük a beszélgetést, amiben egyetértünk velük. Ha így teszünk, akkor tapintatosan tudunk érvelni nekik Isten Szavából, és az őszinte szívű emberek valószínűleg könnyebben elfogadják az üzenetünket.

A KERESZTÉNYSÉG PONTUSZBAN

Péter beszédét pontuszi zsidók is hallották 33 pünkösdjén. Pontusz egy Kis-Ázsia északi részén fekvő terület volt (Csel 2:9). Úgy tűnik, hogy néhány zsidó magával vitte a jó hírt a hazájába, mivel Péter az első levelében, melyet a „szétszóródott”g hívőknek írt, a pontusziakat is megszólítja (1Pét 1:1). A leveléből kiderül, hogy ezeket a keresztényeket a hitük miatt különféle próbák érték, melyek bánatot okoztak nekik (1Pét 1:6). Valószínűleg ellenségeskedés és üldözés célpontjai voltak.

A pontuszi keresztények hitpróbáiról többet megtudhatunk az ifjabb Plinius (Bitínia és Pontusz római tartomány kormányzója) és Traianus császár közti levelezésből. Plinius levelében, melyet Pontuszból írt i. sz. 112 táján, az áll, hogy a kereszténység „ragálya” nemtől, kortól és rangtól függetlenül mindenkit veszélyeztet. Azoknak, akiket azzal vádoltak, hogy keresztények, Plinius lehetőséget adott, hogy megtagadják a hitüket. Akik erre nem voltak hajlandók, azokat kivégeztette. Akik viszont káromolták Krisztust, vagy elmondtak egy imát az isteneknek vagy Traianus szobrának, azokat szabadon engedte. Azonban Plinius megjegyezte, hogy „az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők”.

g A szétszóródottnak fordított kifejezés egy olyan görög szóból származik, melynek jelentése: ’a diaszpórából való’. Ezt a szót a zsidó közösségekre használták, ami azt mutatja, hogy az első megtértek közül sokan zsidók voltak.

„Keresztelkedjetek meg” (Cselekedetek 2:38–47)

15. a) Mire szólította fel Péter a hallgatóit, és hogyan reagáltak? b) Miért keresztelkedhettek meg több ezren még aznap, hogy hallották Péter beszédét?

15 Ezen az izgalmas napon, 33 pünkösdjén Péter ezt mondta azoknak, akik kedvezően fogadták a szavait: „Bánjátok meg bűneiteket, és valamennyien keresztelkedjetek meg” (Csel 2:38). Ennek eredményeként körülbelül 3000-en megkeresztelkedtek, valószínűleg a Jeruzsálemben vagy a környékén található tavakban.e Vajon ez elhamarkodott döntés volt a részükről? Vajon a bibliatanulmányozóknak és a Tanú-szülők gyermekeinek is minél előbb meg kellene keresztelkedniük, függetlenül attól, hogy készen állnak rá, vagy sem? Egyáltalán nem! Ne feledjük, hogy azok a zsidók és prozeliták, akik pünkösd napján megkeresztelkedtek, szorgalmasan tanulmányozták Isten Szavát, és egy Istennek szentelt nép tagjai voltak. Már bizonyították a buzgalmukat, néhányan például hosszú utat tettek meg azért, hogy jelen lehessenek ezen az évente megtartott ünnepen. Mivel elfogadták, hogy Jézus Krisztusnak kiemelkedő szerepe van Isten szándékában, készen álltak arra, hogy most már Krisztus megkeresztelt követőiként szolgálják tovább Istent.

KIK VOLTAK A PROZELITÁK?

„Zsidók és prozeliták egyaránt” hallották Péter beszédét 33 pünkösdjén (Csel 2:10).

Nikolausz, egy antiókiai prozelita volt az egyike azoknak a férfiaknak, akiket az apostolok megbíztak az étel naponkénti szétosztásával (Csel 6:3–5). A prozeliták olyan nem zsidó származású emberek voltak, akik áttértek a judaizmusra. Minden tekintetben zsidónak tartották őket, mivel elfogadták Izrael Istenét és törvényét, minden más istentől elfordultak, a férfiak körülmetélkedtek, és csatlakoztak Izrael nemzetéhez.

Amikor i. e. 537-ben szabadon engedték a zsidókat a babiloni száműzetésből, sokuk Izraeltől távol telepedett le, de továbbra is a judaizmust gyakorolta. Ezért az egész ókori Közel-Keleten, és azon túl is megismerkedtek az emberek a zsidó vallással. Az ókori írók, mint például Horatius és Seneca, arról számolnak be az írásaikban, hogy sok országban rengeteg embernek tetszett a zsidó kultúra és vallás, és prozelitákként csatlakoztak a közösségeikhez.

16. Hogyan mutattak szép példát az első századi keresztények az önfeláldozásban?

16 Jehova egyértelműen megáldotta őket. A beszámoló ezt írja: „Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége” (Csel 2:44, 45).f Krisztus követőiként jól tesszük, ha utánozzuk ezeknek az önfeláldozó keresztényeknek a példáját.

17. Milyen lépéseket kell megtennie valakinek, hogy megkeresztelkedhessen?

17 Mielőtt valaki átadja az életét Jehovának, és megkeresztelkedik, több lépést is meg kell tennie. Meg kell ismernie a Bibliát (Ján 17:3). Hitet kell kifejlesztenie, és őszintén meg kell bánnia a múltbeli helytelen tetteit (Csel 3:19). Azután meg kell térnie, azaz hátat kell fordítania a korábbi életének, és Isten akaratával összhangban kell élnie (Róma 12:2; Ef 4:23, 24). Ezt követően adja át az életét Istennek imában, és keresztelkedik meg (Máté 16:24; 1Pét 3:21).

18. Milyen megtiszteltetésben lehet része Jézus megkeresztelt tanítványainak?

18 Te átadtad már magad Istennek, és Jézus Krisztus megkeresztelt tanítványa vagy? Ha igen, különleges megtiszteltetésben lehet részed. Az első századi keresztényekhez hasonlóan, akiket áthatott a szent szellem, Jehova téged is fel tud használni, hogy alaposan tanúskodj róla, és cselekedd az akaratát!

a Lásd a „Jeruzsálem, a judaizmus központja” című kiemelt részt.

b Lásd a „Róma, egy birodalom fővárosa”, „A zsidók Mezopotámiában és Egyiptomban” és „A kereszténység Pontuszban” című kiemelt részt.

c Ezek nem valódi lángnyelvek voltak, csak „tűzlánghoz hasonló” nyelvek, ami arra utal, hogy a tanítványok feje fölött látható jelenség úgy nézett ki, mint a tűz.

d Lásd a „Kik voltak a prozeliták?” című kiemelt részt.

e Összehasonlításképpen: 1993. augusztus 7-én Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusán az ukrajnai Kijevben 7402-en keresztelkedtek meg hat medencében. A keresztelkedés 2 óra 15 percen át tartott.

f Erre csak átmenetileg volt szükség, hogy a messziről jött látogatók még egy ideig Jeruzsálemben maradhassanak, és tanulhassanak az új hitükről. Ezek a keresztények önként adakoztak, nem pedig azért, mert valamiféle politikai irányzatot követtek (Csel 5:1–4).

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás